Amikor úgy döntöttem, belekóstolok egy picit a futsalba, azon nyomban megvettem Portugáliában az egyetlen, futsalról szóló könyvet, amelyben minden idõk egyik legjobb játékosa, Ricardinho vázolja fel a sportág szépségeit, szabályait, buktatóit. A Varázslat a lábakban címû Rui Pedro Brás mûben a nagy luzitán mágus, Ricardinho megjelöli minden idõk legjobb ötösét, legalábbis azt, amit õ gondol a legjobbnak. Amado, Schumacher, Marquinhos, Betao és Falcao. Nehéz lenne vitatkozni a spanyol Inter Movistar jelenlegi sztárjával, aki 95 válogatott meccsen 72 gólt szerzett.
A futsal pofonegyszerû játék, ha nem Brazíliában, Spanyolországban vagy Portugáliában játsszák. (Mindenhol máshol megveszed az ország aktuális legjobbjait, a válogatott elsõ és második sorát, ahol van második, persze, és annyi bajnokságot nyersz, ahányat csak akarsz.) Hatalmas tradícióval rendelkezõ futsal nagyhatalmakról beszélünk, de veszem a bátorságot és az oroszokat is ide sorolom, akik nem csupán a futsalt, hanem a strandfocit is felkarolták, és már-már mindkét színpadon verhetetlenek. A futsal, amely nem kispályás foci, sokkal több annál, ezekben az országokban profi pilléreken nyugszik, komolyan veszik, és ami a legfontosabb, a nagypályás futball egyenrangú partnerének, testvérének tekintik. Sokak szerint, ez az alap, amelyre minden labdarúgó edzõnek építenie kell. Fundamentum. Spanyolországban, és ezt csak zárójelben jegyzem meg, az A-válogatott fõszakácsa, Javier Arbizu a futsalválogatottat is elkíséri külföldre. Mindenhová. A San Sebastian-i konyhamágus megjárt öt világbajnokságot a futsalosokkal, és nem tesz különbséget Amado és Casillas között, hogy csak a két kapust említsem. Eszébe sem jut.
Bõ egy évvel ezelõtt találkozhattam Teodoro Nietóval, a spanyolok elsõ futsalkapitányával, aki azzal kezdte edzõi tevékenységét, hogy számûzte a sportágból az egykori nagypályásokat, és minden erejével arra törekedett, hogy stabil alapokra helyezze a futsalt, hogy kitalálja, csiszolgassa és tökéletesítse a játékot. Koppintottak is a fejére egyet-kettõt, de õ tudomást sem vett az elégedetlenkedõkrõl. Volt egy ideája, amit végigvitt. Neki lett igaza. A spanyol futsal, ha a kezdeti lépéseket nézzük, szerencsés helyzetben volt. A Spanyol labdarúgó-szövetség jelenlegi elnöke, Angel Maria Villar, még kezdõ sportvezetõként a futsalért felelt, és a szövetség képviseletében mindenhová elkísérte a válogatottat. Azt is mondhatnám, némi túlzással, hogy a spanyol futball a futsalnak köszönheti a sikereit. Levezetem! Villar, miután ott élt a válogatott mellett, rengeteget beszélgetett Nietóval, így megismerhette és megízlelhette a szakember elszántságát, törekvéseit, aggodalmait, illetve a futballról alkotott koncepcióját. A régi barátságra való tekintettel, de a döntést szakmai alapokra helyezve, amikor megnyerte az elnökválasztást, Teodoro Nietót kérte fel arra, hogy hagyjon fel a korábbi elfoglaltságaival, amiért, hozzáteszem, egy fillért sem kapott, és dolgozza ki a spanyol futball utánpótlás rendszerét. Ráfeküdt a feladatra, megszervezte a regionális bajnokságokat, összehozta az elsõ 17 éven aluli nagypályás válogatottat, és olyan játékosokat fedezett fel és nevelt a spanyol futballnak, mint a világ- és Európa-bajnok Casillas vagy Xavi.
A minap az ETO futsalcsapata megkezdte szereplését a portugáliai elit körben. Kezdjük ott, hogy nagy dolog ott lenni Európa legjobb 16 csapata között egy olyan sportágban, ahol a labdát rúgják, ugyanakkor ezen a szinten a magyar krém, kiegészülve egy-két légióssal, bizony kevés. Alvaritót és az állítólag 60%-os állapotban lévõ Juanrát leszámítva én nem láttam minõségi légióst a pályán, ezek után a végeredmény sem meglepõ. David Madrid csapata 6-1 arányban maradt alul a házigazda Sportinggal szemben, amely mindent tekintetben jobbnak bizonyult: hozzáállásban, játékban, labdabirtoklásban, presszióban, gondolkodásban, nem beszélve arról, hogy olyan klasszisokat vonultatott fel, mint Benedito, Paulinho, Deo, Cary vagy Alex. Ha az ETO a Final Four-ban gondolkodik, akkor a Sporting elleni meccs sok mindenre választ adott.
- Farkas Norbert -