Év végi visszatekintõ, 1. rész - férfi felnõtt válogatott
Az Izrael elleni két találkozóval végérvényesen lezárult a 2008-as futsal év. Ma kezdõdõ sorozatunkkban megpróbáljuk feleleveníteni a magyar futsal jelentõsebb eseményeit a válogatottak és a klubfutsal szintjén.
Igen mozgalmas volt a magyar válogatott szempontjából ez az esztendõ, hiszen rengeteg mérkõzést játszottak Kozma Mihályék.
Tulajdonképpen a 2007 júliusában, a portugáliai tornával vette kezdetét a közvetlen felkészülés a világbajnoki selejtezõkre, amelyet ez év februárjában vívtunk. 2008 januárjának végén már csak az utolsó simításokat végezte a nemzeti csapat, amely Jekatyerinburgban szerepelt az orosz szövetség meghívására. "Egy válogatott csapat számára mindig fontos az eredmény, ám ezúttal elsõdleges célunk az, hogy megfelelõen felkészüljünk a februári vb-selejtezõkre. Játékunkat addigra lehetõség szerint próbáljuk gyorsítani, s ebbõl a szempontból hasznos lesz számunkra, hogy Oroszországban komoly erõt képviselõ ellenfelekkel játszhatunk."- fogalmazott honlapunknak nyilatkozva Kozma Mihály szövetségi edzõ a kiutazás elõtt. Az ukránok elleni három-nullás vereséget egy 2-2-es döntetlen követett Horvátországgal szembe, ám ezt a meccset büntetõkkel elveszítették a mieink. "Örülök annak, hogy ezen a tornán részt vehettünk, hiszen az ilyen
rendezvények modellezik legjobban egy selejtezõsorozat mérkõzéseit."- mondta a kapitány a hazérkezés után, ami biztatóan hangzott a jövõre nézve.
Hat nappal az év fõ eseményének számító kvalifikációs meccsek elõtt Belgiummal mérkõztünk Móron és Gyõrszentivánon. A felnõtt válogatott mellett a szintén selejtezõkre készülõ U21-es csapatunk is parkettre lépett. A "nagyoknak" az elsõ meccsen hátrányból sikerült fordítani, ám egy kisbüntetõvel 3-3-ra tudta alakítani a vendég gárda a meccset. A második párharcban sajnos ellenfelünk 7-2 arányban diadalmaskodott. A fiatalok mindkét meccsen vereséget szenvedtek, 1-0 és 6-2 arányban.
Jöhetett a várva várt gyöngyösi torna. A hangulat a játékosok és vezetõk között is bizakodó volt, a rájátszást érõ elsõ pozícióban szerettünk volna végezni. A macedónokkal kezdtünk, s egy kicsit tartottunk a volt jugoszláv utódállamtól, hiszen nem sokat tudtunk róluk, és a szerbek legyõzése is tekintélyt parancsolt részükrõl. Nos, egy taktikus, türelmes játékkal sikerült föléjük kerekednünk, a 3-0-s diadal jó rajtnak számított. Anglia következett, s a háromoroszlánosokat, többek között Gyurcsányi Zsolt öt találatának köszönhetõen tizenöt góllal terheltük, õk azonban nem tudtak betalálni, így újabb három pontot zsebelhettünk be. "Életem elsõ öt gólos mérkõzése volt a válogatottban, nagyon büszke vagyok, a csapatnak köszönhetem ezt. Jól játszottunk, sok helyzetünk volt, amibõl még több gólt érhettünk volna el. Remélem vasárnap nyerni tudunk, ha csak egy góllal is." - mondta a meccs legeredményesebb magyarja.
A harmadik játéknapra maradt a döntés, a lengyel válogatott elleni ki-ki meccsen dõlt el ki lesz az elsõ. A hetedik másodpercben már gólnak örülhettünk, s végig magabiztosan teljesítve, a minden kétséget kizáróan jobb magyar csapat hat-kettes gyõzelme azt jelentette, hogy mi készülhettünk a sorsolásra. "Rendkívül boldog és büszke vagyok. Fantasztikus játékkal, csodálatos taktikai fegyelemmel és nagy szívvel játszottunk. Ilyen jó közönség elõtt lehetetlen volt veszíteni." - mondta pár perccel a lefújás után Kozma Mihály.
Ukrajnát sodorta mellénk az élet, amelyet vegyes érzelmekkel fogadtunk. Tudtuk, hogy szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy a négy nagyot elkerültük, ám az ukránok is kétszer finalisták voltak az Eb-n, remek csapatot alkotnak. Harkovban volt az elsõ találkozó, amelyrõl akár ponttal is távozhattunk volna, hiszen megvolt a lehetõségünk az utolsó pillanatban is az egyenlítésre, ám ehelyett õk találtak be a mi kapunkba, nehézzé, ám nem lehetetlenné téve a dolgunkat. Ezt sugallta a kapitányi nyilatkozat is. "Úgy érzem közel álltunk ahhoz, hogy meglepetést okozzunk. Nincsen semmi elveszve otthon a csodálatos gyöngyösi közönség elõtt ledolgozható a hátrányunk. Fontos, hogy idegenben gólt tudtunk szerezni."
A már jól bevált gyöngyösi sportcsarnok adott tehát otthont a visszavágónak, s valóban igazi meccshangulat fogadta a két válogatottat. "Úgy gondolom, hogy a játékosoknak kötelezõ bízni a sikerben. Hiszek magamban, hiszek a játékostársaimban és hiszek az edzõmben. A csodában nem hiszek, de remélem az élet mégis bebizonyítja, hogy léteznek!" Ezek voltak Madarász János szavai a találkozó elõtt. Kevés hiányzott ahhoz, hogy tényleg csodát éljünk át, hiszen parádés játékkal nem sokkal a vége elõtt már nálunk volt az elõny, aztán jött két ukrán gól, ami összetörte az álmainkat. Kozma Mihály a vereséggel felérõ gyõzelem után teljes joggal az övéit dícsérte. "Nagyon büszke vagyok a srácokra, hogy egy ilyen mérkõzést tudtunk produkálni. A sportágban megmutatták az utat, hogy ilyen meccseket kell játszanunk, ahhoz, hogy legyen közönség. Az ukránok a végén lehozták a kapust, s talán a fáradtság miatt nem sikerült kivédekezni a vészkapus játékukat, pedig begyakoroltuk azt. Ezután kényszerpályán voltunk, nekünk kellett lehozni a kapust. Sajnálom, hogy pár játékosnak ez volt az utolsó lehetõsége, hogy kijusson egy világbajnokságra, hiszen négyévente rendezik a vb-t, s a mieink életkorát is figyelembe kell venni. Majd az Európa-bajnoki döntõben javíthatunk."
Madarász János a csodában bízott mérkõzés elõtt. A meccs utáni nyilatkozatából is kitûnik, amit a pályán is láthattunk: a mieink mindent megtettek, nem okoztak csalódást, ám fejet kellett hajtanunk. "Nem szégyellem, meglett férfi létemre elpityeredtem. De ez még hagyján: amikor beléptem az öltözõnkbe, mindenki sírt. Bármily furcsa, ekkor nyugodtam meg, tudniillik tudatosult bennem, hogy mindannyiunk számára ugyanolyan fontos ez a csapat. Közben hallottuk a szurkolók „Szép volt, fiúk!" rigmusát, nem is tudom szavakba önteni, mit jelentett ez nekünk. Az, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban ennyien mellénk álltak, hatalmas motivációt adott. Nemegyszer éreztem úgy, hogy elfogyott a szufla, kész, nem bírom tovább, aztán rádöbbentem, ha a drukkerek megállás nélkül biztatnak minket, én sem lankadhatok, amíg visz a szívem, addig küzdenem kell." - mondta Madi.
Felemás érzésekkel fejezõdött be tehát az elsõ félév a magyar futsal válogatottnak. Egyrészt nagyszerû játékkal, az utolsó pillanatig versenyben voltunk, a kitûzött célt majdnem sikerült elérni, ám egy góllal mégis alulmaradtunk. Legközelebb júliusban, Portugáliában léptünk pályára, de ez már egy másik történet.
