Univerzum-Astra, ahogy én láttam
Hazai pályán fogadhattuk a rivális Astra csapatát. Mindenki izgatottan várta a találkozót, ami érzõdött is az elsõ percekben. Hiába támadtunk le és szereztünk ebbõl labdát, a kapkodás, a támadások siettetése rossz átadásokat, labdavesztéseket eredményezett. Fokozatosan átvette az irányítást ellenfelünk és kihasználva egy fáradtságból adódó hibánkat (nem támadtuk meg a labdást) átlövésbõl megszerezték a vezetést. Sõt, egy újabb hasonló hibánkat ismét góllal büntettek. Viszont ez elõtt a kapott gól elõtt már voltak ígéretes támadásaink, és olykor csak erõszakos, durva szabálytalanság árán tudtak megállítani bennünket. Sajnos ezekbõl a szabadrúgásokból még nem tudtuk bevenni az Astra, illetve Vince Anikó kapuját.
A félidõ vége elõtt azonban akció gólt szereztünk, ami biztató volt a második játékrészre. Ezt a biztató jelet átvittük a folytatásba. Támadtunk, és érvényesítettük akaratunkat. Sajnos egy labdára való összerúgás párharcát elvesztettük hátul, és az így helyzetbe került Astra játékos kilõtte a rövid felsõt. 1-3. Már csak 6 perc volt hátra, amikor idõt kértem és igyekeztem némi taktikai változtatást eszközölni. Tudtam, hogy ellenfelünk sokat szabálytalankodott már idáig is, (lévén mindenki nagypályázik) és a kisbüntetõk változtathatnak az eredményen. Felgyorsítottam a támadásainkat, amikbõl jól jöttünk ki. Elkövették a hatodik hibát is és Üveges Kata bomba góljával felzárkóztunk. Lendületet kaptunk, és sikerült az egyenlítés is.
Volt még egy pengeváltás, ami szerintem döntõ befolyásoló tényezõként szerepelt. Hátul labdát szereztünk, és indultunk elõre a gyõzelemért. Egy finom kis bokakoccintás, melyben nem esett el játékosom, csak kibillent egyensúlyából. Egyértelmû fault volt, ami után 10 méteres megítélésének kellett volna következnie. Ám a síp néma maradt, játékosom pedig elpasszolta a labdát. A mögötte lemaradó vétkes, szabálytalankodó megállt. Az eladott labdát visszajátszották neki, aki ezt a bírói segítséget góllal hálálta meg. Esélyünk lehetett volna megszerezni a vezetést, ám ismét hátrányba kerültünk. Ennek ellenére sikerült egyenlítenünk. A gyõzelemért küzdöttek leányaim, ám egy balszerencsés kapus hiba ismét az Astrát jutatta elõnyhöz. Csapatunk erejét jól mutatja, hogy nem adtuk fel még ekkor sem. Támadtunk, és õszintén szólva minket is meglepett az ekkor befújt 10-est érõ szabálytalanság. Sajnos ezt mellé rúgtuk, így maradt az egy gólos vereség. 4-5.
Ám ilyen jó meccset rég láttam, és nagyon büszke vagyok tanítványaimra. Nem bújunk a játékvezetés hibái mögé, hisz ellenfelünk kárára is tévedtek. Azt csak a megjegyzés rovatba teszem, hogy helyes döntésük esetén másként alakulhatott volna a meccs. Inkább játékosaimat dicsérném, mert nagyon rászolgáltak erre. Elsõsorban kapusunk (Hargas Annamária) teljesítménye volt szenzációs, bakija ellenére is a csapat legjobbja volt. Az ikreink (Bernhardt Barbi. és Berhardt Berni) elül hátul remekeltek, akár csak Gál Timó és Körmöczi Ildi. Üveg külön említést érdemel, mert hetek óta remek él játékosa csapatomnak. Kovács Szilvi remek segítség, aki 2. csapatunkból jött fel hozzánk. Bízom a sérültjeink mielõbbi felépülésében (Horváth Hanna, Kis Dóra, Méry Rita) és a sikeres téli felkészülésünkben, mert csak ez segíthet bennünket céljaink eléréséhez, a legjobb Magyar Bajnoki és Magyar Kupa szerepléshez.
Csapatunk formálódik, és igazi csapattá kezd alakulni. Jó együtt lenni velük, legyen az színházlátogatás, (Sóska sült krumplival a József Attilában), vagy csapatösszetartó vacsora új szponzorunknál, a Shiraz étteremben.
Végül köszönöm a kilátogató hazai és vendégszurkolóknak az szépszámú megjelenést, a sportszerû viselkedést, buzdítást. Ez viheti elõrébb a nõi futsalt!
Tisztelettel: Tóth Károly
