Mi történt az alapszakaszban, mi várható a rájátszásban
2016.03.31 | 18:24
Hétvégén a negyeddöntők első mérkőzéseivel megkezdődik a női NB I rájátszása, így most lehetőségünk van az alapszakasz összegzésére és az előttünk álló mérkőzések esélyeinek latolgatására is.
Honlapunk a bajnokság kezdete előtt meginterjúvolt több szakembert és játékost is, s alapvetően mindannyian egyetértettek abban, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok, izgalmas mérkőzésekre van kilátás és sajnos abban is, hogy a jelenlegi versenykiírás eléggé problémás, hiszen lehetőséget add a taktikázásra, s tulajdonképpen az alapszakasznak túl sok értelme nincsen. Az MLSZ ezt észlelve a 2016-2017-s bajnoki idényre új versenykiírást dolgozott ki, okulva a hibákból.
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az alapszakasz egésze igazolta a várakozásokat. Valóban izgalmas mérkőzéseket láthattak a nézők, voltak körbeverések, váratlan eredmények, és sokkal kevesebb előre lefutott összecsapás volt, mint az elmúlt években.
Örvendetes, hogy emelkedett a nézőszám, ami főleg a vidéki csapatok szurkolótáborainak voltak köszönhetők. Szekszárdon, Tolnán, Hajdúböszörményben, Debrecenben és Miskolcon is rengetegen biztatták a csapatokat, voltak 500-600 néző előtt lejátszott bajnokik, ami jól mutatja, hogy megfelelő marketingmunkával igenis eladható a női futsal Magyarországon. Többen néznek női futsal mérkőzéseket, mint nagypályást, ami mutatja, a sportágban rejlő lehetőségeket.
A kiegyenlített erőviszonyoknak, a növekvő nézőszámoknak köszönhető, hogy valamelyest emelkedett a mérkőzések irama, színvonala, ami biztató a jövőre nézve. Annak ellenére mondjuk ezt, hogy a csapatvezetők többsége bizony igencsak elkeseredett, amikor a női futsal jövőképe kerül szóba. Nem látják a fejlesztési tervet, az anyagi terhek csökkentésére, a bevételek növelésére vonatkozó terveket.
Hiányolják a futsalösszefoglalókat, a kiemelt médiafigyelmet, pedig abban valamennyi futsalvezető egyetért, hogy a futsal sok izgalmat, látványosságot, néznivalót add a szurkolóknak.
Az alapszakaszt teljesen megérdemelten nyerte meg a Tolna, amely remekül erősített a nyáron, Medgyes Ágnes és Vincze Anikó személyében, de Ferenczi Anna és Bozsik Nikolett is hasznára volt Frank Tamás vezetőedzőnek. Ősszel valamennyi mérkőzésüket megnyerték a bajnokságban, s bár tavasszal valamelyest visszaesett a produkciójuk, mindössze a HTE tudta felülmúlni Varga Adélékat, így ki lehet jelenteni optimistán tekinthetnek a folytatás elé.
A HTE a nyáron több klasszisát elvesztette (Vágó, Pinczi, Hummel-Smuczer, Papp Dóra, Sipos Lilla) de a helyettük érkezőket hamar beilleszkedtek az együttesbe, így a második helyezésük miatt elégedett lehet kedvenceik eredménysorával a Bocskai Katonái szurkolótábor. Mindössze egy ponttal szorultak a Tolna mögé, az más kérdés, hogy az Astra fóbiájukat nem sikerült még mindig leküzdeniük. A folytatást illetően azonban bármennyire furcsa nem igazán lehetnek optimisták a böszörményiek, mert vetélytársaik nyilvánvalóan igyekeznek majd úgy lekötni a meccseket, hogy ne tudjanak kiállni a legjobbakkal, így könnyen megeshet, hogy a legjobb négybe sem fognak tudni bejutni.
Az Árkád ETO kiemelkedő játékosállománya és irigylésre méltó anyagi háttere ellenére "csak" a harmadik helyen végzett az alapszakaszban. Ez nem kudarc, de nem is kiemelkedő eredmény, mondjuk úgy, hogy hozták a minimálisan elvárhatót a győri lányok. Az Airnergy FC elleni hazai vereségük volt mindenképpen váratlan, s talán a HTE ellen is illett volna pontokat szerezniük. Molnár Attila és Lódi Tamás is próbálta formálni a gárdát, a bajnokság hátralévő részében előbbire hárul a feladat, hogy minimum döntőbe vigye a csapatot.
Dombó János által trenírozott Astra negyedik helye karcsú eredmény a női futsal egyeduralkodójától, de egyértelműen látszott, hogy a szakvezető a csapatépítés oltárán feláldozta az alapszakaszt. A Magyar Kupa újbóli megnyerésével azonban igazolta a bajnok azt, hogy amikor nagyon kell, akkor ki tud állni a legjobbakkal, és ez esetben még mindig ők a legjobb női futsalcsapat Magyarországon.
Csodás tavaszt produkálva lett ötödik az újonc DEAC, amely minden dicséretet megérdemel. Győztek az Astra otthonában, két vállra fektették a Miskolcot és a Tolna elleni pontszerzésük is hatalmas tett volt, s mára már senki nem mehet ellenük biztosra. Rengeteg a tehetséges fiatal a keretben, akik a rutinos és sokadvirágzását élő Radics Ágival bárki ellen a pontszerzés reményében léphetnek pályára. Balszerencséjük, hogy a negyeddöntőben az Astra ellen kellene továbblépniük.
Az Airnergy kétarcú csapat, van olyan formája, amikor bárkit képesek megverni vagy éppen megszorongatni, de az is elmondható róluk, hogy bárkitől ki is tudnak kapni. A hatodik helyezésük a folyamatosan meggyengülő keretüktől egyáltalán nem rossz eredmény, de a sikeresebb folytatáshoz kiegyensúlyozottabb forma kellene. Tudja ezt jól az előző szezonban a kollégái által év edzőjének választott Jávor István is, akinek személye és szakmai tudása talán garancia lehet arra, hogy az ETO ellen toppon lesz a társaság.
A DVTK csalódást keltett azzal, hogy mindössze két csapatot tudott maga mögé utasítani. A Sárréti Gézát váltó Thür Antalnak sok nehézséget okoztak az eltiltások és a sérüléshullám, de ennél bizonyára azért ő is jobb szereplést várt tanítványaitól. A bajnoki versenykiírás viszont mintha nekik lett volna kitalálva, a HTE ellen a jó meccslekötésnek köszönhetően megkockáztatjuk, hogy ők számítanak favoritnak, így meg tudják még menteni a szezont.
Újoncként éppen befért a rájátszásba a Szekszárdi UFC, amely januárban Hargas Annamária, Szekér Anita, Ganczer Hajnalka és a Bernhardt ikrek szerződtetésével ászokkal erősített, s lehet látni, hogy meccsről-meccsre fejlődnek, így nem lehet elégedetlen Micskó Márk tanítványai formájával. Aztán, hogy ez elegendő lesz e a továbbjutásra a listavezető Tolna ellen vagy sem, az hamarosan kiderül..
Bede Anna sérüléséig jól szerepelt a Skorpió az élvonalban, ezt követően azonban összezuhant, majd a téli átigazolási időszakban megszerzett Koch Fruzsinának és Pintér Violettával kiegészülve ismét lábra kapott, de ez kevés volt az osztályozó elkerüléséhez a salgótarjániaknak. Ha időben jött volna az erősítés aligha okozott volna gondot a legjobb nyolc közé kerülésük. Szükség lenne rájuk az NB I-ben, mert sokra hivatott alakulatról van szó.
Nem hallgathatjuk el a negatív jelenségeket sem. A rengeteg meccshalasztás követhetetlenné tette a bajnokságot, és lehetőséget adott a taktikázásra, így az utolsó fordulókban több esetben is komolytalan eredmények születtek, ami egyes csapatok hírnevének aligha tett jót. Ezek mindenképpen rontották az összképet.
