A nõi futsal népszerûsítése volt a célja a tolnai szervezõknek, ami szerintem sikerült. Lehetett volna nagyobb létszámú a közönség, ám ezen a vidéken a hétvége, így õsz elején a szüretrõl is szól, s a megélhetés fontos tényezõ.
A torna kettõ ukrán klubcsapattal nemzetközivé lett, és igazán dicséretes a magyarok szereplése. A négy közé ketten kerültek, megszerezve a 2. és 4. helyet. A helyosztó meccseken ukrán gyõzelmek születtek, de nem kell szégyenkezniük a miskolciaknak, s a Vesta játékosainak sem. A házigazdáknak nem sikerült bekerülniük a legjobb négy csapat közé, ám szereplésük és sportszerû játékuk elõre mozdíthatja a nõi futsal szekerét.
Szakmai szemmel, mint a nõi válogatott irányítója azért nem voltam teljesen elégedett. A magyar csapatok játéka nem volt annyira tudatos, amit azért is furcsállok, mert nemrégiben vizsgázott futsal edzõk is tagjai voltak a csapatoknak, s a válogatottban már jó néhány alkalommal elmondtam, s gyakoroltuk a védekezési formákat. A labdabirtoklása szinte katasztrofális volt, s a labdaszerzés utáni labdavesztésekbõl rengeteg gólt és helyzetet alakítottak ki az ellenfelek. A pontrúgásoknál való felállások úgy védekezésben, mint támadásban hibásak voltak, a sorfal eltolását sem alkalmazták, pedig ez már az NB.I.-ben játszóknál elvárható lenne. Variációkról nem beszélhetek, mert csak azt láttam, hogy állított labdából telibe rúgták a sorfalat, vagy a kapust.
Az ukránoknál viszont igen tudatos labdajáratás, oldalváltás, és mélységi átadások jellemezték a csapat felkészültségét, és igazi csapatjátékot játszottak. Mindig volt szabad emberük, akinek odapasszolták a labdát, s az vagy megtartotta, vagy megjátszotta azt. Egy az egyben pedig elhúzta a védõ mellett és óriási precizitással kapura is lõtte a labdát. 10-11 méterrõl a torna legjobb kapusának választott Vincze Anikónak is kilõtték az alsó sarkokat. Van tehát mit tanulnunk és gyakorolnia a leányoknak, de továbbra is hangsúlyozom: a klubcsapatoknál kell hatékonyabb edzést tartaniuk a felkészült edzõ kollégáknak, mert a válogatottnál jelenleg kevés edzéslehetõség van. A fejlõdés pedig a klubok, a csapatok játékának javulásával segíthetik legjobban a válogatott csapat munkáját, eredményességét.
Ukrán sportbarátaink edzõjével való beszélgetésem során kiderült, a válogatottjuk szinte megegyezik a torna gyõztes csapatéval. Kijevben mérkõznek majd októberben az Iráni futsalos leányokkal, s ha elfogadjuk meghívásukat, 3 csapatosra bõvítenék a rendezvényt. Így lehetõség nyílna felmérni nõi csapatunk erejét, és képet kapni arról, hol is tartunk jelenleg. A sportág Olimpián való szereplésérõl sokat hallani, és valóra válása esetén kisebb elõnyre tehetnénk szert a többi országgal szemben a kvalifikációkat illetõen. Ezért is volna jó, ha mérkõzhetnénk, még azon az áron is, hogy tudjuk, nem gyõzelmi esélyekkel mennénk Ukrajnába. Azonban mérkõzések nélkül nem tudjuk elhelyezni csapatunkat, s nem kapunk képet jelenlegi helyzetünkrõl. A válogatottat alkotó csapatok vezetõi kinyilatkoztatták szándékukat, miszerint készek szponzorokat szerezni az utazásra, s ha a szövetség elfogadja segítségüket, felkérik az MLSZ-t, segítse létrehozni a mérkõzéseket, s az utazást. Jómagam is várom az újabb nemzetek közötti találkozót, és addig is edzésekkel, bemutató mérkõzésekkel készítem fel a nemzeti csapatot.
A tolnaiknak ezúton is köszönjük a torna megrendezését, sokat jelentett a futsal népszerûsítésében. Szereztünk egy újabb csapatot a Bonyhádiak személyében, akik a tornán felbuzdulva jelezték szándékukat a nõi futsal NB II-ben való indulásra. Sok más hasznos dolog mellett ezért is érdemes volt megrendezni a Thelena kupát, immár nem elõször.
Köszönöm a magam nevében a meghívást, és hogy a szervezõk kérésének eleget téve átadhattam a díjakat a nyerteseknek.
További sportsikereket kívánok mindenkinek: üdvözlettel :
Tóth Károly
