Kedves Oczella László!
Olvastam "Hallgat az értelmiség" címû írását, s bár nem vagyok futsal (labdarúgó) értelmiség, átfogó koncepcióm sincs, azonban van néhány gondolatom melyet megosztanék azokkal akiket érdekel.
Úgy látom azok kezdenek ma Magyarországon futsalozni (jórészt), akiket nem elégít ki a nagypályás labdarúgó tevékenységük (szeretnek focizni, cselezni és nem jutottak elég magas szintre nagypályán). Vagyis az önmagában is utánpótlás gondokkal küzdõ nagypályás labdarúgásból kiszoruló játékosok kezdenek szinte már felnõtt fejjel ismerkedni a futsallal.
A dolognak fordítva kellene történnie, vagyis gyermek korban megismerkedni mindkét sportág alapjaival, hogy azután amikor az öröklött mozgás és testalkati tulajdonságok nyílvánvalóvá válnak, a játékosok (esetleg szakemberek) dönteni tudjanak, mely sportág a számukra nagyobb lehetõségekkel kecsegtetõ.
A nagypályás labdarúgásban dolgozók folyton panaszkodnak, hogy kicsi a merítési lehetõség, mert évrõl-évre kevesebb gyerek jön le focizni a klubbokhoz. Talán el kellene gondolkozniuk, hogy épp ez a probléma, vagyis, hogy a grundok megszûntek, s az utánpótlás képzést klubokhoz delegálták. Pedig egyszerû lenne belátni, gondoljunk csak bele, hány szülõ tudja ma azt a plusz terhet vállalni, mely gyermeke rendszeres sportoltatásával jár? Munka után iskolába rohanni a gyerekért, majd át a csúcsforgalomban az egyesülethez, azután haza, s ezt legalább heti 3-4-szer. Erre azok közül is kevesen képesek, akikben egyébként megvan a késztetés, mert maguk is sportoltak. Ha az iskolában járhatna le a gyerek focizni, az a szülõ is engedné a gyerekét akit a sport teljesen hidegen hagy. Erre kb. 12 éves korig volna nagyon nagy szükség, amíg a gyerekek önállóan nem tudnak eljutni az egyesületekhez. Sajnos ma mire 12 éves lesz, már kialakul a mozgásszegény életmód, a gyerekek nagyrésze túlsúlyos lesz és már nagyon nehéz innen a sport felé orientálni õket, az élsport számára pedig már teljesen elvesztek. Az iskolák nagy részében alsó tagozatosoknak nem testnevelõ szaktanár, hanem az osztályfõnök tartja a torna órát. Ezért is testnevelés helyett pótolják az elmaradt matek, magyar, stb. órákat.
A fiam negyedik osztályos, öt éve focizik egy nagy egyesületben, vagyis a fent leírtak gyakorlati tapasztalatokon alapuló tények.
Pedig a lehetõség megvan a gyerekekben, óvodából még hatalmas mozgásigénnyel érkeznek. Amikor elsõs volt a fiam, testnevelõ hiányában én vállaltam el, hogy megszervezem az elsõs iskolai focicsapatot, s elviszem õket a kerületi versenyre. Amikor meghirdettem, hogy jöjjön focizni akinek van kedve, 20 elsõs jelent meg az edzésen. Összehasonlításként: a nagy egyesülethez (az egyik legnagyobb), ahol a fiam focizik, 35-40 gyereket visznek le egy korosztályhoz.
Ne kövessük el azt a hibát amit a nagypályás labdarúgásban. Vagyis szerintem a futsal klubok feladata az lenne, hogy a környezetükben lévõ iskolákkal, az ott mûködõ DSK-val felvenni a kapcsolatot, ha még nincs segíteni a létrehozását. A gyerekeket és az ottani szakembereket megismertetni a futsal szépségével, a képzésben való helyével. Tornákat szervezni az iskolák között, s az ügyesebb gyereket kiválogatni, s elõször heti egyszer, azután fokozatosan egyre többet a futsal klubban szakember segítségével képezni õket.
Még néhány gondolat: A másik nagy hibája a nagypályás kluboknak, hogy már egészen kicsi gyerekeket a nagypályára kényszerítenek. A fiam jövõre U11-es lesz, s ekkor már háromnegyed pályán (a két tizenhatos között) kell játszania. Ebben az életkorban a gyerekek 135-150 cm magasak és 30-45 kg-osak, s kb. 25-30 métert bírnak rúgni a könnyített 4-es bõrlabdába. Ennek a világon semmi értelme sincs, itt egy-két akcerelált gyerek futkározik és lövi a gólokat, a többiek pedig nézik. Focizni senki sem tanul meg, mert itt csak a futás számít, nem kell cselezni csak jó hosszan megtolni a labdát, átvételnél méterekre pattanhat majd utolérik. A gyerekek nagy része ezt a fajta labdarúgást még gyerekként otthagyja, a sok értelmetlen futás és a pályán történõ ácsorgás miatt. A futsallal õk már meg sem ismerkednek. Aki marad, annak késõbb felnõtt fejjel már nehéz lesz megtanítani a sok érintéses labdavezetést, a gyors passzokat, a pontos labdaátvételt. Ezért tart ma itt a labdarúgásunk és a futsal is.
Illovai Gábor
