Egy nagyon eredeti írást kaptunk az etofutsal.hu -tól, amely biblikus, mesebeli stílusban mondja el a minapi férfi Magyar Kupa történését, belehelyezve azt az elmúlt idõszak és közeljövõ magyar futsaljába. Olvassák élvezettel Molnár Attila jegyzetét.
Van egy királyság nyugaton, és van egy keleten. Évekig keleti gyõzelmektõl volt hangos a Birodalom, és rendre behódoltak a kisebb várak, birtokok. Aztán nyugaton hirtelen erõs szövetség köttetett, és számolatlan nyerte a csatáit, meghódítva az egész birodalmat.
Aztán eljött a mindent eldöntõ összecsapás, ahol kelet is behódolt és új egyeduralkodó lépett a Birodalom élére, hogy zöld-fehérbe borítsa kelettõl nyugatig az egész országot.
Keleten küzdöttek, próbálkoztak, akartak, de éhes volt a nyugati vég, nem engedett hatalmából, és egy évvel ezelõtt végzetesnek tûnõ csapást mért nemesen küzdõ ellenfelére. Ekkor már nem volt senki, aki megállíthatta volna az önbizalomtól duzzadó nyugati sereget. A korona, és vele a hatalom, a dicsõség nyugaton lelt új otthonára. De minden évben újrakezdõdik a háború, olyan ez, mint az évszakok körforgása, a legyõzöttek mindig új erõre kapnak, figyelnek, várnak, és ha észreveszik, hogy a Birodalom leghatalmasabbja jóllakottan várja a sült galambot, nem elég éber, nem izzik benne ezer fokon a láng, az ellenfél rögtön lecsap és lehet, hogy csak apró sebet ejt, de ezen keresztül már folyik el a vér, és vele együtt az életerõ is. Minél több a seb, annál nehezebben gyógyul, és gyengül vele a nyugati királyság. Az ellenfelek csak erre várnak. Vágynak a koronára, vágynak a dicsõségre. És bár egymással is harcolnak, igazán csak arra készülnek, hogy kardjukat a nyugati királyság testébe vághassák.
Nem lehet hát hibázni, mert ha megtörténik, keleten lecsapnak, és az õ kardjuk már életveszélyes sebet ejt. Minél több a vágás, annál gyengébb a király, és ha mindenki ellened van, csak a legnagyobb, legerõsebb maradhat talpon és gyõzheti le a trónjára törõket.
Eljött a nap, amikor tudatosítani kellett, hogy nyugaton kel és fekszik a nap, és a király olyan magasra emeli a koronát, ahol azt senki nem érheti el.
Minden adott volt tehát ahhoz, hogy teljesüljön a nyugati királyság minden vágya és olyan ünneplés vegye kezdetét, amit még nem látott a Birodalom. Zöld és piros zászlók borították a csatateret, a hangorkán mindent elsöpört, és tûzben vonultak fel a csapatok a küzdõtérre. A csata mindent elsöprõ volt, és bár minden a zöldek mellett szólt, ezt a harcot a pirosak nyerték, szívvel, akarattal, küzdve az utolsó leheletig. Mindent megpróbált a nyugati sereg, de ezen az estén semmi sem sikerült. Azok a lovagok, akiknek látványától már megremegett az ellenfél lába, ma nem tudták megmutatni hatalmukat. A csatát nem a tudás, hanem a szív és az akarat döntötte el. A korona elgurult, és a keleti királyság felkapta, és most egy évig biztosan az õ tróntermüket díszíti majd, emlékeztetve õket a diadalra.
De a háborúnak még nincs vége, a végsõ gyõzelem a legnagyobb trófea még nyugaton kerülhet az ereklyék közé. Ehhez nem kell más, csak az a tûz, amely évek óta a legnagyobbak közé emelte a nyugati lovagokat. De a keleti királyság már vérszemet kapott, és ha kell, mindent bevet, hogy az egész Birodalmat újra vérpirosba borítsa, és ezzel a nyugati zöldeket végképp eltörölje.
Hatalmas lesz a harc, és sok csatát kell még megnyerni a végsõ ütközetig. És ha eljön majd az a perc, amikor újra szemben áll egymással kelet és nyugat, akkor nem lehet más eredmény, csak zöld gyõzelem, mert a legjobb és legnagyobb nem lehet más, mint a nyugati királyság.
A végsõ gyõztes.
Ez a trónok harca, a harmadik évad, amit reméljük még rengeteg követ. Mert ez a nemes harc birodalmat épít, továbbvisz, felemel, és a korona remélem, egyszer egész Európa felett ragyog majd. Én úgy hiszem, zöldben, de ez nem megy piros nélkül. Mint ahogy fordítva sem. És ettõl mûködik, megy elõre az egész birodalom mindannyiunk örömére.
Volt egy kupadöntõ, Veszprémben a Berettyóújfalu legyõzte a címvédõ Rába ETO-t. A korona elgurult, aki felveszi az lesz a magyar bajnok, és az lesz az, aki mindent visz.
2012 a revansok éve a magyar futsalban.
Molnár Attila
