Az elmúlt év õszén vált biztossá, hogy a Colorspectrum Aramis kapusa Gremsperger Gábor 2010 nyarán Hollandiába szerzõdik. Az új idényre való felkészülési idõszak kezdetén kerestük meg Gobát, hogy is áll a készülõdéssel, mikor megy új csapatához?
- Augusztus 9-én lesz az elsõ hivatalos edzés, akkor indul az alapozás, amelynek keretében háromnaponta edzõmérkõzéseket játszunk különbözõ külföldi, valamint holland elsõ és másodosztályú csapatokkal. Augusztus 13-án a Köln együttesét fogadjuk a Maasport Arénában.
- Mikor kezdõdik a bajnokság?
- Szeptember 11-én este játszuk az elsõ meccsünket otthon, bízom benne, hogy ekkor bemutatkozom új csapatomban.
- Mik a célkitûzések, milyen terveket tûztél magad elé?
- A csapat 2011-ben a BL-ben szeretne indulni, amihez meg kellene nyerni a bajnokságot! Fájó seb a tavalyi Holland Királyi Kupában elvesztett elsõség is, azt is orvosolni kellene. A magam egyéni célja a biztos hely megszerzése a kapuban, a mind gyorsabb beilleszkedés, az utrechti egyetemen zajló és a magyarországi tanulmányok sikeres folytatása, valamint egészségem megõrzése.
- Mindez egyenként a sport, az egyetem, az egészség terén is összetett, nagy odafigyelést igénylõ munka. Miért emeled ki külön is az egészséget?
- Sokan tudják rólam, hogy 7 éves korom óta cukorbeteg vagyok. Naponta többször inzulint kell adnom magamnak. Rendszeresen, megfelelõ diéta alapján kell táplálkoznom, rendszeres életet kell élnem. Ez megoldható, ezt tudom, hiszen eddigi életem, sportkarrierem során mindig nálam volt az a „kis táska", amely betegségem esetleges akut tüneteinek kezeléséhez szükséges. Meg kellett tanulnom, hogy cukorbetegen is lehet teljes életet élni, még a magas szintû sportolás sem akadály. Az egészséges életmódot, annak hirdetését magam is fontosnak, a küldetésemnek tekintem.
- Lesz elég energiád két egyetemen is helytállni?
- Negyedéves joghallgató vagyok, így némi rutinom már van a tanulás terén. A technika mai fejlettsége megkönnyíti az alma materrel való kapcsolattartást. Az angoltudás tökéletesítése minden sportoló számára fontos, különösen a külföldön szerencsét próbálók számára. No és mivel nekem, mint idegennek kell majd alkalmazkodnom a sporttársaimhoz, így hollandul is tanulnom kell. Úgy gondolom, hogy nem fogok unatkozni, de az én érdekem, hogy minél több ismerethez jussak.
- Tizennégy éve állsz a háló elõtt Magyarországon. Milyen lesz vajon külföldön? Izgulsz?
- Természetes izgalom, várakozás van bennem. Mindig jobb és jobb szerettem volna lenni. Most is tanulni szeretnék. A leendõ edzõm brazil világbajnok, aki edzõként is BL-t nyert a csapatával. Sokat várok a vele való együttmûködéstõl. Új fogásokat, módszereket szeretnék elsajátítani, mert úgy gondolom, hogy van még közel húsz évem a háló elõtt, ahol maximálisan kívánok teljesíteni.
- Magyar felnõtt válogatott is voltál...
- Elég fiatalon ért ez a megtiszteltetés és nagyon büszke vagyok rá. Úgy gondolom kevés a realitása annak, hogy Hollandiából beválogassanak a magyar nemzeti csapatba. Ettõl függetlenül a legjobb, a legfelkészültebb szeretnék lenni. Csak ezzel foglalkozom, a képzésemmel, a tudásom javításával, tapasztalataim bõvítésével. Azt, hogy meghívnak-e egy válogatott csapathoz, azt nem én intézem.
- Mivel telnek az utolsó itthoni napok?
- Ügyes-bajos dolgaim intézem, nyelvórákra járok, látogatom az Aramis edzéseit. Egy-két baráti találkozón a haveroktól is elbúcsúzom és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az egész magyar futsal társadalomnak sok-sok sikert kívánjak a következõ szezonra!
- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok vágyaid megvalósításhoz! Tanulj sokat, szerezz tapasztalatokat, hogy céljaid elérd!
Brumár László
