Azt mondtuk magunknak, ez a mi bajnokságunk !
2018.03.28 | 14:08
A női NB II Nyugati csoportját teljesen megérdemelten nyerte meg a TFSE csapata. A Horváth Gábor-Soóky Norbert edző kettőst ennek apropóján interjúvoltuk meg. Jól mutatja kettejük kollegiális és baráti viszonyát, hogy közösen válaszoltak kérdéseinkre.
Egy bajnokságot nyert csapat edzőjeként mindig hálás feladat nyilatkozni. Már a nyári felkészülés során éreztétek, hogy ebből valami jó is kisülhet?
- Először is gratulálok a lányoknak, nagyon büszkék vagyunk rájuk és azt hiszem ezt az egyetemünk nevében is mondhatom. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki ehhez bármilyen részben hozzátett, akár a pályán, akár a háttérben, akár a lelátón szurkolóként. Amikor Soóky Norbival leültünk a nyáron beszélni, úgy gondoltuk a keret alkalmas lehet arra, hogy a dobogón végezzen. Ennél alább nem akartuk adni, de természetesen a fejekben ilyenkor ott motoszkál, hogy ha végig a maximumot nyújtod, akkor bármilyen álmot képes vagy elérni. A nyári felkészülésünk során az NB I-es címvédő Hajdúböszörménnyel is kötöttünk le edzőmérkőzést, ezzel jeleztük elsősorban magunk felé, hogy az általuk képviselt szint az, ahova fejlődni akarunk. Lehet, eleinte még nem sokan gondolkoztak rólunk így, de amióta együtt dolgozunk a lányokkal, az a célunk, hogy a TFSE női futsal csapata országszerte elismert legyen. Azt hiszem, erre kétséget kizáróan rászolgáltunk idén.
Több meccseteket látva szembetűnő volt, hogy mennyire egységesek vagytok a pályán és azon kívül is. A remek közösségi szellem kialakulására külön figyelmet szenteltetek?
- Itt magunkat idézném: ,,Ha sikeres csapatot akarsz építeni, előbb egy jó közösséget kell létrehozni, amelynek a tagjai bízhatnak a másikban és számíthatnak egymásra. Ehhez pedig ismerned kell a csapat tagjait, és oda kell figyelned rájuk egyénként is. Ha pedig törődsz a játékosaiddal és bízhatnak benned, akkor azt többszörösen meghálálják.”
Persze nem volt zökkenőmentes a szezon és a mi történetünk sem csak rózsaszín vattacukor. Voltak komoly hullámvölgyek is, de szerencsére ez kifelé nem nagyon látszódott. Hibáztunk mi is Norbival, illetve a játékosok is. De az élet és a futball már csak ilyen. A mi közösségünket olyan emberek alkotják, akik képesek voltak ezt belátni, amikor szükség volt rá és a közös célok érdekében lépni egyet előre. Összetesszük a két kezünket ezekért a lányokért, mert a legtöbbjük szinte bármit feláldozna a csapatért. A minimum pedig az, hogy mi is készek vagyunk bárkiért tűzbe menni.
Kellően megünnepeltétek az elsőségeteket?
- Hát ünneplés terén azért lenne még mit gyakorolni, de reméljük ebbe is egyre jobban belejövünk majd és lesz még rá alkalmunk. Azért a Kalafa mérkőzés után egy kicsit örömködtünk, de nem vittük túlzásba. Az utolsó mérkőzésünk után volt egy közös vacsoránk, illetve az egyetem részéről kaptunk egy meghívást, ahova a kancellár úr és a rektor úr is eljönnek. Nagy megtiszteltetés ez nekünk.
Mivel volt jobb csapatotok a riválisoknál?
- Azt hiszem a válasz egy kicsit beágyazódott a kérdésbe is. Mi végig csapatként működtünk, mind a szakmai stábban, mind pedig a pályán. Elég csak rápillantani a góllövőlistára, hiszen az első tízben mindössze egy játékosunk található. Mégis mi szereztük majdnem a legtöbb gólt, és ha a sors úgy alakította volna, hogy kétszer játszunk az NB II-es Tolna ellen, alighanem jó néhány találatot jegyeznénk még. Jól kiolvasható tehát csak ez alapján is, hogy mindig voltak jó, klasszis teljesítmények, amik átlendítettek minket a holtpontokon. A csapat magja nagyon erős volt végig, ez pedig nagyban hozzájárult a sikereinkhez. A védekezésünket csapatszinten pedig kimagaslónak gondoljuk, ezt bizonyítja a legkevesebb kapott gól az összes felnőtt futsal bajnokságot figyelembe véve az első és másodosztályban, női és férfi szinten egyaránt.
Melyik mérkőzés volt számotokra az idény pillanata és miért?
- Két mérkőzést kell megemlítenünk. Természetesen egész évben azért a pillanatért dolgoztunk, amit a Kalafa elleni mérkőzés után élhettünk át. Már maga a meccs is fantasztikus volt, hiszen végig kézben tartottuk a ,,döntőt,, és a játékunk is helyenként csodaszámba ment. Az öltözőben beszéltük is a lányokkal a kezdősípszó előtt, hogy végig élvezzék és adjanak ki magukból mindent az első perctől, mert bárhogy is alakul sokáig emlékezni fognak az összecsapásra. Szerencsére megfogadták a tanácsot, és ha később visszagondolnak, csak jó érzések kavaroghatnak majd bennük. A másik csúcspont egyértelműen a Tolna elleni találkozó volt. Úgy készültünk, hogy javarészt az NB I-es kerettel kell megküzdenünk, de tudtuk hogy lesz egy nagy előnyünk. Nekünk az a mérkőzés az életünkért zajlik majd. Azt mondtuk magunknak, ez a mi bajnokságunk, ha pedig valaki el akarja ezt venni tőlünk, annak vért kell izzadnia érte. Ebben a szellemiségben léptünk tehát parkettre és az utolsó percekig minden úgy alakult, ahogyan elterveztük. Természetesen még előfordul, hogy a rutinosabb csapat 5-4 –ben szerez ellened gólt a végjátékban, de azon dolgozunk, hogy ez legközelebb már ne fordulhasson elő. Azután a meccs után voltunk talán a legbüszkébbek a lányokra, az egy igazi hőstett volt.
Nálatok speciális helyzet alakult ki, mert edzőpárosként irányítottatok illetve egészítettétek ki egymást. A munkamegosztás hogyan alakult közöttetek és a sikerek hatására emberi kapcsolatotok mennyire változott meg?
- Úgy látjuk, hogy ez egy hosszú folyamat, aminek különböző állomáspontjai vannak. Mostanra elég jól megismertük egymást, tudjuk mik a másik erősségei. Sok dologban különbözünk, de ezért is egészítjük ki jól egymást. Például Norbi általában a higgadtabb, én pedig a pörgősebb. Ez egy mérkőzés során is jól jön, hiszen éppen amelyik tényezőre nagyobb szükségünk van, az lép előtérbe. Vannak dolgok, amikben elsőre nem mindig értünk egyet, de legtöbbször sikerül közös nevezőre jutnunk. Olykor-olykor akadtak persze nézeteltérések, enélkül nem is lehetne hatékony a közös munka, de a csapat érdekei ezeket mindig felülírták. Sok mindent megéltünk együtt a szezon során, jót és rosszat egyaránt, de ez a sztori úgy szép és kerek, ahogy van. Azt hiszem, Norbi nevében is mondhatom, hogy baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. A közösen elért sikereket már senki sem veheti el tőlünk, erre mindig jó szívvel emlékezhetünk majd vissza.
A bajnoki versenykiírás alapján a Nyugati csoport első helye nem jelent azonnali feljutást, úgy is fogalmazhatunk most jön a neheze. A Keleti csoport bajnoka a Skorpió vár rátok egy oda-visszavágós párharcban. Mire számítotok?
Két elszánt és jó képességű együttesre, valamint két parázs, a végletekig kiélezett mérkőzésre. Ismerjük a Salgótarjánt, remek játékosaik vannak, akik csapatként is jó egységet alkotnak. Mindenki az ilyen összecsapásokat várja, hiszen ilyenkor lehet igazán nagyot és maradandót alkotni. Ránk ez különösen igaz, a magas hőfokú meccsek a mi teljesítményünket is doppingolják. Szerintem ellenfelünk nevében is mondhatom, hogy reméljük minél többen kilátogatnak majd mindkét találkozóra. Ezek a rangadók képesek lehetnek népszerűsíteni a női szakágat, a két bajnok mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a nézők jól szórakozzanak.
- Simonyi András - Fotó: Kugler Alexandra
