Kétszer is betalált a finnek hálójába a magyar futsalválogatott elõkészületi mérkõzésein Trencsényi János - ennek ellenére amondó, tõle és sorától nem elsõsorban a gólokat, hanem a brusztolást, a megállás nélküli robotolást kell várni a hazai rendezésû Európa-bajnokságon.
Ezt pötyögte Trencsényi János világhálós adatlapjára, majd egy szmájlival zárta válaszát arra a kérdésre, mivel szeretne foglalkozni, ha befejezte futsalpályafutását. A „mosolygós" ábránd megvalósítása még várhat: a berettyóújfalui Mezei-Vill 29 esztendõs játékosát egyelõre nemigen foglalkoztatja, mi vár rá a parketten kívül, sõt a tanult agrármérnököt minden korábbinál jobban izgatja, mire számíthat még a pályán - kiváltképp a jövõ héten rajtoló, hazai rendezésû Európa-bajnokságon.
„Biztosan felejthetetlen élmény lesz, pályafutásom egyik legfontosabb eseménye" - gondolkodott el a felvetés kapcsán a játékos.
Pedig a kezdet sem volt kifejezetten egyhangú: a debreceni egyetem hallgatójaként 5+1-es juniorcsapatban kispályázott, az ezredfordulón a CBA, majd a Volán SE alkalmazta fél-fél évig. Balszerencséjére mindkét csapat megszûnt - elfogyott a pénz. Nem volt mit tenni, Trencsényi János az NB II-es Karcagban folytatta - nagypályán, mígnem 2005-ben Berettyóújfalura hívták.
„Mezei József csábított az akkori másodosztályú Mezei-Villhez - emlékezett a játékos. - Azt mondta, szüksége van rám, mert már van némi kispályás tapasztalatom, hátha tudok segíteni."
S lám, segített. Az újak szerzõdtetésére így emlékeznek a klub lelkes krónikásai: „Ekkor még nem tudtuk, hogy az érkezõk között olyanok is vannak, akik a késõbbiekben meghatározó játékosokká növik ki magukat..."
Trencsényi János ilyen volt - a feljutásban, majd a Mezei-Vill késõbbi bajnoki címében is oroszlánrészt vállalt.
„Túlzás, hogy automatikusan érkezett a válogatott meghívó - szögezte le. - Igaz, Kozma Mihály szövetségi edzõ régóta figyelt. Két és fél éve már, hogy Portugáliában bemutatkozhattam a csapatban - akkor négy meccsen három gólt szereztem."
Azóta élvezi a bizalmat, meglepõ is lett volna, ha a mostani keretszûkítésnél kimarad.
„Úgy éreztem, néhány játékosnál talán biztosabb helyem van a keretben - ismerte el Trencsényi János. - Tizenheten kezdtük a felkészülést, a finnek elleni mérkõzések után hárman távoztak a válogatottól. Tényleg csak nüansznyi különbségek voltak."
Kapóra jött, hogy a válogatott trénere, Kozma Mihály két sorban gondolkodik. Az egyik a Lódi Tamás-féle gyõri, a másik meg a berettyóújfalui - és ezek úgy egészítik ki egymást, mint a mustár és a ketchup a jól bekevert, ízletes tatárbifsztekben.
„A gyõri sor kreatív játékosokból áll, látványos megoldásokat és gólokat fõképp tõlük várhatunk - jött a jóslat. - A mi sorunk védekezik, nem feladatunk, hogy rohanjunk elõre, inkább arra figyelünk, hogy minden rendben legyen hátul. Bár a finneknek két gólt rúgtam, mindkétszer kiszolgáltak, az üres kapuba kellett betalálnom. Nem is pengés, inkább sokat robotoló, brusztolós játékos vagyok."
A pályán már jó munkásember.
VOLESZÁK GÁBOR
www.nemzetisport.hu
