Először Keleten, majd Nyugaton is eldőlt a bajnoki aranyérem sorsa a női futsal másodosztályban. A sorrend kizárólag az időrendiséget szolgálja, hiszen természetesen nem kívánunk különbséget tenni a két bajnokcsapat között.
Keleten a Dévaványai SE nyakába került az aranyérem, amiért óriási küzdelem folyt gyakorlatilag a teljes szezon során. A véghajrá is izgalmasnak ígérkezett, hiszen három csapatnak is megvolt az esélye az utolsó pillanatokig a bajnoki címre. Végül egy fordulóval korábban örülhetett a Ványa, hiszen miután egy szoros, mindössze egy gólt hozó meccsen elhozták a három pontot Berettyóújfaluból, már bebizonyosodott, hogy mindegy, mit hoz az utolsó, Tóalmás elleni találkozó. Ebből a meccsből így gyakorlatilag örömfoci lett, kivéve a hazai csapatkapitány, Furka Júlia sajnálatos sérülését, neki ezúttal is jobbulást kívánunk! A találkozó után pedig megkapták jól megérdemelt érmeiket a hölgyek.
A bajnoki cím kapcsán a Dévaványai SE edzőjével, Tanács Zoltánnal beszélgettünk a hátunk mögött hagyott szezonról.
Futsal Hungary: - Először is szeretnénk őszintén gratulálni az aranyéremhez, fordulatos bajnokságot sikerült megnyernetek! Hogyan értékeled az évet, illetve a bajnoki címeteket? Hogy jutottatok el idáig?
Tanács Zoltán: - Köszönjük szépen! A tavalyi csonka szezon előtt döntöttek úgy a lányok, az egyesülettel karöltve, hogy a női futsal NBII-ben próbálják ki magukat, mivel nem igazán volt más lehetőség a környéken, ami megfelelően színvonalas lett volna. Ez a fél évad azonban olyan jól sikerült, hogy több kedvvel vágtunk neki az idei szezonnak. Elkezdtük közösen megtanulni a futsal alapjait, hiszen a csapat tagjainak jelentős része korábban nem ezt a sportot űzte, mindössze 3-4 lánynak volt korábban futsalban NBI-NBII-es múltja, sok ellenfelünknél azért nem ez volt a helyzet. Ahogy mentek a meccsek, fejlődtünk, egyre jobban belejöttek a lányok, és elkezdtek jönni az eredmények is, főleg hazai pályán.
Nagyon hiányoztak a szurkolók a lelátóról, alapesetben 100-150 ember is kijött a meccseinkre, így szomorúak voltunk, hogy idén nem nézhették élőben a találkozóinkat. Amikor elkezdtünk igazán hinni benne, hogy ebből akár bajnoki cím is lehet, óriási lelkesedéssel jöttek a lányok edzésre, 15 fő körüli létszám is volt. A kulcs azonban az előző fordulóban aratott győzelem volt a Berettyóújfalu otthonában, hiszen akkor a bajnokság állása szerint még akár negyedikek is lehettünk volna. Hihetetlenül büszke vagyok a lányokra, hiszen mindenki kihozta magából a maximumot ebben a szezonban.
FH: - Mit gondolsz a bajnokság erősségéről?
Tanács Zoltán: - Szerintem nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, szinte tippelni se lehetett előre a meccsek lehetséges alakulására. Éppen ezért egy színvonalas, szoros bajnokságot tudhatunk magunk mögött, ahol gyakorlatilag bárki befuthatott volna a dobogós helyekre.
FH: - Miben látod a csapatod erejét?
Tanács Zoltán: - Legnagyobb erősségünk a csapategységünk, az egész szezonban alázattal, akarattal, és szívvel csinálta a dolgát az együttesünk minden tagja. Páratlan a csapatszellem.
FH: Ki volt nektek az idei szezonban a "mumus", ha volt ilyen? Kit tartasz a legnehezebb ellenfélnek?
Tanács Zoltán: - Az idei szezonbeli mumusunk a Bátonyterenye (BTC) csapata volt, fontos pontokat hullajtottunk ellenük. De általánosságban is elmondható, hogy idegenben sokkal gyengébben teljesítettünk, nehezek voltak a sokszor igen hosszúra nyúló utazások. Legnehezebb ellenfélnek azonban a Miskolci Vénusz csapatát tartom, az ő játékuk, egyesületi szisztémájuk a legszimpatikusabb, látszik, hogy kitűnően építik be a fiatalokat a csapatba. Kissé irigykedve nézem, milyen jól működik náluk az utánpótlás-nevelés. Korábban játszottunk a Szekszárd ellen a Magyar Kupában, velük is hasonló szempontból szimpatizálok.
FH: Talán a legfontosabb kérdés, hogy hogyan képzelitek el a jövőt? Tervben van, hogy elindultok az első osztályban?
Tanács Zoltán: - Reméltem, hogy erről nem kérdezel... Nem tervezünk az NBI-ben elindulni, úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ott is versenyképesek legyünk, még rengeteget kellene fejlődnünk mind egyénileg, mind csapatszinten. Egyelőre képlékeny még a jövő, nagyon nehéz hosszabb távon gondolkodni, hiszen nincs kiépült rendszer az utánpótlás játékosok kinevelésére sem. Néhány játékosunkat csábítják más csapatokhoz, de egyébként is nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz miután a lányok kiöregedtek a Bozsikból, már nem játszhatnak a fiúkkal, 15 éves korukig pedig ugye felnőtt bajnokságban sem. Így kissé szétesik a rendszer, elvesznek, elkallódnak a lányok, akik egyébként élvezik, szeretik a labdarúgást. Remélem, hogy egyszer fel tudok itt építeni egy olyan utánpótlás-infrastruktúrát, ami megoldja ezt a problémát.
Köszönjük szépen az interjút Tanács Zoltánnak, nagyon tanulságos volt, érdekes gondolatokat, valamint aktuális problémákat osztott meg az ország egy olyan részéről, ahol kevésbé kiépített az utánpótlás-nevelés rendszere. Bízunk benne, hogy a jövőben ez javulni fog, akár általa is! A Dévaványai SE-nek pedig még egyszer gratulálunk a Keleti csoport bajnoki címéhez.
