- Tiago, hol tartod a kesztyût?
- Otthon.
- Jó helyen?
- Nagyon jó helyen van, minden nap megnézem, hatalmas becsben tartom, sokat segít a mindennapokban. Ez motivál nap mint nap. Ott van az ágyam mellett, ha felkelek, rögtön rá irányul a figyelmem. Ez a díj arra ösztönöz, hogy minden nap keményen dolgozzak, hogy fizikailag és mentálisan rendben legyek, ha pályára kell lépnem.
- Gondolom sokat kellett dolgoznod, hogy a világ legjobbja legyél.
- Azt hiszem, hogy szavakkal ezt nem lehet kifejezni. Én érkezem elsõként az edzésre, és én zárom az öltözõt. Ez minden esetben így van. Nem szabad azt gondolnod, hogy minden tökéletesen mûködik, és nincs miben fejlõdnöd. Megpróbálom a maximumot nyújtani, meccsen és edzésen egyaránt. Másképpen nem lehet.
- A futsal kapus technikásabb, mint a futball kapus?
- Mindkettõnek ugyanazt a munkát kell elvégeznie. Én úgy gondolom, hogy ha a futball kapusok velünk edzenének, sokkal jobbak lennének. Jobban megtanulnák, hogyan kell jól szöget zárni, hogyan kell kimozdulni a kapuból, és közelebbi kapcsolatba kerülnének a labdával, hiszen jónéhány kapusnak komoly gondjai vannak a rúgótechnikával. A szemtõl szembeni játékuk is feljavulna, hiszen a futsal kapus többször találkozik az ellenfél játékosaival, mint a futball kapus. Én is nagypályán kezdtem, nyolc éves koromig csatárként riogattam ez ellenfél kapusait a Corinthians utánpótlás bázisában. Aztán beálltam a kapuba, az is megtetszett, majd elérkezett a pillanat, amikor választanom kellett: nagypályás futball vagy futsal. Az az igazság, hogy a futsal meccseken jobban éreztem magam. Ez a hangulat jobban motivált. Az anyagi lehetõségeket hátrahagyva a futsal mellett tettem le a voksomat, mert én jól akartam érezni magam. Sok gól van egy meccsen, nagyon jó a hangulat, nekem ez az életem.
Farkas Norbert
