Futsal Hungary

Április van, így szerte Európában a végkifejletek felé közelednek a futsal bajnoki küzdelmek.

Így van ez Spanyolországban is, ahol péntek este játszották a szuperrangadót, a Barcelona és az Inter Movistar csapatai. A mérkõzés elõzményéhez tartozik, hogy idén is az Inter a Barcelona és a Murcia csapatai a meghatározói a Division de Honornak.

Érdekes, hogy hozzánk hasonlóan a spanyoloknál is nyolc csapat játszik a rájátszásban, ugyanolyan szisztéma szerint, mint a magyar bajnokságban. Elvileg tehát mindkét csapat ott lesz a play-offban, de gyõzelme esetén a Barca felzárkózhatott volna a nagy riválisra a tabellán.

A mérkõzés az alapszakasz 27. fordulójának a meccse volt. Elõbb játszották, mivel az Inter érdekelve lesz a jövõ héten Jekatyerinburgban rendezendõ UEFA Futsal Cup Final Fourban.

Sajnos nem tudtam televízión keresztül nézni a mérkõzést, de az egyik fogadóiroda honlapjának egy kicsi monitora élõben közvetítette azt. Nem volt egyszerû dolog követni a játékot az apró kép miatt, de megérte, hiszen, ahogy Schumacher mondta, ez a mérkõzés a futsal Barca-Real Madrid mérkõzése volt.
A találkozóról beszámolva csak szuperlatívuszokat tud az ember használni. A körítés fantasztikus volt, a játékosok pedig, amint azt az összeállítás is mutatja szinte a brazil és a spanyol válogatott keret tagjai voltak. Egyedül Marquinho hiányzott, aki a budapesti tornán sérült meg.

Még szinte el sem kezdõdött a találkozó, amikor úgy látszott, hogy már el is dõlt. A harmadik percig ugyanis Schumacher lõtt egy gólt átlövésbõl, egyet pedig kontrából.  
/ Schumacher kontrából ???/ Aztán a 22. percben Neto megtoldotta még eggyel (0-3) és tényleg befejezettnek tûnt az ügy. De aztán jött egy varázslatos 7 perces tûzijáték 6 góllal, s a Barca felállt a padlóról és kiegyenlített.

A mérkõzés után eltûnõdtem, hogy  az idén mennyi kritikát kapott nálunk a hasonló versenykiírás játékosoktól, edzõktõl, mondván, hogy érdektelen az alapszakasz ilyen módon történõ lebonyolítása. A meccset nézve nagyon úgy látszott, hogy a spanyoloknak nem az, pedig már mindkét csapat régen biztosította a helyét a play-offban.

Persze, csak gonoszkodom, tudjuk mi azt mindannyian, hogy ott azért nem érdektelen, mert tudja a játékos, az edzõ, a vezetõ is, hogy a mérkõzéseket elsõsorban nem õértük, a résztvevõkért rendezik, hanem „A NÉZÕÉRT". Azt ki kell szolgálni mindenkor a legjobb tudás szerint, mert csak így lehet õket behozni a csarnokokba, hogy aztán ezt látva jöjjenek a támogatók, szponzorok is.

Ha nem így gondolnák, vagy ne adj Isten mi is így gondolnánk, akkor a meglévõ fényévnyi távolság beláthatóvá zsugorodhatna.