Másfél hét múlva, szeptember 15.-én hétfõn, a Kormányõr elleni meccsel számunkra is megkezdõdik a 2014-2015-ös pontvadászat. Az új idényrõl, a rekord létszámú nevezésrõl és az esélyekrõl beszélgettünk vezetõedzõnkkel, Lengyel Bélával.
Soha nem látott létszám az NB II-ben, az új idényben 42 csapat vág neki a küzdelmeknek. Nem tartod soknak?
- Sok. Nagyon sok. A sorsoláson is szerettem volna elmondani, de végig sem hallgattak..., hogy sokkal célszerûbbnek tartanám, ha lenne NB III is, ahol a teljesen "szûz" csapatok elkezdhetnének ismerkedni a sportággal. Így ugyanis nagyon felhígul a mezõny és nem gondolom, hogy ez a futsal érdekeit szolgálná. Már az elõzõ években is többször elõfordult, hogy egy-egy csapat nem tudta végigjátszani a bajnokságot, mert nem volt meg az anyagi fedezetük. Tartok tõle, hogy idén sem lesz ez másképpen. Ezzel természetesen nem ezeket a csapatokat szeretném megbántani, sokkal inkább gondolok arra, hogy ha a szövetség nem követel megfelelõ garanciákat már a nevezésnél, akkor komolytalan lehet a bajnokság.
Hogy látod az erõviszonyokat, gondolok itt elsõsorban a Nyugati-csoportra, ahova minket is soroltak?
- Az eddigi években mindig a Nyugati-csoport volt a legerõsebb és ez most sincs másképpen. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy elõkapjak egy jó nagy közhelyet, de nem tudunk mit csinálni. Nevet, hiszen egyáltalán nem baj, hogy erõs gárdákkal kell megmérkõznünk, mert ez biztosítja a fejlõdésünket. Ugyanakkor a rájátszás szempontjából egyáltalán nem mindegy - evidens módon -, hogy hány potenciális ellenféllel kell számolnunk. Amíg a Nyugati-csoportban 4-5 olyan gárda is van, amely eséllyel pályázik a rájátszást érõ két hely egyikére, addig ez középen 2-3 csapat, csakúgy, mint Keleten. Ami bennünket illet, nagyon fontos lesz, hogy a legnagyobb riválisaink ellen jól szerepeljünk, ezek igazi 6 pontos rangadók lesznek. Sok meccs lesz már az alapszakaszban is, szintén meghatározó lesz, hogy melyik csapat, hogy bírja erõnléttel. Ebbõl a szempontból nagyon jól állunk, ugyanis Ferencz Robi személyében van egy kiváló erõnléti edzõnk, aki rengeteg munkát levesz a vállamról. Már most is látszik, hogy Robi vérprofi és õ a garancia arra, hogy erõnléti gondjai nem lesznek a srácoknak.
Mivel mi vagyunk a Ferencváros, így alapvetõ elvárás, hogy bekerüljünk a rájátszásba! Ismerve az erõviszonyokat a csoportban és keretünk erõsségét is, mondhatjuk, hogy erre maximálisan meg van minden esélyünk?
- Ha nem úgy vágnánk neki a bajnokságnak, hogy ezt tûzzük ki minimális célként, akkor el sem szabadna indulnunk. Ahogy te is fogalmaztál: mi vagyunk a Ferencváros, amelynek mindig, mindenhol a maximumot kell, kéne tudnia nyújtani. Maximálisan szeretnénk kiszolgálni szurkolóinknak, mindamellett eltökéltek vagyunk, hogy a klub hírnevéhez és hagyományaihoz méltó módon szerepeljünk. Ez óriási felelõsség, ugyanakkor megtiszteltetés is, hiszen ha valakinek a szíve fölött ott a Fradi címer és hivatalosan képviselheti az ország legnépszerûbb klubját, akkor igenis büszkének kell lennie. Ez nálunk szentírás, vagyis Ferencváros mindenek felett és elõtt! Ettõl persze nem vagyunk és nem is leszünk elbizakodottak, errõl én gondoskodom. Tiszteljük az összes ellenfelünket és alázattal állunk a munkához. Ez az egyik legfontosabb alapvetésem. Próbálom megértetni a srácaimmal, hogy hatalmas a felelõsségük, hiszen hiába vagyunk csak NB II-esek, õk már most példaképek. Sok kis srác elõtt azok, hiszen magukra húzhatták a Ferencváros mezét, ami nem sok embernek adatik meg. Ezt szem elõtt tartva kell viselkednünk pályán és azon kívül egyaránt. Azt akarom, hogy sok-sok örömet szerezzünk azoknak, akik értünk szorítanak. Ehhez pedig nem csak szakmailag és fizikálisan kell topon lennünk, hanem fejben és szívben is.
Hogy áll a csapat a felkészülés végsõ fázisában?
- Nem állunk rosszul, de nem lenne baj, ha maradt volna még egy kis idõnk. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy egy új csapat alapjait rakjuk most le, és a csapatépítés az egyik legnehezebb feladat. Félre ne értsen senki, nem magyarázkodom, de ha csak két héttel több idõnk lenne, akkor nyugodtabb lennénk. Ez persze nem azt jelenti, hogy bajban lennénk, de egy pici még hiányzik, amit így kénytelenek leszünk a bajnokság közben bepótolni. Mindent megtettünk, ami tõlünk telt, nyugodt a lelkiismeretem. Ráadásul összeállt a csapat mellett egy vérpori stáb, amely mindent megtesz és minden feltételt megteremt ahhoz, hogy nekünk csak a játékkal kelljen foglalkoznunk. Ez óriási segítség, amiért (rengeteg más mellett) hálával és köszönettel tartozunk a szakosztály legfelsõbb vezetésnek, Zsiga Erikának és Németh Péternek.
forrás: ftcfutsal.hu
