Két hét telt el a bajnoki döntõ óta, amelyrõl a Mezei-Vill csapatkapitányát, a népszerû Trenyót kérdeztük, hogyan tekint vissza a bajnoki címre. A válogatottal Szlovákia ellen készülõ játékos készségesen válaszolt.
Futsal-Hungary: - Négy év szünet után sikerült visszaülnötök a trónra, szerinted minek köszönhetõ?
Trencsényi János: - Igen, utoljára 5 éve voltunk bajnokok, azóta csak a 2. hely jutott. Viszont én azt gondolom, hogy az utóbbi 7 évben mindig döntõt játszani, az nem kis dolog, és ennek nagyon örülök, mivel ez is azt bizonyítja, hogy nem véletlenül vagyunk mindig ott.
FH: - A döntõ elõtt mindenki a Gyõrt kiáltotta ki toronymagas esélyesnek. Te mennyi esélyt adtál magatoknak a párharc elõtt?
- Ez volt az 5. év, hogy a Gyõrrel küzdöttünk meg a bajnoki címért és eddig sajnos nem sok babér termett nekünk. Bajnoki döntõben eddig még 1 meccset sem nyertünk ellenük, itt pedig hármat kellett ahhoz, hogy elhódítsuk a serleget. Enyhen szólva nem volt könnyû dolgunk, fõleg úgy, hogy a Veszprém ellen is egy hajszálon múlt a továbbjutásunk. De én azt gondolom, hogy minden apró részlet összefügg, mindennek jelentõsége van, és talán ez is kellett ahhoz, hogy így szerepeljünk. A párharc elõtt max néhány százalék esélyt adtam a csapatunknak, hiszen egy olyan Gyõr ellen kellett játszanunk, akik nem vesztettek meccset az egész bajnoki szezonban. Az esélytelenek nyugalmával indultunk neki a bajnoki döntõnek, de nem feltartott kézzel. Mi úgy voltunk vele, hogy mindent megteszünk, ami az erõnkbõl telik, és akkor emelt fõvel jöhetünk le a pályáról, bármilyen eredmény is születik. Mondhatni "mi bajunk lehet", hiszen mindenki sima 3 meccses gyõri gyõzelemre számított, és szerencsére ezt a gyõriek is így gondolták. Talán ennek is volt köszönhetõ, hogy az elsõ meccset be tudtuk húzni. Azt gondolom, hogy akkor egy félidõnyi elõnyt kaptunk (talán kissé alábecsültek minket), amivel hál" istennek élni is tudtunk, és ez egy akkora pluszt adott a csapatnak, hogy gondoltuk, ha itthon valahogy nyerni tudunk, akkor akár egy álmot is valóra válthatunk. A hazai 2. találkozó éppen ezért óriási küzdelmet hozott és 0:2-rõl felállva, büntetõkkel azt is behúztuk. Ez egy nagyon fontos, sorsdöntõ meccs volt szerintem.
FH: - Hogyan változott két siker után a véleményed az esélyekrõl?
- 2 gyõzelem után is azt gondoltam, hogy 50-50 százalék az esély a gyõzelemre. Gyõrben az ETO-nak nyernie kellett, hogy életben tartsa az esélyeit és ez sikerült is nekik, ezzel 2:1 volt, és mi éreztük, hogy ha itthon nem nyerjük meg a 4. meccset, akkor az 5.-en Gyõrben valószínû, hogy ismét nem mi emeljük magasba a trófeát. Ezért mindent egy lapra tettünk fel. Én azt gondolom, hogy végig a döntõben erõn felül teljesítettünk, ha végignézzük, hatan-heten játszottuk le ezeket a találkozókat. Sajnálom, hogy a 14 fõs keretünk ilyenkor kissé megfogyatkozik. Annak viszont nagyon örülök, hogy az utolsó mérkõzésre ennyien kilátogattak. Ennyi embert és ilyen szurkolást még nem láttam a mi kis csarnokunkban. Öröm volt pályára lépni, és hiszem, hogy ennek is köszönhetõ, hogy felül tudtuk múlni a sokkal nagyobb jártékerõt képviselõ Rába ETO-t, immár harmadjára.
FH: - Harmadik alkalommal emelhetted magasba a bajnoki serleget. A három közül melyik a legértékesebb és miért?
- Az elsõ bajnoki cím a legemlékezetesebb, de azt gondolom, hogy ennek van a legnagyobb szakmai értéke.
FH: - A diadal után állítólag több napos ünneplés zajlott? Valóban így volt?
- Néhány napos ünneplés volt utána valóban. A meccs estéjén ott helyben, Berettyóújfaluban. Majd másnap este Debrecenben is sikerült kiengednünk a fáradt gõzt. Vasárnap nem maradt idõnk a hétvégét kipihenni, mert több gyereknapi rendezvényes is jelenésünk volt, de szerencsére nem panaszkodunk.
FH: - A döntõ összecsapásokon több gólt is lõttél, szerinted melyik volt a legfontosabb és számodra melyik a legérdekesebb?
- Örülök, hogy sikerült hozzátenném csapat eredményességéhez. Úgy érzem, hogy a döntõben szerzett minden gólom nagyon fontos volt, de talán a legszívesebben az utolsó meccsen szerzet gólomra emlékszem vissza.
FH: - Sikerült már felfognotok, hogy újra Ti vagytok a bajnoki cím védõi?
- Nehéz meg most is felfogni, hogy mekkora tettet vittünk véghez. De amikor Mezei Józsi bácsi mosolyát láttam, akkor azt gondoltam: már ezért megérte.