A Gyulai Amazonok az NB I-ben
2017.06.11 | 11:48
A győzelem sikerült, a fordítás nem
A meccs hajrájában 1 perc alatt 3 gólt szerzett a DEAC, ám ismét bosszantó hibák jellemezték a debreceni lányokat, így pedig elmaradt a nagy bravúr - bár volt rá esély.
DEAC - Gyulai Amazonok 7-5 (2-4)
Női futsal NB1-es osztályozó, visszavágó
Vezette: Veres J, Takács Á, Kiss P
DEAC: Kósa – Dancs, Erdős, Urai, Horváth V
Csere: Katona, Bereczki, Fekete G, Pócsik, Tóth Zs, Vasvári, Maries, Bornemissza
Edző: Sólyom Attila
Gyulai Amazonok: Csontos, Fülöp, Pilán, Balogh N, perjési
Csere: Németh V, Bálint, Kurai, Szilágyi, Erdélyi
Edző: Molnár Zoltánné
Góllövők: Urai (4), Dancs (2), Horváth V. illetve Pilán 2), Erdélyi, Bálint Balogh
Összesítésben 10-8 a Gyula javára.
SÓLYOM ATTILA (DEAC): - Az NB1-ben maradásunk nem most, hanem egy hónapja dőlt el igazán, amikor karnyújtásnyira voltunk attól, hogy egyeneságon bennmaradjunk. Akkor végül nem sikerült, majd az egy hónapi, sőt 5 hetes tétmérkőzés nélküliség nem tett jót nekünk, míg a Gyula lendületből jött (még tartott a bajnoksága nemrég - a szerk.). Ezúton gratulálunk nekik, jó csapatuk van! Kívánom, hogy az NB1-ben is állják meg a helyüket! Erről a meccsről: nyílt sisakos, és helyenként magas színvonalú csata zajlott. Mi sokat kockáztattunk, a szívünk vitt előre. Így a végén behúztuk magát a mérkőzést, de az ellenfelünk a 4 gólos előnyéből kettőt megőrzött. A lányaink sokat és jól dolgoztak a szezonban, és köszönöm nekik a munkát! Az, hogy mi lesz ezután, még a jövő zenéje.
MOLNÁR ZOLTÁNNÉ (Gyula):- Rettenetesen boldog vagyok. Úgy éreztem óriási előnnyel érkeztünk ide, amit igyekeztünk megtartani. A vége felé elég érdekesen alakult a meccs, mert hirtelen kaptunk két-három gólt, de szerettem volna minden játékosomat a pályára küldeni. Remélem, hogy az NB1-ben is megálljuk majd a helyünket! A DEAC-ot pedig sajnálom, jó lett volna, ha 10 csapatossá válik az élvonal...
Koppányi Szabolcs tudósítása a mérkőzésről:
Remek hangulatban kezdődött a meccs, bár ez elsősorban a gyulai drukkereknek volt köszönhető, akik egy busznyian jöttek Debrecenbe, hogy ezzel is segítsék kedvenceiket. Le a kalappal előttük!
A múlt heti gyulai 5-1-es sikerük után magabiztosan léphettek pályára, ám nem az eredmény tartására rendezkedtek be, hanem igyekeztek azt játszani, amit tudnak: fiatalos, hajtós futsalt.
A DEAC alakulata eleinte nem úgy nézett ki, mint akik egy nagyobb hátrány ledolgozásán mesterkednének, egy-két percig a labda felhozatala is nehézségekbe ütközött..
Aztán ahogy lábra kapott a hazai csapat kezdhettünk bízni benne, hogy elkapja a fonalat a Sólyom-leányság... Más kérdés, hogy ezt az első másodperctől kezdve kellett volna prezentálni, s nem kb. a 4. perctől.
Mindenesetre a vezetést mi szereztük meg, ami fontos volt (lett volna)... A bal oldalon húzta meg Dancs Rebeka az akciót, aztán szépen a kapus mellett a hosszúba vágta a labdát (kicsit lemaradtak róla: 1-0).
Íratlan szabály, hogy ilyenkor nem árt, ha nem tud kiegyenlíteni egyből az ellenfél... Na, most mi ezt nem tudtuk kivitelezni, hiszen gyakorlatilag ugyanabban a percben jött is a válasz (1-1). Ráadásul kísérteni kezdett az első mérkőzés, amikor buta hibáinkkal nagyon sokat segítettünk egyébként is ügyes és kombinatív támadásokat vezető riválisunknak.
A koncentráció hiányát a komplett védekezésünkben érezhettük, a kapustól kezdve a mezőnyemberekig. Elnézett tolódás, komótos mozdulat a suhanó labda után, belevezetés az ellenfélbe, vagy éppen az ellenfelet segítő rossz passz, kidobás, és hasonlók... Így meg nem lehet 4 gólt ledolgozni, sőt, még nyerni is nehezen.
Hamarosan jött is az újabb pofon (1-2), ami után eldőlt, hogy a DEAC-nak már minimum 7 gólig kell jutnia (és még csak 1 volt meg ebből) - úgy, hogy többet már nem kap.
Lányaink hajtottak becsülettel, de nem játszottak jól ebben az időszakban. A hullámzásunk szembetűnő volt, hiszen a félidő felénél már másodjára kellett feljavulni ezen a derbin, ami meglehetősen zilált mentális állapotra utal - az meg sose vezetett jóra eddig a történelemben.
Urai Banka azonban hátára vette a csapatot támadásban: egyedül oldott meg egy helyzetet, amivel 2-2- lett az állás, és kezdhettük elölről a fordító hadműveletet - ám eltelt jó pár értékes perc, s nem mellékesen kaptunk már két dugót, amivel csak romlott a helyzetünk...
Ám amíg azon elmélkedtünk, hogy a szünetig kéne legalább egy gól, de inkább kettő, végül is teljesült a vágyunk, hiszen kétszer zörgött a háló, csak éppen Kósa Viktória mögött, s nem az ellenfélnél... Borzasztóan peches találatok voltak (2-4).
Az egész mérkőzésre ez volt jellemző egyébként: bevédett lövés, egymás meg nem értése hátul (Tóth Zsuzsa és kapusunk egymásra várt, a szemfüles gyulai meg amúgy hátrányos helyzetből is oda tudott piszkálni: gól... gól... gól...).
Az egymás közötti figyelmes kommunikáció hiánya vagy félresikerült módja megbosszulta magát rendesen.
Emellett több alkalommal feltekeredett valamelyik lányunk a labdára, hogy aztán az ellenfél játékosai bontsák le róla előzékenyen. Magyarán az akarással nem volt gond, sőt... ám az nem mindig elég. Mégis, emellett voltak hatalmas védések, csodás passzok, nagy szerelések, csak éppen túl sok teret adtunk ellenfelünknek.
Amikor aztán megvillantak a DEAC-os lányok, szinte rögtön gólhelyzet alakult ki!
Főleg a második félidőben, amikor Urai Bia folytatta ellenállhatatlan támadójátékát. Először ő talált be, majd Dancs Rebi is duplázott (4-4), vagyis megint kezdhettük elölről... De már nem voltunk hátrányban - ezen a meccsen! Ráadásul a Dancs-féle, remek keresztpassz után bemutatott sarkazásos találat szépségével még úgy is mosolyt csalt az arcunkra, hogy tudtuk, 7 perc alatt még ötöt vágni szinte lehetetlen...
Főleg úgy nehéz, hogy a következő találatot ismét a vendégek szerezték! Pedig remek gólja után Dancs Rebi ismételhetett volna (hasonló volt a szituáció), ám ekkor nem ért oda az éles passzra a bal oldalon... Ellentétben a riválissal, aki a már említett, számunkra szerencsétlen góljai egyikét kaparta be (4-5).
A DEAC innentől kezdve becsületből ment előre, aminek meg is lett a jutalma, hiszen a 39. percben Urai Bia kétszer (!), míg Horváth Viki közte egyszer betalált!!! Mégis messze volt a párharc megnyerése már... Lányok, ezt a hajrát kicsit későre időzítettétek (7-5)!
Mindeközben a két csapat egy percen belül egy-egy büntetőt is rúghatott, ám mindkettő kimaradt (egyet Kósa védett, egyet pedig Bereczki Orsi mellévágott).
A meccsen volt pár kapufa (többnyire a vendégek rúgták), nagy védések és potyaízű gólok egyaránt. Pazar egyéni és csapatjátékok, meg nagy szív és hajtás.
Ám mindent egybevéve azt kell mondjuk, a Gyula megérdemelte a párharc megnyerését. Ennyi hibával ugyanis nem lehet élvonalban maradni.
Az egész évadot figyelembe véve több esélye is volt a DEAC-nak a biztos bennmaradás kivívására. Menet közben erősödött a keret, ám a rájátszás végére érdekesen alakultak a meccsek. Akkori riválisunk, az Airnergy is meglepetés sikereket aratott, mi pedig nem tettük meg a végső lépést, így végül előzni tudott a fővárosi egylet, nekünk pedig a kőkemény osztályozó maradt.
Ezen is volt esély, ám az, ahogyan Gyulán leszerepeltünk, elintézte a csapatunkat. A visszavágón sem játszott csúcsformában a DEAC, ám volt tartása és közel került a bravúrhoz, de az oda- és a visszavágón együtt sok a kétszer 5 kapott gól - amelyek háromnegyede bőven elkerülhető lett volna.
A női bajnokságok indulóinak névsora később válik véglegessé. Jelen állás szerint a Gyula az NB1-ben, a DEAC az NB2-ben folytatja majd.
Fotó, duma: Koppányi Szabolcs
[gallery ids="84107,84108,84109,84110,84111,84114"]
