„...aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levõ irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tûnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtõl szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában leplezõdik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon. A világ a maszkot az emberrõl sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi..."
/ Hamvas Béla /
Szeretnénk ha Hamvas Béla gondolatainak végsõ kicsengése a futsalra nem lenne jellemzõ. Így idõnként tükröt kívánunk állítani a futsal elé, fel szeretnénk hívni a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek szerintünk nem helyén valóak. Tesszük mindezt jobbító szándékkal, s nem az érintettek pellengérre állításával. Így mellõzzük a neveket is, akinek nem inge az ne vegye magára.
A közönség tisztelete
Amikor egy játékos, egy csapat pályára lép, ott érezze jól magát, hozzon ki magából mindent, akkor is ha ezer nézõ van, s akkor is ha csak egy. A kis létszámú közönségnek is ugyanazt kell játszani, mint a tömegnek. A közönséget nagy becsben kell tartani, hiszen õk kíváncsiak ránk. Azt szeretnénk ha 2010-ben a magyarországi rendezésû Európa bajnokság döntõinek mérkõzésein minél többen lennének a csarnokokban. Azt is szeretnénk ha addig és utána is minden hazai mérkõzésen legyen az válogatott, NB I-es, NB II-es vagy megyei, nagy létszámban tisztelnének meg bennünket, résztvevõket, sportolókat, szervezõket.
E heti tükrünkben mi azt láttuk, hogy vannak akik ennek súlyát nem érzik át teljes mértékben. Több mérkõzés volt, amely nem abban az idõpontban kezdõdött amikorra az meg volt hirdetve, noha a közönség a lelátón várta az érintetteket. Természetesen a vendégcsapatok játékosai nem értek oda idõben. Ismerjük a magyarázatokat, de elfogadni nem lehet. Ha félórával késõbbre lenne kiírva a mérkõzés, akkor ahhoz az idõponthoz képest csúszna a kezdés, mert mi a tapasztalataink alapján ilyenek vagyunk.
Kérjük változtassunk ezen!
