Furcsa, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy már eltelt egy év azóta, hogy visszaigazoltam nevelõegyesületembe, a Tolnába. Ez alatt az idõ alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ilyen volt pl. az augusztusi edzõtábor, ahol egy nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze. A vezetõségtõl kezdve, az edzõnkön és a csapattársaimon át mindenki arcán látszott az elszántság, hogy elérjük a kitûzött célt: a 4 közé jutást. Úgy gondolom, az elsõ bajnoki nagy lökést adott a csapatnak, ahol az elõzõ évi ezüstérmest, egykori csapatomat, az Univerzum gárdáját sikerült megvernünk. Ezt követõen voltak könnyebb-nehezebb mérkõzéseink, melyek végén elõkelõ helyen várhattuk a tavaszi folytatást. Ez nem úgy kezdõdött, ahogy elképzeltük, hiszen mindjárt az elsõ meccsen vereséget szenvedtünk. Talán ez a "pofon" is kellett ahhoz, hogy felébredjünk. A csapat kezdett visszatalálni régi önmagára, és a nehezebb mérkõzéseken mindig volt valaki, aki a hátán vitte a csapatot. Az alapszakaszt végül magabiztosan a 2. helyen zártuk.
Következhetett a rájátszás, melyet mindannyian nagyon izgatottan vártuk. A döntõbe jutásért az Univerzummal vívtunk két gyõzelemig tartó csatát. Mindhárom alkalmat kihasználtuk, hogy eldöntsük, ki lesz az akkor már döntõs, Miskolc ellenfele. A harmadik mérkõzésen az év egyik legjobb játékával sikerült gyõznünk, így létrejött a "vidéki" : Miskolc-Tolna döntõ. Úgy gondolom, valóban az idei szezon két legjobb csapata vívta a három gyõzelemig tartó csatát, akik egyébként a legnagyobb szurkolótáborokkal is rendelkeznek a nõi futsalban.
Döntõhöz méltó, színvonalas, és izgalmakkal teli meccseket vívtunk. Végül a 4. mérkõzésen, éppen otthon kaptunk ki a miskolci lányoktól. Kissé fájó pont volt, hogy hazai közönség elõtt veszítettük el az aranyérmet,de el kell ismerni, abszolút megérdemelt volt a miskolci gyõzelem,elég, ha a tabellára nézünk.
Természetesen örültünk a második helynek, hiszen sikerült megismételnünk az egyesület és a csapat eddigi legjobb eredményét, valamint tõlünk került ki az Év Kapusa, és az Év Játékosa is.
Bár ezt az ezüstérmet a nõi NB I-es csapat harcolta ki, mégis az egész egyesületet illeti. A vezetõséget, akik minden feltételt biztosítottak nekünk, az edzõnket, aki fáradhatatlanul dolgozott, és küzdött velünk, a kis és nagycsapatainkat, akik segítették a felkészülésünket, valamint a szurkolókat, akik akár az ország minden pontjába is elkísértek bennünket.
Ezek után nincs is más feladatunk, mint edzeni tovább, hogy a következõ szezonban a legfényesebb érmet szerezhessük meg.
