Trenyó százados!
2015.04.06 | 12:20
Az ember fiatalon arról álmodik, hogy egyszer meghívót kap a válogatottba, ahol reményei szerint be is mutatkozhat. A sikeres tűzkeresztség után az ember célja nem lehet más, mint hogy állandósítsa magát a nemzeti együttesben. Így volt ezzel a Mezei-Vill csapatkapitánya, Trencsényi János is, aki viszonylag későn, a 27. születésnapján ölthette először magára a címeres mezt. Akkor talán ő sem gondolta, hogy ezt újabb 100 válogatott találkozó követi, pedig így történt. A nemzeti csapat márciusi EB selejtezőjén, a házigazda macedónok ellen ünnepelhette 100. válogatott meccsét. A jubilálásról és a 100 válogatottságról kérdeztük a válogatott csapatkapitányát.
FH: - Számodra mit jelent ez a határ, hogy elérted a 100 válogatottságot?
Nagyon sokat jelent. Ha jól tudom, akkor benne vagyok az első tízben, aki elérte ezt a számot, úgyhogy ez nagy megtiszteltetés számomra. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is megélem, mint ahogy a többi díjat, sikert sem. Bajnoki címek, magyar kupa, szuperkupa megnyerése, BL legjobb 16 közé jutás, év játékosa címe. Nagyon sokat köszönhetek ennek a sportágnak, és ami szintén nagy dolog nekem, hogy a válogatottságnak köszönhetően bejárhattam a világot. Ötször eljuthattam Brazíliába, kétszer Portugáliába, vagy Oroszországba. De nagy élmény volt akár Líbiában pályára lépni.
FH: - Emlékszel még, hogy mikor és ki ellen játszottad az első válogatott meccsedet?
Persze, hogy emlékszem, sose tudnám elfelejteni. 2007 nyarán Portugáliában debütáltam a válogatottban, Angola ellen és még gólt is szereztem. Egyébként 7:0-ra nyertük azt a találkozót. Ennél jobb debütálást nehéz lett volna elképzelni.
FH: - Megvan még az a kép előtted, amikor megkaptad az első meghívódat?
Kozma Mihály szövetségi kapitány már előtte is mondogatta, hogy ha felhagyok a nagypályás "karrieremmel", akkor előbb-utóbb a futsal válogatottban találhatom magam, de nem nagyon akartam elhinni ezt neki. Majd amikor tényleg így hozta a sors, akkor kiderült, hogy ez tényleg komoly. Természetesen nagyon örültem a meghívásnak, és úgy voltam vele a portugál túra után, hogy csak kapjak meghívót a következő összetartásra is, majd a következőre, majd a következőre. Most úgy tekintek vissza, hogy túl vagyok a 102. nemzetközi meccsen is, hm... Repül az idő.
FH: - Melyik mérkőzés és melyik gól számodra a legkedvesebb vagy legemlékezetesebb?
A legkedvesebb mérkőzés számomra még mindig a debütáló, Angola ellen mérkőzés, és az ugyan ezen a találkozón szerzett gól. A legemlékezetesebb meccs az első Brazília elleni találkozó, illetve a Csehek elleni EB mérkőzés. Utóbbit soha nem fogom elfelejteni, sajnos...
FH: - Mit gondolsz, melyik volt a legerősebb összetételű magyar csapat, amiben pályára léptél?
Az, hogy melyik volt a legerősebb összetételű magyar csapat, azt nehéz megmondani, hiszen folyamatosan fejlődik, változik a sportág, főleg nemzetközi szinten, és így szinte lehetetlen az összehasonlítás.
FH: - Mit vársz a pótselejtezőtől, ki ellen lehet esélyünk és ki az akit mindenképpen elkerülnél?
Nagyon örülnék neki, ha ki tudnánk jutni a jövőre rendezendő EB-re. Úgy vélem, hogy nincs könnyű csapat a pótselejtező körben, viszont lehetetlen sincs! Mind a hét rivális igen nagy játékerőt képvisel, de nincs olyan kiemelkedő köztük, aki legyőzhetetlennek tűnne.
FH: - Érdekes, vicces történet a válogatottból, amire szívesen emlékszel vissza?
Ez is az első alkalomhoz köthető. Az első túrámra XL-es mezt sikerült "örökölnöm" és a magasságom miatt, kicsit érdekesen néztem ki a pályán. Szerencsére idővel ez a probléma is megoldódott, bár sajnos nem úgy, hogy belenőttem.
FH: - Mennyit érzel még magadban? Milyen céljaid vannak még?
Az hogy mennyit érzek még magamban nehéz eldönteni. Szeretnék még sokáig játszani, de természetesen ehhez az is kell, hogy a sérülések is elkerüljenek, főleg a súlyosabbak. Célok minél több győztes meccs a klubban és a válogatottban egyaránt, ezáltal minél több klubsiker illetve minél jobb és minél több szereplés a válogatottban. Fantasztikus lenne a címvédés, illetve EB részvételt ünnepelni a nemzeti csapattal.
