Radics Ágnes kvalitásaira jellemző, hogy szolgálataira annak ellenére számított Sito Rivera szövetségi kapitány, hogy a rutinos futsalos „csak” a másodosztályban szerepelt a DEAC színeiben. Nem is akárhogy.. A hajdúságiak nem kis részben Ági vezérletével magabiztosan lettek aranyérmesek így ezúttal őket szeretnénk bemutatni olvasóinknak.
F-H: Gyakorlatilag egyetlen pillanatig nem volt kérdéses, hogy a DEAC feljut az élvonalba. Minek tulajdonítod sikereiteket?
– Az előző évben versenyző NB1-es csapat magja egyben maradt, és adminisztratív okok miatt indulhattunk csak az NB II-ben. Emiatt nem lehetett más a cél, mint az első osztályba való feljutás.
F-H: Mint a gárda legrutinosabb tagjára vezérszerep hárult rád. Miként tudtál ezzel a teherrel megbirkózni.
– A DEAC-nál inkább a csapatmunka a jellemző. Minden meccsen volt valaki, aki hozzátett valami extrát, ami a győzelemhez és a bajnoki címhez segített minket.
F-H: Bár a másodosztályt sokan lebecsülik, a válogatott első sorában is megálltad a helyed bizonyítva, hogy az NB II-ből is nyugodtan válogathat a szövetségi kapitány. Nem tartottál attól, hogy kikerülsz a válogatottból amiatt, hogy nem az NB I-ben játszol?
– Úgy gondolom, hogy a szövetségi kapitány a pillanatnyi forma és a hozzáállás alapján választ a keretbe játékosokat, nem pedig az alapján, hogy ki hányad osztályban játszik. Attól egy pillanatig sem tartottam, hogy az osztálykülönbség miatt ne kerülnék be.
F-H: Mire számíthatnak tőletek a debreceni szurkolók a legmagasabb osztályban? Van konkrét célkitűzés?
– Szeretnénk minél előkelőbb helyen végezni. Természetesen tisztában vagyunk az első osztály erőviszonyaival, így hiú ábrándokat nem kergetünk, de igyekszünk megnehezíteni a „profi” élcsapatok dolgát.
F-H: Mi a legnagyobb különbség véleményed szerint a két osztály között?
– Az NB II a tavalyi évben kiegyensúlyozott volt, az első 5-6 csapat azonos színvonalat képviselve küzdött a bajnoki címért. Ezek a csapatok az NB I alsóházával biztosan felvették volna a versenyt. Az idei bajnokságban nagy volt a játékosmozgás, úgy gondolom, hogy van 4-5 kiemelkedő klub, akik a dobogóért fognak küzdeni. Ezek a csapatok valószínűleg sokkal nagyobb játékerőt fognak képviselni az NBII-höz képest.
F-H: Nagy volt a jövés-menés nálatok a nyáron?
– A csapat magja együtt maradt, néhány fiatal játékost igazoltunk.
F-H: Meglepődve láttuk, hogy az NB II-s nagypályás bajnokságba is beneveztetek. Mi ennek a magyarázata? Fogjátok bírni a kettős terhelést?
– A nagypálya számunkra egy bónusz ajándék. A fő irányvonal nálunk a futsal NB1. Nem gondolom, hogy teher lenne bárki számára, mivel mindannyian fanatikus „futballimádók” vagyunk.
F-H: Sólyom Attila vezetőedző sokadszor bizonyította, hogy komoly érzéke van a csapatépitéshez. Mekkora szerepe volt a Mesternek ahhoz, hogy a DEAC a legmagasabb osztályba jutott?
– Technikailag és taktikailag is nagyon jól koordinálta a csapatot. Lényeges az is, hogy egyben tartotta a társaságot és nagy hangsúlyt fektetett a csapatösszetartásra.
F-H: Mit ígérsz a debreceni drukkereknek?
– Továbbra is mindent megteszünk a győzelmekért, és a lehető legjobb szereplésért.
És végezetül egy jellemző Radics bombagól, amely talán a legszebb találat volt a magyar női futsal válogatott történetében. (2:40 -től)
