Az év végén az emberek számadást készítenek az elvégzett munkáról, az eredményeikrõl és a jövõben elõttük álló feladatokról. Talán a mi sportunkban ez egy kicsit másképp történik, hiszen az év végén a bajnokság felénél sem járunk,az alapszakasznak a felénél tartunk. Egy ilyen bajnokságban, ahol rájátszás is része a verseny sorozatnak, nagyon nehéz megítélni, hogy a megszerzett pontok, az elért eredmények mire lesznek elegek. Célunk az volt, hogy a bajnokság ezen szakaszában ne szakadjunk le a két legerõsebb csapattól (Gyõr, Aramis).
Ebben az évben csak minimális célokat tûztünk ki magunk elé - hiszen csapatunk játékos kerete kissé megfogyatkozott, távozók és sérültek miatt -, ez a cél pedig a négy közé kerülés volt. Ezeket a célokat maradéktalanul teljesítettük, amiben mindenkinek óriási szerepe volt, a "legutolsó" játékostól az öltözõnket takarító személyzetig.
De itt külön ki kell emelnem Mezei József Elnök Úr áldozatos tevékenységét, aki ebben a nehéz gazdasági helyzetben mindent megtett, sõt talán sokszor erõn felül is biztosította/biztosítja azokat a feltételeket, hogy a Csapat minél jobban teljesítsen. Összegzésképpen -azt hiszem - mindenki hozzátette a magáét, hogy jól szerepeljünk, mert ezzel az eredménnyel - én személy szerint - teljesen elégedett vagyok.
Viszont tudom, hogy tavasszal még több és keményebb munkát kell elvégeznünk ahhoz, hogy tudjuk tartani a lépést a vetélytársainkkal - (Gyõr: új spanyol edzõ, új külföldi élvonalban edzõdõ légiósok) (Aramis: szövetségi kapitányunk építõ munkája tavaszi szezonban mindig jobb eredményekben mutatkozik meg) - nagyon nagy fejlõdésre, célokra és persze hitre van szükségünk. És nem utolsó sorban minket mindig biztató szurkoló táborunkra - különösképp arra a "kicsinyke keménymagra", akik mindenhova elkísérték a Csapatot, bárhol is játszottunk.
Turzó József, MVFC Berettyóújfalu
