A sikeres rendezésû budapesti KEK (Kárpát-medencei Egyetemek Kupája) a szomszédos országok egyetemistáinak köreiben is láncreakciót váltott ki. Az ELTE SE teremfocis legényei az Erdélybe és Felvidékre vezetõ kalandozásaikból érmekkel, de nem kupán vágva tértek haza.
Tóth Károly tanítványai túrájuk elsõ állomásául Sepsiszentgyörgyöt ejtették útba, ahol egy kétnapos torna keretében további 11 gárdával egyetemben kergették a lasztit a helyiek sportcsarnokában. A Sepsiszentgyörgyi Magyar Diákszövetség, a Sepsi ISE és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezésében a székely és magyar fiataloknak egy 150 fõsre rúgó társasága szórakoztatta egymást és a nagyérdemût. Kilencfõs különítményünk a péntek délutáni, BEAC elõli indulás miatt az aznap esti sorsolásból és „ereszd el a hajamból" kimaradt, ám a csapatépítés jegyében telõ buszút maradéktalan kárpótlást jelentett számukra.
A szombat már a csoportmérkõzések jegyében telt el, melyeket a házigazda Ifjúsági FC és a címvédõként érkezõ Orvosok (Marosvásárhely) mellett fiaink is hibátlan mérleggel abszolváltak - a negyedik hármas élén a Kamikaze végzett. Sõt, a mezõnyben egyedüliként a mieink hálóõrének, Pétervári Janinak sikerült lehúznia a rólót kapuja elõtt. Eközben a két meccsen hetet termelõ támadószekciónk gyakran ragadtatta tapsra a publikumot. A jól megérdemelt bulizás elõfutáraként Zsók Levente stand up-os produkciója dolgoztatta meg a rekeszizmokat, majd napirendi pontként néhányan még az El Classico soros felvonásának sörös nyomon követését is közbeiktatták.
Nem véletlenül emeltem ki fentebb a csoportgyõzteseket, mivel a másnapi elõdöntõkbe is õk kerültek be. Ehhez az ELTE SE-s srácoknak az ugyancsak magyar színeket képviselõ Zsuga Bonitoval kell farkasszemet nézniük. A pesti együttesek derbijén fiaink a kapott gólok terén féltve õrzött makulátlanságuknak Galac Kristóf mester(i)hármasának hála hamarjában búcsút vehettek. De a „mindig csak egy góllal kell többet bepiszkálni, mint az ellen" alapelv vezérelte kék mezes legényeink végül négyig jutottak, ami a fináléba jutásért egy Ifjúsági FC ellenében megvívandó találkozót jelentett nekik.
A nézõtéren páran már a kezdõ sípszó elõtt az „elõrehozott döntõ" szókapcsolatával illették meg a veretlenül menetelõ együttesek párharcát, s a látottak egyértelmûen õket igazolták. Mi több, az elsõ játékrészben Eõri Jani higgadt centerezését követõen a mi fiaink kerültek fórba. Az idõ múlásával azonban kiütközött az a tény, hogy a vendéglátóknál két román élvonalban edzõdõ játékos tette lábról lábra a zsugát. A 1-3-as vereség ellenére gárdánk búcsúja stílusosra sikeredett. A Kamikaze elleni bronzmeccsen támadó- és védõsorunk ismét brillírozott. Csak a hitébõl kitéríthetetlen kapufán múlott az, hogy kolozsvári bajtársaink számára a négy bekapott gombóc jelentette a végállomást.
A finálé trónfosztást hozott, ugyanis a roppant meggyõzõ teljesítménnyel kirukkoló Ifjúsági FC egy végletekig kiélezett mérkõzésen, 3-2 arányban fektette két vállra a tavalyi bajnok Orvosok csapatát. A szervezõk részérõl Gödri Áron elégedetten nyilatkozott az idén már negyedik alkalommal megrendezett torna népszerûségérõl, színvonaláról. Az „évrõl évre nagyobb lábbelibe lépõ esemény" gondolatát a résztvevõk és szurkolók oldaláról érkezõ pozitív visszacsatolások is maximálisan alátámasztanak.
S ha egy üzlet beindul... A székelyföldi bronzos hazaút és a pihenõ csak néhány szempillantás erejéig tartott, hiszen az egyetemünk hírnevét dicsõ módon öregbítõ futsalosaink rögvest átszállójegyet váltottak Révkomáromba. A KEK ideájának felvidéki térhódításával egy újabb állomás betonozta be magát évekre a menetrendbe. Különösen úgy, hogy a szervezõk jövõbeli elképzelése szerint a viadalnak a Komáromi Városi Napokkal történõ egybekötésével kulturális körítést is szolgáltatnának az egyetemisták irányába.
A Selye János Egyetemen testnevelést oktató Stefán István és a Selye HÖK-ben tevékenykedõ Szuri András lelkes közbenjárásának hála nyolc együttest sikerült összecsõdíteni a szerdai kezdésre. A feleket a bevált módszer szerint két kvartettbe osztottak szét. Fiaink az „A" fémjelzésû négyesbe kerültek, s a sors a Selye HÖK, a Selye János Gimnázium és a Komárno FC fúziójából létrejött alakulaton túl a Nyugat-Magyarországi Egyetemet sorolta be melléjük.
A Simon Gábor vezette ELTE SE-s srácok Révkomáromra is átmentették erdélyi formájukat, s a csoportküzdelmek során veretlenül masíroztak végig ellenfeleik testén. Gólt is egyedül a Hallgatói Önkormányzat ellen szenvedtek el - igaz, rögvest hármat is. A másik csoportban a Selye egyetemistáit és öregfiúit a kolozsvári Golimpiakosz és az ugyancsak maximális pontszámot gyûjtõ SOTE is beelõzte a nap végére. Ezzel a helyiek a felsõházi rájátszás során egyedül az sziámi ikrek módjára összeboronált Selye János Gimnázium - FC Komárno együttese révén maradtak érdekeltek. A végsõ sorrendrõl dönteni hivatott csütörtöki játéknap elõtti este a Real Madrid - FC Barcelona tetralógia aktuális fejezetének megtekintésével és a kollégiumi élettel való ismerkedéssel telt.
Miután a versenykiírás értelmében a rájátszásban érdekeltek magukkal hozták az egymás elleni találkozók eredményét - mindenki egyet -, így ennek fényében fiaink eredménysorában különösen felértékelõdött a Selye gimnazistáinak 4-0-s felülmúlása. Ezt a gondolatmenetet tovább erõsítette az elõzetesen aranycsatának beharangozott SOTE - ELTE SE rangadón születõ 2-2-s döntetlen ténye is. Jöhetett az ilyenkor jól megszokott matekóra. Miután együttesünk a Golimpiakoszt is könnyedén, 6-3 arányban fektette két vállra, így minden szem az orvosisokra szegezõdött. Õk pedig nem hibáztak, s a fúziós gárda ellenében aratott nagyarányú gyõzelmüknek köszönhetõen a jobb gólkülönbség ezúttal a SOTE javára döntött. Teremfocis legényeik nyakába így a bronzérmet követõen a szervezõk ezúttal egy ezüstösen csillogót akasztottak. Reméljük, az állomások nem most fognak elfogyni, és akkor már fényesíthetik is számunkra a legaranyosabb medáliákat.
Kis Róbert
ELTE Online
