Visszavonult Hodován Edit, a klubhűség megtestesítője
A női futsalban nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő Hodován Edit úgy döntött befejezi pályafutását. A népszerű Edó, több mint két évtizedes futsalpályafutása során mindig is hűséges volt klubjához a Tolnához, ahol nemcsak teljesítményével, hanem személyiségével is rengeteg hívet szerzett magának. A visszavonulása okáról és pályafutásáról készségesen nyilatkozott honlapunknak a kitűnő játékos.
A Thelena kupa helyosztói előtt került sor búcsúztatásodra, s a hírek szerint szem nem maradt szárazon..
- Gyönyörű ünnepséget szerveztek tiszteletemre vezetőink. Rengeteg virágot, ajándékot kaptam, visszavonultatták a 4-és számú mezt, a nézők felállva tapsoltak percekig és hosszan méltatott Simon Ferenc elnök úr is beszédében. Felejthetetlen élmény volt, csakúgy, mint a búcsúmérkőzés ahol több régi csapattársammal és első edzőmmel lehettem egy csapatban. Megható volt, még most is libabőrős vagyok, amikor erről beszélek. Nem tagadom valóban sírtam, pedig megfogadtam nem fogok.. Nagyon zavarban voltam, ugyanakkor olyan szeretet vett körül, hogy elszakadt a mécses..
Ha most ironizálni szeretnék, azt mondanám jó előjelnek tartottam, amikor a bajnokság lezárását követően olyan hírek érkeztek, hogy befejezed a futsalt. Ennek oka, hogy az elmúlt években minden évben felröppentek hasonló információk, mégis hagytad magad meggyőzni a folytatásról. Most miért nem sikerült?
- Igen már három éve is abba szerettem volna hagyni, de mindig volt valami, ami miatt mégis a folytatás mellett döntöttem. Volt, amikor az egyesület került nehéz helyzetbe és nem hagyhattam cserben a klubvezetőket és játékostársaimat, de az ukrán játékosokkal is szerettem volna egy csapatban játszani, mert ilyen szintű játékosok mellett kíváncsi voltam mire lehetünk képesek. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy több mint 20 esztendeje futsalozom és nagyon elfáradtam, besokalltam. A heti 3-4 edzés, a bajnokik illetve a rengeteg utazás már nagyon fárasztott, s nem okozott számomra annyi örömet, mint korábban és félgőzzel nem lett volna értelme tovább csinálnom. Nem szerettem volna csapattársaimat és edzőimet becsapni azzal, hogy egy nem kellően motivált Hodován Editet lássanak a pályán. Arról nem is beszélve, hogy szinte nem is volt szabadidőm és a magánéletemre is nagyon kevés energiám maradt.
Tiszteletben tartom elhatározásod és véleményed azonban szeretném megjegyezni, hogy a statisztika nem arról árulkodik, hogy visszaesett volna teljesítményed, hiszen az előző szezonban 26 tétmérkőzésen 28 találatot szereztél, ami rekordnak számít pályafutásodban.
- Valóban sokszor voltam eredményes, de ennek oka, hogy Kolok mester sokszor centert vagy szélsőt játszatott velem, amit nagyon élveztem, hiszen korábban inkább védőmunkát várták el tőlem korábbi edzőim. Nem arról van szó tehát, hogy nem tudtam volna segíteni a csapatnak, vagy, hogy öregnek érezném magamat, egyszerűen, mint már említettem, csökkent a motivációm.
Kivel közölted először döntésedet és mi volt a reakció?
- A bajnokság vége után volt egy csapatmegbeszélés, ahol mindenki elmondta jövőbeni terveit és ott közöltem vezetőink és csapattársaim előtt elhatározásomat. Mindenki nagyon sajnálta, de nem érte őket váratlanul, hiszen ez már régóta benne volt a pakliban.
Több mint két évtizedet játszottál a Tolnában és mindvégig hűséges voltál klubodhoz. A klubhűség kivesző fogalom a mai élsportban, Te mégsem váltottál soha. Mi ennek a magyarázata?
- Sallai Józsefnél kezdtem a megyei kispályás focit Szekszárdon, majd Simon Ferenc fedezett fel, s nagyon sokat köszönhetek neki. Bogyiszlón lakom és kezdetekben onnan szállított kocsival edzésekre és tornákra is önzetlenül. Lánya Bogi is nagyon jó barátnőm lett és a csapattársaim többségével is nagyon jó volt a kapcsolatom. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, én pedig szeretem az állandóságot magam körül és nem akartam elszakadni környezetemtől. Soha nem voltam vándormadár típus és semmi okom nem volt a váltásra.
Mi volt karriered során a legnagyobb élmény és kudarc?
- A Magyarország - Oroszország mérkőzés Tolnán volt a legnagyobb élmény, hihetetlen volt a hangulat, telt ház előtt értünk el döntetlent a fantasztikus közönség előtt. Nagyon jólesett az is, hogy Tolna megye legjobb sportolója díjat ötször is megkaptam.
A 2015-2016-s szezonban lejátszott Szekszárd elleni negyeddöntő visszavágóját viszont szívesen kitörölném emlékezetemből, az idegenbeli 3-0-s siker után, hazai pályán estünk ki megyei vetélytársunk ellen, ami máig fájó pont nekem. Ez a vereség is közrejátszott abban, hogy a futsal már nem okozott a későbbiekben annyi örömet nekem.
Edzőid közül kik tették rád a legjobb hatást?
- Nem udvariasságból mondom, de mindenkitől sokat tanultam. Wiesner Józseffel voltunk legsikeresebbek, őneki rengeteget köszönhet az egyesület, de Frank Tamás változatos edzései és profizmusa is nagy hatással volt rám, és Laky Zoltánnal is szép sikereket értünk el.
Volodymyr Kolokról mi a véleményed?
- Ő egy nagyszerű ember, vitathatatlan, hogy nála tudtam leginkább felszabadultan, stresszmentesen pályára lépni. A csapat mentális motivációjához nagyon értett, remek pedagógus. Nagyon inspirált a jelenléte, rá is szívesen emlékszem vissza.
Voltál válogatott, kupadöntőben is kétszer szerepeltél, bajnoki érmet is akasztottak nyakadba nem is egyszer, bajnoki aranyérem azonban nem jött össze. Mennyire fájó pont ez neked?
- A bajnoki aranyérem nélkül is úgy érzem, nincs okunk a szégyenkezésre. Bizonyára megvolt az oka annak, hogy nem jött össze az első hely. Előfordult, hogy a szerencse nem állt mellénk, de azt gondolom a tabella általában hű tükörképet adott, hogy adott évben milyen helyezést éremeltünk meg. A jelenlegi mezőnyben szinte csak mi voltunk folyamatosan az élvonalban, erre azt gondolom büszkék lehetünk.
Több korábbi mestereddel és a nagy vetélytárs Astra trénerével Dombó Jánossal is beszélgettem a napokban és mindenki csupa jót mondott rólad. Volt, akinek szinte már kisebb vagyont ajánlottam fel, hogy valami negatív dolgot mondjon személyiségedről, de nem tudtak ilyet említeni, legnagyobb sajnálatomra. Komolyra fordítva a szót, a több mint 20 év alatt egyetlen olyan eseményre nem emlékszem, amikor valami nagy botrány, veszekedés kapcsolódna személyedhez. Alapvetően konfliktuskerülőnek tartod magad?
- Igen, ilyen a személyiségem. Nem szeretem a veszekedést, kerülöm őket és számomra a csapategység a legfontosabb. Edzőim szava nekem mindig is szent volt, s ha valamiben nem értettem egyet velük azt négyszemközt mondtam el nekik. Csapatembernek tartottam magam mindig is, az egyéni dicsőség helyett sokkal fontosabb volt, hogy csapatként legyünk sikeresek.
Olyan nehéz elképzelni téged labda nélkül. Valahogy az volt az érzésem, hogy Te sohasem fogod abbahagyni a kispályás futballt..
- Visszavonulásom az élsportra vonatkozik, hétfőnként azért még részt veszek rendszeresen a vállalati palánkos focin, így a sport a jövőben is életem része marad.
Ennek örülök, ugyanakkor felvetődik a kérdés: elképzelhetetlennek tartod, hogy 1-2 éven belül annyira hiányozni fog az élvonal légköre, hogy mégis visszatérsz valamikor a futsalba?
- Soha ne mondd, hogy soha.. Aki ismer tudja, ritkán szoktam megváltoztatni véleményem, így nem valószínű, hogy valaha visszatérek.
Simon Ferenc ajánlott számodra vezetői pozíciót?
Beszéltünk róla, ugyanakkor nem vagyok vezetői alkat és nem vonz az edzősködés sem. Szurkolóként ugyanakkor, amikor csak tudok, rendszeresen ott leszek hazai meccseken és buzdítani fogom a lányokat. A Tolna magyar játékosaival baráti kapcsolatot ápolok és ez a jövőben sem fog megváltozni. Boldog vagyok, hogy részese voltam a tolnai futsaltörténelemnek és az összes edzőmnek, vezetőmnek és csapattársaimnak köszönöm, hogy közéjük tartozhattam és azt a rengeteg közös élményt és örömteli pillanatokat ami jatékos-pályafutásom során ért
- Simonyi András -
[gallery ids="86022,86024,86026,86027,86030,86033,86035,86036"]
