Néhány nap elteltével is még mindig a Mezei-Vill csodájáról beszél a honi futsal társadalom. Egybehangzó vélemény, hogy a fegyelmezettség a szív, és az alázat diadala volt, és hogy egy igazi csapatként érték el a bajnoki címet. Igen ám, de azt a csapatot össze is kellett valakinek raknia. Kellett hozzá egy szakvezetõ, aki a helyes irányba tereli az együttest és megfelelõ szakmai munkával megalapozza, hogy egyáltalán fel tudják venni a versenyt a Gyõrrel. Aki nem tudná, Turzó Józsefrõl van szó, a Mezei mesterérõl, akit két nappal a finálé után kérdeztünk, hogyan látja a történteket.
Futsal-Hungary: - Elsõ gondolatok így a bajnoki cím után?
Turzó József: - Nagyon büszke vagyok a csapatomra, óriásit teljesített! De mindenekelõtt szeretném megköszönni a feleségemnek, hogy a munkamániám ellenére kitartott és kitart mellettem. Számomra ez a pályafutásom csúcspontja, még egyszer köszönöm, hogy mindvégig mellettem volt.
FH: - Hogyan láttad ezt a meccset, illetve a döntõt összességében?
Ez a mérkõzés is ugyanolyan nehéz volt, mint a többi. Talán most is meggyõzõbb volt a Gyõr, de olyan küzdõszellemrõl tettünk tanúbizonyságot, amit csak ritkán él meg és tesz meg egy csapat. Ezt most négyszer is megtettük. Minden egyes fordulópontból jól jöttünk ki, talán azért mert rengeteget dolgoztunk ezért, és nem csak a mérkõzéseken, és nem csak ebben az évben.
FH: - Hogyan láttad a döntõ elõtt az esélyeket, és szerinted minek köszönhetõ összességében a siker?
- Nagyon kevés esélyünk volt, ez volt a realitás. Mióta itt vagyok, most nem tudtuk év közben egyszer sem legyõzni a Gyõrt. Valamint nagyon hosszú év van mögöttünk. Számomra ez volt a legnehezebb év, hiszen rengeteg játékosom szerepelt a válogatottakban, és nem mindig sikerült a terhelés-pihenési arány tökéletes összehangolása. A Veszprém ellen sem a legjobb játékunkat mutattuk. Lehet, hogy ez a pofon is jókor jött, és talán emiatt kevesebb ellenállásra számítottak tõlünk.
FH: - Mit gondolsz? Ki szabad emelni egy - egy játékost ilyen sikernél vagy inkább csak a csapatról szabad beszélni?
- Mindenképp a csapatnak köszönhetõ a siker. Voltak jobb teljesítmények, hiszen a keretben sem mindenki azonos képességû. Lényeg az volt, hogy mindenki csak a saját maximumát tegye hozzá. Ez talán ezen a negyedik mérkõzésen sikerült a legjobban, pedig már nagyon sok maródink volt, de sikerült minden energiánkat önmagunkra és a mérkõzésre összpontosítani, és ez nagyon lényegesnek bizonyult.
FH: - Mennyiben változott meg az esélyek megítélése a bajnoki cím szemponzjából, miután 2-0-ra vezettetek?
- Próbáltuk kizárni a harmadik mérkõzésen, de nem tudtuk. Minden forrásból ez zúdult ránk. Emiatt fontos volt, hogy a negyedik mérkõzés elõtt már beszéljünk róla. Ha megakartuk valósítani az álmunkat, maximum kellett, és ez a mi részünkrõl sikerült is. 
FH: - Miután megnyertétek a bajnoki címet, nagyon visszafogottan ünnepeltél? Ilyen típus vagy, vagy esetleg még nem tudatosult benned, mekkora sikert étretek el?
- Az elsõ évben, a kupagyõzelem is így sikerült. Lehet, hogy ilyen vagyok. Úgy gondolom, ilyenkor az ünneplésbõl a fiúknak kell fõszerepet vállalni. És ebben is igen jól vizsgáztak. Számomra a vezetõség és a szakma elismerése a legfontosabb. A nézõk szeretetével a játékosoknak kell találkozniuk.
FH: - Van már terv a jövõ évre, vagy az még messze van?
- Még nem tudni semmit, hiszen a jelenlegi helyzet is hirtelen jött számunkra. Gondolom lassan az Elnök Úr is megismerteti velünk a terveit. És persze ilyenkor sok valós és valótlan megkeresés is történik. Tehát egy-két hét kell, hogy mindenki tisztán lásson.
