Szülinapi köszöntő
2015.10.28 | 11:20
Molnár Zoltánné elismertségére jellemző, hogy a női futsalban őt mindenki Irénkének hívja. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen elhivatottságával, őszinteségével és sportág iránti alázatával már aktív játékosként is példát mutatott mindenkinek és edzőként is megőrizte ezeket a stílusjegyeit. A futsal-hungary - mint azt olvasóink tapasztalhatják- a női NB II-s pontvadászatra is kiemelt figyelt szentel, így most a Keleti-csoport listavezetőjének, a Gyulai Amazonok sikeredzőjével készített interjúnkat adjuk közzé.
F-H: Irénke először is engedd meg, hogy Boldog Születésnapot kívánjunk neked. Kell annál szebb ajándék, mint a legnagyobb vetélytárs elleni győzelem?
Nagyon szépen köszönöm! Természetesen nagyon örülök, hogy sikerült itthon tartani a 3 pontot, annak meg főleg, hogy ezzel első helyen vagyunk a tabellán.
F-H: A csapat készült valami meglepetéssel számodra a mérkőzést követően?
- Igen, meg is lepődtem, hiszen a lefújást követően férjem, Molnár Zoli hozta be az ajándékot és a tortát, miközben a közel 200 szurkoló skandálta azt, hogy „Boldog szülinapot”. Megható volt, melyet még egyszer nagyon köszönöm a lányoknak!
F.H: Gondoltad volna, amikor az első fordulóban 12-6-ra kikaptatok Salgótarjánban, hogy a nyolcadik fordulót követően három ponttal fogjátok vezetni a tabellát? Az ottani pofon után könnyű volt a talpra állás?
- Az első fordulóban sajnos válogatottbeli elfoglaltság és betegség miatt hat játékosomra sem számíthattam, így mindössze két mezőnyjátékos állt rendelkezésemre a mérkőzés folyamán. A Salgótarján mindig kettőzött erővel jön ellenünk, ráadásul meghatározó játékosaim sem fogtak ki jó napot akkor, a Skorpiónak pedig minden összejött. Átbeszéltük a játékosokkal a hibákat, mire kell odafigyelnünk a jövőben. A visszavágón mindenki egészséges és hadra fogható volt, nagyon készültünk a mérkőzésre. Nem titkolt célom, hogy a dobogón végezzünk a bajnokság végén, és minél „aranyosabb” érem lógjon a nyakunkban! Ehhez sok munka kell, de bízom a lányok teljesítményében!
F:H: Minek tulajdonítod az eddigi remek szereplést?
- Mindenképpen kiemelném, hogy nagyon jó a nálunk játszók hozzáállása, hihetetlen alázatosak és kiemelkedő az edzésmunkájuk. Az évek alatt a fiatalabb lányok és megérettek arra, hogy a felnőtt mezőnyben is alapemberek legyenek. A rutinosabbak már nagyon jól ismerik egymás játékát, a fiatalok pedig rendkívül jól be tudtak ebbe kapcsolódni. Úgy gondolom, hogy remek a viszonyom minden játékossal, illetve sokat számít, hogy női edző van mellettük, aki közvetlenül segít bármiben nekik. A játékosok nagyon szeretik egymást, nagyon jó a hangulat és mindig segítenek egymásnak, bármiről legyen is szó. Rendkívül tudnak küzdeni egymásért, és győztes típusú játékosok alkotják a csapatot, akik maximális odaadással teszik hozzá tudásukat minden mérkőzésen!
F-H: A Gyulai Amazonok mindig is híres volt arról, hogy egy irányba húznak a játékosok és nagyon tisztelik, szeretik edzőjüket. Mi a titkod, mivel tudtad kivívni ezt a megbecsülést?
- Sok labdarugó fordult meg nálam, hiszen vidéki csapatként sajnos ebben a régióban nem igazán van megtartó erő a lányok számára, így érettségi után általában nagyobb városokban folytatják tanulmányikat a játékosok. Nagyon változatos edzéseket tartok nekik, mindig tanulhatnak valami újat. Talán az, hogy komoly labdarúgó múlttal rendelkezem, példaértékű számukra, nem mellesleg a fél csapattal még az elmúlt 1-2 évben együtt rúgtam a bőrt! Úgy gondolom, hogy határozottságomat és azt a magabiztosságot, amit sugárzok nekik, maximálisan át tudták venni és megtanultak a csapatért-egymásért küzdeni a pályán és azon kívül egyaránt.
F-H: Két évvel ezelőtt a HTE mögött másodikak letettek az NB II-ben, amivel kivívtátok az élvonalba jutást, mégsem vállaltátok az indulást. Így utólag, hogy látod, jó döntést hoztatok?
- Mint már említettem, folyamatosan változik a létszám és a keret nálunk, így akkor úgy gondoltam, nem érett meg a csapat az első osztályra. Sajnos nagyon kevés lehetőséget kaptunk az Önkormányzattól ahhoz, hogy teremben tudjunk edzeni, így legtöbbször műfüves pályán gyakoroltunk. Az NBI-hez pedig heti 4-5 termi edzés szükséges, hogy fel tudjuk venni a verseny olyan csapatokkal szemben, mint az Astra, HTE, Miskolc vagy a Győri ETO.
F-H: A szakma egyöntetű véleménye az, hogy a Gyulai Amazonok abszolút megállná a helyét az NB I-ben is. Te miként vélekedsz erről? Egyértelműen cél, hogy a következő idényben a legjobbak közt induljatok?
- Természetesen a legnagyobb öröm az lenne, ha Gyulán lenne NBI-es női futsalcsapat. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mostani keretet egyben tudjuk tartani, mely nem könnyű. Nálunk teljesen amatőr szinten működik minden, sosem adtam egy játékosnak sem pénzt azért, hogy nálunk játsszon. Úgy gondolom, a pénz rontja el labdarúgásunkat, mert ha igazán, szívből űzné mindenki ezt a sportágat, egy irányba haladna mindenki a jövőben! Szerencsém van, hiszen a lányok hozzáállása kitűnő, akik mindig is a hobbi és a jó közösség miatt űzték ezt a sportágat.
Ebben az évben már több lehetőséget kapunk, hogy teremben tudjunk edzeni, így megfontolandó lehet a jövő évi szereplésünk, amennyiben meg tudjuk csípni az első helyet. Ez még azért odébb van, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lányok belekóstolhassanak az első osztály ritmusába is!
F-H: Ragyogó szereplésetekre a helyi szurkolók is felfigyeltek és a hétvégi Skorpió elleni rangadón több mint 150 szurkolótok volt jelen a lelátón. Ki lehet jelenteni, hogy a női futsal komoly tényező lett a vàrosban és az embereket érdekli amit csináltok?
- Rendkívül meglepődtünk, hogy ennyien kilátogattak a mérkőzésünkre, legutóbb Hajdúböszörményben játszottunk ennyi néző előtt. Úgy gondolom, hogy az évek alatt felfigyeltek az emberek arra, amit csinálunk, és nem mellékesen rájöttek arra, hogy a női futsal igen élvezhető sportág. Persze a legtöbb néző családtag és hozzátartozó, de mindig akad újabb és újabb szimpatizáns. A városban sokszor állítanak meg az utcán, hogy gratuláljanak. (láttak a helyi tv-ben minket, olvastak az újságban, interneten) Külön öröm, hogy most már a média is egyre jobban oda figyel arra, hogy írjanak a női futsalról. Sajnos a város vezetősége még mindig elhatárolódik a női focitól, de bízom benne, hogy évről évre fel tudjuk magunkra hívni a jó szerepléseinkkel a figyelmet.
F-H: Bizonyára olvastad Domokos Andrásnak a Békéscsabai Wanted edzőjének nyilatkozatát, aki az egymás elleni mérkőzésetek után Fülöp Dianát és lányodat Molnár Ágit is gyakorlatilag a válogatottba követelte. Valóban megállnák helyüket a legjobb magyar játékosok között?
- Természetesen olvastam és jó volt olvasni András vélekedését. Igazság szerint mindig és érdekelt, hogy ki és milyen módon „rakja össze” a válogatottunkat a női futsalban. Soha, egyetlen összetartásról, kiválasztó edzőtáborról, edzésről nem kaptam információt. Sajnálom, hogy valaki ezt nem veszi kézbe, hiszen annyi lenne, hogy néhány mérkőzést a stáb megtekintene élőben, és úgy döntené el, ki alkalmas arra, hogy felvegye a címeres mezt. Szerintem a válogatottság ma már nem az, aminek lennie kéne. Megtisztelve kéne érezzék magukat a játékosok, hogy országunkat képviselhetik a legjobbak között. Ennek ellenére olyan lányok kapnak meghívást, akiknek alig van felnőtt mérkőzés a lábában, vagy még az NBI-es szintet is alig ütik meg. Dia és Ági évek óta meghatározó szerepet tölt be a női labdarúgásban, futsalban. Mindketten lehetőséget kaptak az NBII kelet-válogatottjában két éven keresztül. Bízom benne, hogy valaki egyszer felfigyel rájuk, hiszen hatalmas munka áll mögöttük, hozzáállásuk pedig példaértékű. Szerintem mindkét lány megállná a helyét a legjobbak között is, de ez nem az én hatáskörömbe tartozik.
F-H: Nemcsak a felnőtt csapatra, hanem az utánpótlás-nevelésre is nagy hangsúlyt fektettek a klubban. Mennyire vagy megelégedve a fiatalok moráljával? Vannak olyanok közöttük, akik sokra vihetik?
- Az egyik legfontosabb a klubunknál, hogy minőségi utánpótlás munkát biztosítsunk a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ez azért is fontos, mivel mindig saját nevelésű labdarúgók alkották csapatainkat, így az ők nevelése a legfontosabb számunkra.
Összesen 6 korosztály van a felnőtt csapat mellett, közel 60 lánynak biztosítunk versenyzési lehetőséget. Lányom, Molnár Ági ebben is nagy segítségemre van, hiszen az utánpótlás korosztályoknál ő is segíti az edzésmunkát. „Ahány ház, annyi szokás.” – szokták mondani. A mai fiatalok nagyon szélsőségesek, és ebben a virtuális világban nehéz őket „kirobbantani „a házból. Nekem mégis úgy gondolom, könnyű a helyzetem, nagyon jó a szülők és a lányok hozzáállása. A fiatalok között van jó pár tehetséges lány, úgy gondolom, hogy kitartásukkal és szorgalmukkal sokra vihetik majd. Már most vannak közöttünk utánpótlás válogatottak, (Csanálosi Anada, Pilán Tímea, Kurai Nikolett), és véleményem szerint a kisebb korosztályainkban is lesz erre alkalmas játékos.
HASONLÓ HÍREK
2024.11.01 | 08:45
2024.10.16 | 10:08
2024.10.12 | 09:46
2024.10.06 | 20:15
2024.10.05 | 19:00
2024.09.13 | 13:00
