Vasárnap ért véget a futsal válogatott portugáliai tornája, ahol az ezüstérmet szerezte meg Kozma Mihály csapata. Sok újoncot avatott a kapitány, s most õk mondják el véleményüket a bemutatkozásukról és a csapat teljesítményérõl.
Remek szezont tudhat maga mögött Rábl János, az Aramis szemtelenül fiatal, és nagyon tehetséges játékosa. Nem véletlenül kapott meghívót az utánpótlás válogatott csapatkapitánya.
- Nagyon örülök neki, hogy részt vehettem ezen a tornán. A társak jól fogadtak bennünket, fiatalabb játékosokat, a beilleszkedéssel nem volt gond. Úgy éreztem, és testközelbõl megtapasztalhattam, hogy a színvonal jóval magasabb az ilyen mérkõzéseken, mint a magyar NBI-ben. Azt hiszem, hogy a játékom a helyén volt kezelve, kaptam lehetõséget a bizonyításra. Az Európa-bajnokságig azonban még van mit fejlõdnünk, hogy mi, fiatalabb játékosok is ott tudjunk lenni. A második hely reálisnak mondható, nagy eredmény. A döntõt sajnálom, amiatt kicsit keserû a szám íze, de a többi meccsel elégedett vagyok.
Nagy Tamás hihetetlen sokat fejlõdött az utóbbi évek során, s manapság már kulcsembere a bajnok Mezei-Villnek. Nyilatkozatában is ugyanolyan, mint a pályán, szerény és alázatos.
- Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívást kaptam, és játszhattam a magyar válogatottban. A nemzetközi színvonal teljesen más, mint a hazai. Sokat lehet tanulni az ilyen mérkõzéseken, sok mindent el lehet lesni. A portugálok teljesen más dimenzióban jjátszottak, mint mi, de az afrikai országok képviselõi is más stílusban futsaloztak. Sokkal atletikusabbak, eltérõ a mozgásuk a mienktõl. Sokat kell még fejlõdnünk a nemzetközi szinthez.
Harnisch Ákos is nagy jövõ elõtt áll, hiszen remek technikai képességekkel van megáldva. A Gödöllõvel U21-es bajnokságot nyert idén, s a nagycsapatban is sorozatban jó teljesítményt nyújtott.
- A csapatból elég sok embert ismertem korábbról, így a beilleszkedés simán ment. Azok a csapatok, akiket megvertünk, hozzánk hasonló szinten ûzik ezt a játékot. Az afrikaiak nagyon jól bírják az iramot, öt-hat perceket is a pályán töltenek. A portugálokat viszont nem lehet egy lapon említeni ezzel a fiatal válogatottal, azon a meccsen csak kerestük a labdát. Ennek ellenére én nagyon élveztem azt a találkozót, ilyen mérkõzésen még nem léptem pályára, ahol nem volt nálunk a labda. Az elsõ, horvátok elleni meccsen a második félidõben szálltam be a játékba, Angola ellen már tíz perc után beküldött a kapitány, Portugália ellen pedig a második sorban voltam. Ettõl a fiatal csapattól ez egy nagyon jó eredmény, nagyon szeretnék megragadni a felnõttek között, s akármilyen tornára vagy mérkõzésre kapok meghívást, a maximumot fogom nyújtani.
A bajnokság közepén egy sérülés hátráltatta Angyalos Andrást, ám a szezon végére újra bekapcsolódott az MVFC munkájába, s sokat tett a bajnoki cím elnyeréséért.
- Nagyon jól éreztem magam a válogatottnál. A társak nagyon rendesek voltak, nem gondoltam volna, hogy rögtön az elsõ sorba fogok kerülni Gyurcsányi "Töki" és Lódi Tomi mellé, akiket ugye nem kell félteni, és Madarász Jani is igazi vezérként segített, bíztatott mindenkit. A berettyóújfalui edzések során már úgy látszott, hogy másabb a játék a nemzeti csapatnál, nagyobb odafigyelést, koncentrációt igényel. Úgy érzem sikerült beilleszkednem, különösen örülök annak, hogy három gólt is sikerült szereznem, mivel nem vagyok egy igazán gólerõs játékos. Összességében egy nagyon nagy élmény volt, helyt tudtunk állni, s remélem, hogy a továbbiakban is számítanak rám.
Frank Péter :Fogadtatás szempontjából úgy gondolom hogy nem volt semmi probléma. Az öregebb, rutinos játékosok teljes mértékben befogadtak minket és tanácsaikkal segítettek abban, hogy azt nyújtsuk amit valójában tudunk.Úgy gondolom hogy bebizonyították mindannyiunknak, hogy miért õk már évek óta a magyar futsal legjobbjai. Jó hangulat jellemezte a csapatot az egész túra során, és véleményem szerint párunknak sikerült a jó bemutatkozás. Nagy dolognak tartom hogy ilyen fiatalon találkozhattunk ezzel a színvonallal, mert rengeteg hibával játszunk. Ezek a hibák a magyar bajnokságban nem mutatkoznak meg annyira, és nem vagyunk rákényszerítve hogy bizonyos dolgokat máshogy csináljunk. A portugálok teljesen más dimenzióban játszottak, és az a szomorú, hogy ezek a játékosok nem, vagy alig idõssebbek nálunk. Technikailag és taktikailag már majdnem kész játékosok. Ez egy kicsit azért lehangoló, de ahhoz, hogy itthon fejlõdjön a futsal, maguk a játékosok sajnos kevesek. Magyarországon jelenleg nem fejlõdik a sportág, ezek a fiatalok meg hétrõl hétre ennél jóval jobb színvonalú meccseket játszanak, és nekünk velük kéne felvenni a versenyt?! Az Európa-bajnokságig már sajnos nincs sok idõ, és meg kell találni a megfelelõ keretet. Szerintem már az is sikernek számítana, ha két-három fiatalabb játékost sikerülne beépíteni a csapatba. Nekünk, fiataloknak még nagyon sokat kell bizonyítanunk mind itthon, mind nemzetközi szinten, hogy elfogadjanak bennünket, mert szerintem most nem kifejezetten azért kerültünk be a keretbe, mert kitûntünk az NBI-bõl, hanem azért, mert fiatalok vagyunk, és ezt helyén kell kezelni. Nagyon sok munkával és alázattal a sportág iránt talán sikerülhet az eb keretbe való bekerülés.
