A kilátogató szurkolók, érdeklõdõk vérbeli, izgalmas futsal meccset láthattak. „Ilyen meccsek kellenének" - hallatszott el pár ember szájából a meccs után.
A mérkõzés jelentõségét jól mutatta a kiérkezõ „nézõk" lajstroma. Pálmai Tamásék egyenesen Szombathelyrõl utaztak fel, míg Császár Gyula Vácról érkezett. Õk persze nem csak a "nézzünk meg egy jó meccset" jelszóval érkezhettek, hanem bajnokság kimenetele szempontjából is fontos találkozón ellenfél mustrát is tarthattak. Mind a Külker (akik valójában a korábbi NB I-es Dupont csapatának reinkarnációi, a Külkerhez, mint fõiskolához kevés közük van) mind a MAFC-BME csapata mérkõzik még a Szombathely ellen. Csaszi pedig (az NB II Nyugat All Star válogatott edzõjeként) talán egy-egy lehetséges játékosát kémlelte. Üde meglepetés volt számomra Kárász István személye is, aki annak ellenére a mi meccsünket választotta, hogy azzal szinte egy idõben zajlott a 2. magyar futsal derbi is a Fradi és õsi rivális Újpest csapata között. Igazán kíváncsi lettem volna a több évtizede a magyar futsalt pártoló Kárász Úr véleményére, de sajnos nem volt idõm beszélgetni vele.
Mindkét csapat viszonylag kevés játékossal játszotta végig a meccset. A Dupont mindig is kevés létszámban jelent meg a meccseiken, nálunk viszont két kulcsemberünk sérülése volt hátráltató tényezõ. Czefernek Zsolti a bemelegítésnél jelzett, míg Bakos Áron sajnos átöltözni sem tudott. Mielõbbi gyógyulást kívánunk nekik így is.
A mérkõzés nem kezdõdött jól számunkra. Egy oldalberúgást ajándékoztunk oda az ellenfélnek, amit Kova (azaz Kovacsics Károly) magabiztosan értékesített, így 3 perc után 0-1 oda. Ezután sok mezõnyben lévõ párharcok következtek kimaradt helyzetekkel itt is, ott is. Az 1-0-s Külker vezetéssel záruló 1. félidõ is azt mutatta, hogy kapusokon e hétfõi napon roppant nehéz volt kifogni. Talán felemészthette a koncentrációképességet a nagy mezõnybeli küzdés?
A második félidõ szerencsére jobban sikeredett számunkra. Munkácsi Ricsi gyors góljával egalizáltunk és a mérkõzésbe is jobban belerázódtunk. A sorra kidolgozott helyzetek pedig meghozták a sikert és egy kezezést (és az azzal járó jogos piros lapot) követõen Csernai Gábor magabiztos büntetõjével vezetéshez jutatott bennünket. Vezetésünket egy 10 méteres kisbüntetõvel sikerült megdupláznunk, miután Munkácsi ismét megcsillantotta kiváló rúgótechnikáját, így 3-1 ide. (Szerencsénkre a Külker az elsõ félidõben „elbohóckodott" egy kisbüntetõt azáltal, hogy legurították a labdát, amely nem megengedett futsalban).
Ellenfelünk kapuslehozatallal próbálkozott a hátralévõ öt percben, amely eredményesnek bizonyult és „vészkapus" Kova irányításával egalizálta is a Külker a meccset 50 másodperccel a végsõ dudaszó elõtt. De ekkor nem elégedettek meg az egy ponttal és nem hozták vissza a kapusukat, így Munkácsi Ricsi megkoronázhatta teljesítményét, és elcsenve a vészkapustól a lasztit, az üresen maradt kapuba vezette azt 18 másodperccel a meccs vége elõtt. A hátralévõ idõben már nem hibáztunk, és 4-3 arányban gyõzedelmeskedtünk.
Gyõzelmünket nemcsak a számos remek egyéni teljesítménynek, hanem a remek csapatmunkánknak is köszönhetjük: küzdõképességbõl feltétlenül jelesre vizsgázott a csapat. Helyenként nagyszerû támadásokkal és egyéni megmozdulásokkal szórakoztattuk közösségünket, akik biztosan nem bánták meg, hogy hétfõ estéjüket ránk szánták.
Nem hiába: "BME Futsal, több mint csapat"
(Baki Balázs)
