Nem mindennapi mérkőzésre került sor az NBII keleti csoportjában hétfőn este. Akik kicsit jártasak szeretett sportágunkban, azoknak nem kell bemutatni a Boszik Gábor vezette Kincsem Futsalt, akik annak ellenére, hogy “csak” másodosztályúak, a magyar futsal egyik üde színfoltja. Több mint 10 éve meghatározó tagjai az NBII keleti csoportjának, sok dobogós helyezéssel. De nem csak erre lehetnek büszkék, hanem utánpótlásukra is, hiszen sok érem mellett, több bajnoki címet is szereztek, a legutóbbi szezonban hármat is. Regionális U17-t és U19-t, illetve az NBI U17-t, amit fölényesen nyertek.
És ahogy a klubot, Vörös Pétert sem kell nagyon bemutatni, a klub egyik legjobbját, aki a kezdetek óta játszik itt játszik, aki nem csak futsalban, de nagypályán is kiemelkedő pályafutást tudhat magáénak, hiszen közel 150 alkalommal lépett pályára az élvonalban, és profiskodott külföldön is. És ahogy mondani szokták, nem esett messze az alma fájától, hiszen úgy tűnik, iker fiai is örökölték a kiváló géneket, akik szintén a klub játékosai, de fiatal koruk miatt eddig csak az utánpótlásban mutathatták meg képességüket, de azt nem is akár hogyan. Barna az előző idényben összesen 128 gólig jutott, ami másnak egy egész pályafutás alatt nem adatik meg.
Aztán eljött az október, és betöltötték a 16. életévüket, így pályára léphettek a felnőtt együttesben, így összejöhetett az apa-fia mérkőzés. És ha nem lett volna elég három Vörös a csapatba, szintén pályára lépett Vörös Péter testvére, Vörös István, aki szintén a kezdetet óta az együttes tagja, illetve az ő fia is, aki jelenleg egy osztrák akadémián pallérozódik. Így sporttörténelmi pillanatként a kezdő ötöst a Vörös család alkotta. És hogy ez nem csak egy “családi” fogás volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az első gólt a most debütáló Vörös Barna szerezte, aki nagyerővel bombázott a jobb felsőbe, akit egyébként az egész mérkőzésen nem nagyon tudtak tartani a sportszerűen küzdő barcikaiak. Persze a család többi tagja sem akart lemaradni a góllövésben és a rangidős, Vörös István is betalált a mérkőzés hajrájában, keretbe foglalva az összecsapást, ami hazai sikerrel zárult.
Vörös Péter: - Régebb óta gondolkodtam rajta, hogy már abbahagyom a játékot, de felmerült, hogy ha a fiúk betöltik a 16. életévüket, akkor egy csapatban játszhatunk, ami plusz motiváció volt a folytatásra. Nagyjából három éve vártuk ezt a pillanatot, de megérte, mert nagyon jó érzés volt együtt a pályán lenni tétmérkőzésen, főleg egy győztes meccsen. A fiúknak és nekünk is nagy élmény volt, főleg hogy a családunk többi tagja is a helyszínen szurkolt az egész utánpótlásunkkal együtt. Ez a mérkőzés újabb lökést adhat, és remélem még így lesz rá alkalom, hogy többet együtt játszhassunk, főleg, hogy már ilyen fiatalon erősségei lehetnek a felnőtt csapatnak! A tesómnak, Pistinek van még két fia, akik szintén fociznak, de messze vannak még a 16 éves kortól, így azt már nem ígérjük meg, hogy őket is megvárjuk!
