A sok elvégzett munka meghozta gyümölcsét a Szekszárdi FC-nél
2017.06.24 | 11:10
Hosszú volt a szezonjuk, de szép véget ért. Micskó Márkkal, az Agenta Girls Szekszárdi FC edzőjével tekintettünk vissza a szezonra.
– Ezüst a bajnokságban, ezüst a kupában. Elégedett?
– Természetesen elégedett vagyok az idénnyel, hiszen ha valaki ezt mondja nekem a bajnokság előtt, azonnal aláírtam volna. Remekül teljesítettek a lányok, minden elismerést megérdemelnek, büszke vagyok rájuk – felelte Micskó Márk, a szekszárdiak edzője.
– Lehetett volna valamelyik akár fényesebb is?
– Talán lehetett volna, talán nem. A kupadöntőben rutintalanok voltunk, a bajnokság végére pedig mentálisan elfáradtunk. Hosszú volt ez a szezon, nagyon hosszú. Rengeteget fejlődtünk az előzőhöz képest, célunk továbbra is az, hogy a nagyon erős csapatkohézió mellett a játékunk is egyre jobb legyen. Nagy öröm számomra, hogy most már nemcsak egy jó lány kispályás csapatként beszélnek rólunk, hanem mint komoly női futsalcsapatról. Mindenki bennünket akart megverni. Mindez a lányaim érdeme, amit alázatos, szorgalmas és becsületes munkával értek el.
Micskó Márk edző jól tudta, hogy merre van a siker felé vezető út (Fotó: Makovics Kornél)
– Bronz után jött az ezüst. Jövőre jön az arany?
– Nagyon nehéz lesz ezeket a sikereket megismételni, esetleg túlszárnyalni, hiszen nagyon sokat fejlődik a női futsal színvonala, sokkal nagyobb figyelmet és támogatást érdemelne a Magyar Labdarúgó Szövetség futsal szakágán belül. Szomorú ezt mondanom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért vagyunk ilyen mostoha helyzetben a magyar női labdarúgásban. A női labdarúgásnak és a női futsalnak egymásért kellene dolgozni, összefogásra van szükség, hiszen ez lenne a női vonal érdeke. Mindenkiből nem lesz nagy pályás játékos, és nagyon sok lány nem is szereti igazán a nagy pályás játékot. Örömteli, hogy milyen előkelő pozícióba került a női labdarúgás támogatása, úgy gondolom a futsalnak is járna belőle.
– Emlékezetes meccs, feledhető meccs a szezonban?
– Kezdem a legrosszabbal, hiszen az azonnal eszembe jut... Az alapszakasz utolsó mérkőzésén az Airnergy-től hazai pályán kaptunk ki olyan játékkal, amit még nem láttam a csapatomtól. Le is csúsztunk a harmadik helyre, ahol az egész szezonban nem voltunk. Szerencsére nagyon intelligens játékosaim vannak, akikkel leültem a mérkőzést követő első edzés előtt és elmagyaráztam nekik, hogy ilyen hozzáállást még egyszer nem szeretnék látni. Az év meccse címre több mérkőzésünk is pályázik: tartalékos csapattal, szenzációs győzelmet arattunk egy utolsó másodpercben szerzett góllal a bombaerős Astra otthonában, de mondhatnám a rájátszásban a Hajdúböszörmény elleni hazai győzelmünket is, amikor három perccel a vége előtt még 1–3 állt az eredményjelzőn, aztán a végén mégis mi örülhettünk a 4–3-as sikernek! Ide sorolnám még a Tolna elleni idegenbeli 4–1-es győzelmünket, ahol szurkolóink jóval nagyobb létszámban voltak jelen, mint a hazaiak, a mérkőzés után nagyszerű volt velük közösen ünnepelni.
– A játékosok közül ki, vagy kik voltak a legjobbak?
– Elégedett vagyok a lányokkal, mindenki megtette a magáét, szorgalmasan és becsületesen dolgoztak az egész szezonban. Ez a hatalmas siker ennek a szuper csapatnak a sikere.
– Ha jövőre ilyenkor megkérdezem önt, miről szeretne majd beszélni?
– Arról, hogy a bajnokságban az első négy hely valamelyikén zártuk az alapszakaszt és sikeresen szerepeltünk a felsőházi rájátszásban. A Magyar Kupában pedig ott voltunk a Final Fourban. Azt, hogy milyen érmekről, helyezésekről álmodok, egyelőre legyen az én titkom. Az biztos, hogy nagyon sokat fogunk dolgozni azért, hogy hasonlóan sikeresek lehessünk az új idényben.
