Kevés olyan ember van a magyar futsalban, akinek a neve ennyire összeforrt volna a sportág mindennapjaival, mint Kasza Jánosé. Közel két évtizeden át fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a Futsal Hungary a magyar futsal első számú hírforrásává váljon. Egy olyan felületet épített, amely generációkat szolgált ki játékosként, edzőként, szurkolóként és sportvezetőként egyaránt.
A Futsal Hungary 2008-as indulása óta nem csupán egy hírportál volt, hanem a magyar futsal krónikása. Megszámlálhatatlan mérkőzésről, bajnoki címről, válogatott sikerről és meghatározó pillanatról számolt be, miközben közösséget épített, értéket teremtett, és maradandó nyomot hagyott a sportág történetében. 2026 tavaszán Kasza János úgy döntött, hogy átadja a stafétát. Hosszas mérlegelés után olyan csapatra bízta a Futsal Hungary jövőjét, amelyben hisz, és amely szerinte képes továbbvinni azt az örökséget, amelyet közel húsz évvel ezelőtt útjára indított.
Az alábbi beszélgetésben visszatekint a kezdetekre, felidézi a legemlékezetesebb pillanatokat, mesél a nehézségekről, és üzen azoknak, akik mostantól a Futsal Hungary jövőjéért dolgoznak.
Hogyan született meg a fejedben a Futsal Hungary?
– Van egy régi mondás a Szovjetunióval kapcsolatban: nem szeretni kell, hanem hinni benne. Valahogy én is így gondolok a futsalra. Nem egyszerűen szeretni kell ezt a sportágat, hanem hinni benne.
2008-ban, amikor már tudtuk, hogy Magyarország rendezi a 2010-es Futsal Európa-bajnokságot, a szövetség marketingeseivel arról beszélgettünk, hogyan lehetne népszerűsíteni az eseményt és magát a sportágat. Egyértelmű volt, hogy szükség van egy olyan felületre, amely kizárólag a futsallal foglalkozik. Ekkor született meg a Futsal Hungary ötlete.Az MLSZ adatbank elektronikus rendszerét Oczella László készítette, ezért megkértem, hogy segítsen. Ő találta ki azt az adatbankot is, amelyre a honlap a mai napig épül. Amikor beszélgettünk róla, csak mosolygott, és azt mondta: „Ez semmi, ilyet én drótból meghajlítok.” Másnap reggelre pedig gyakorlatilag elkészült az oldal első változata. Onnantól már nem volt visszaút.
Elsőre ilyen egyszerűnek tűnt?
– Igen, elsőre valóban annak tűnt. Nagyon büszke voltam rá, örömmel mutattam meg mindenkinek, és élveztem, hogy végre van egy felület, amely csak a magyar futsalról szól. Aztán Laci mondott egy mondatot, ami végigkísérte az elmúlt közel húsz évet: „Majd akkor lehetsz igazán büszke, ha egy év múlva is ugyanilyen lelkesedéssel csinálod.” Sokszor eszembe jutott ez a gondolat. Amikor elfáradtam, amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, vagy éppen kritikák értek, mindig ez adott új lendületet. Ilyenkor újra nekiálltam, és folytattam. Az első években rengetegen segítettek. Fotósok, újságírók, operatőrök és videósok dolgoztak velünk, akik közül később sokan országos médiumoknál folytatták a pályafutásukat. Erre mindig nagyon büszke voltam.Természetesen akadtak nehéz időszakok is. Volt olyan vezető a szövetségben, aki azt kérte tőlem, hogy hagyjak fel a honlap szerkesztésével. Én viszont úgy gondoltam, hogy éppen az MLSZ feladata lenne egy ilyen oldal működtetése. Évekkel később már egészen más szemlélet uralkodott: az új főtitkár nemcsak támogatta a munkánkat, hanem ő maga kérte, hogy nyilatkozhasson a Futsal Hungarynak.A legnagyobb szakmai élmény számomra egyértelműen a 2010-es Futsal Európa-bajnokság volt. Hatalmas sikernek tartom, hogy Magyarország rendezhette meg a tornát, ráadásul két helyszínen, Budapesten és Debrecenben. Nagyon sok ország pályázott a rendezésre, ezért különösen büszkék lehettünk arra, hogy végül mi kaptuk meg ezt a lehetőséget.
Melyik volt a legszebb pillanat?
– Amikor valaki létrehoz egy honlapot, természetesen azt szeretné, hogy minél többen olvassák. Számomra mindig ez jelentette a legnagyobb visszaigazolást. Voltak időszakok, amikor naponta 6-8000 látogatónk volt. Akkoriban ez kiemelkedő eredménynek számított, és ma sem lenne kevés, még akkor sem, ha azóta rengeteg új felület jelent meg. Nem tudnék egyetlen napot vagy eseményt kiemelni, inkább voltak olyan időszakok, amikor érezhetően nagyon sok emberhez jutottunk el. Ebben természetesen nagy szerepe volt a válogatottnak. A nemzeti csapat mérkőzései mindig kiemelt érdeklődést váltottak ki, teltházas meccseket játszottak, és ezekről öröm volt tudósítani. A női válogatott sikerei is sokat jelentettek. Kiváló játékosok alkották a csapatot, akik teljesítményükkel rengeteg szurkolót nyertek meg maguknak. Tolnán, Móron, Nagykátán, Hajdúböszörményben vagy éppen Ózdon is telt ház előtt léptek pályára. Ezek mind olyan pillanatok voltak, amelyek megerősítettek abban, hogy érdemes csinálni ezt az oldalt.
Miért döntöttél úgy, hogy átadod a stafétát?
– Másfél-két éven keresztül érlelődött bennem a gondolat, hogy elérkezett az idő a váltásra. Úgy éreztem, a Futsal Hungary többet érdemel annál, mint amit akkoriban én már hozzá tudtam tenni. Ez elsősorban rajtam múlt, és ezt őszintén be kellett látnom. Nem akartam senkire ráerőltetni a honlapot, de ingyen sem szerettem volna átadni, mert azzal azt üzentem volna, hogy nincs értéke. Pedig nagyon is van. Közel húsz év munkája, rengeteg emlék és megszámlálhatatlan ember munkája van benne. Sokáig kerestem azt a személyt vagy csapatot, akinek nyugodt szívvel átadhatom. Ehhez nem elég a lelkesedés. Kell hozzá elhivatottság, kitartás, megfelelő háttér, kapcsolatrendszer és a sportág ismerete is. Szerencsére végül megtaláltam azokat, akikben hiszek. Biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek azért, hogy a Futsal Hungary tovább fejlődjön, és még magasabb szintre jusson.
Mit kívánsz az új csapatnak?
– A Futsal Hungary mára nagykorú lett. Közel húsz éve része a magyar futsalnak, és rengetegen dolgoztak azért, hogy azzá váljon, ami ma. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ez a történet ne érjen véget. Az méltatlan lenne mindazokhoz, akik az elmúlt években időt, energiát és szívüket-lelküket beletették. Azt kívánom az új csapatnak, hogy legyenek kitartóak. Lesznek nehéz időszakok, lesznek kritikák, és mindig akadnak majd olyanok is, akik másként gondolják. Ez természetes velejárója annak, ha valaki értéket próbál teremteni. Nem azt várom tőlük, hogy ugyanúgy csináljanak mindent, ahogy én tettem. Éppen ellenkezőleg. Hozzanak új ötleteket, új szemléletet, és alakítsák a Futsal Hungaryt a mai kor elvárásaihoz. Ha azonban egyszer úgy érzik, hogy szükségük van rám, tudják, hogy én amíg csak élek, bármikor itt leszek. Amíg csak tudok, segíteni fogok nekik. Őszintén kívánom, hogy a Futsal Hungary még hosszú éveken át szolgálja a magyar futsalt, és legalább akkora szeretettel gondozzák, mint amekkorával közel húsz évvel ezelőtt útjára indítottuk.
Sok sikert kívánok nekik ehhez az úthoz.
