December végén az ELTE férfi futsalosai a Dunakeszit fogadták, a mérkõzésen Vincze Ottó és Horváth Ferenc is pályára lépett. Az ELTE Online mikrofonvégre kapta a korábbi válogatott labdarúgókat.

A találkozón csak nagyon szoros, 6-5-ös eredménnyel sikerült felülkerekednie a Dunakeszi Kinizsinek futsalcsapatunkon, pedig az ellenfelet volt nagypályás, és jelenlegi futsal válogatottak is erõsítik, míg edzõjük a román futsalválogatott spanyol származású szövetségi kapitánya. Az ELTE Online két korábbi többszörös nagypályás magyar válogatott játékost is megszólaltatott a meccs után.

Vincze Ottó 1974-ben született Ózdon. Ferencvárosi junior idõszaka után hamar Svájcba került, ahol csaknem öt éven át, egészen 1994-ig futballozott. Ekkor - egy angyalföldi kitérõt követõen - visszakerült a fõvárosi zöld-fehérekhez, elindítva ezzel pályafutása legsikeresebb idõszakát. Vincze Ottó az akkori legjobb magyar együttes meghatározó alakjává vált, a futballista fiatal kora ellenére az FTC Bajnokok Ligája-menetelésének egyik legfontosabb pillére lett. A hirtelen szinte sztárrá váló játékost egy évvel késõbb elvitte a Barcelona, ám a katalán klubnak „csupán" a B-csapatában tudott pályára lépni. Miután elkerült Spanyolországból, idehaza és Németországban is több klubban futballozott. Vincze Ottó 11-szeres magyar válogatottnak mondhatja magát. Jelenleg televíziós szakkommentátorként is tevékenykedik.

Elfáradtál a mérkõzés végére?

Vincze Ottó: Igazság szerint az ellenfél nagyon jól játszott elennünk, így oda kellett, hogy tegyük magunkat. De hát ezért jöttünk, szerencsére gyõztünk, amikor pedig nyer az ember, akkor elfelejti a fáradtságot. Így tehát minden rendben.

Volt válogatottként és befutott tévés szakkommentátorként mi motivál egy NB II-es futsal mérkõzésen?

V.O.: A játék szeretete, a labda iránti vágy. Elsõsorban ezek. Ha az embernek már nincs lehetõsége nagypályán megmérettetnie magát, akkor keresi az újabb lehetõségeket arra, hogy azért mégis csak legyen kihívás. A futsal pedig akár az NB II-ben, akár alacsonyabb szinten, de egy nagy kihívás, és ilyen kiváló ellenfelek ellen mindig öröm játszani.

Ennek megfelelõen menetel is a Kinizsi. Jövõre már újra NB I-es leszel?

V.O.: Nagyon bízunk benne. Ezért dolgozunk hétrõl hétre, napról napra, és úgy tûnik, hogy van esélyünk rá, reméljük, hogy sikerülni fog megszerezni az NB I-es tagságot.

A sok teendõd mellett azért jut idõd arra, hogy a nõi kézilabda Európa-bajnokságot is figyelemmel kövesd?

V.O.: Arra mindig jut, de ha nem, hát szakítok rá. Természetesen szomorú az ember, amikor egy vírusos fertõzés leteríti a magyar válogatott legjobbjait, de szurkolunk nekik és bízunk abban, hogy a románok ellen holnap kivívják az elõdöntõbe jutást a lányok. (szerk. Görbicz Anita a válogatott irányítója, Vincze Ottó párja. A nemzeti csapat végül bronzérmesként zárta a szerbiai Eb-t)

Horváth Ferenc 1973-ban látta meg a napvilágot, és már 1991-ben a Videoton profi játékosa lett. Ezt követõen jó néhány magyar csapatnál megfordult, többek között a Ferencvárosban és az Újpestben is futballozott, ezt követõen Németországban légióskodott. A magyar válogatottban 32 mérkõzésen 12 gólt szerzett. Jelenleg a Kecskemét NB I-es csapatának vezetõedzõje.

Ha azt mondom nagypályás foci, futsal, footgolf, akkor milyen közös tényezõt találsz bennük?

Horváth Ferenc: Csak a labdát.

És azon kívül?

H.F.: Azon kívül nem sok hasonlóság van a szóban forgó játékok között.

Pedig Horváth Ferenc is lehetett volna a megoldás, ugyanis mindhárom sportágat kipróbáltad, ûzõd, ráadásul a Kecskemét nagypályás csapatának a vezetõedzõje is te vagy. Hogyan jut idõd mindenre?

H.F.: A válasz egyszerû: a foci az életem. Úgyhogy ez nekem nem nyûg, hanem színtiszta élvezet. A KTE a munkám, a többi pedig hobbi, szeretem ezt csinálni.

H.F.: Õ egy nagyon érdekes ember. Csak a munkájának él. Szerintem abban, amit csinál, a világ egyik, ha nem a legjobbja. Rendkívül felkészült, nagy élmény vele minden edzés, mérkõzés, de még a videós meccselemzések is. Amit tud a futballról, az szenzációs.

Amikor a Kecskeméti TE edzõje lettél, egy jó sorozatot produkáltok, majd visszább esett a csapat teljesítménye. Hogyan látod most a gárdát?

H.F: Azt gondolom, hogy valóban jól kezdtünk, de voltak problémáink, amiket majd ki tudunk javítani a téli alapozásra. Dolgozunk rajta, hogy megoldódjanak a gondok, úgyhogy remélem, a munka meghozza majd a gyümölcsét.

Az újévben mi lehet a cél parketten és a füvön?

H.F.: Meg kell nyerni mindent. Nem olyan bonyolult az élet. Jól kell csinálni, és akkor garantáltan nyerni fogsz valamit.

Hortobágyi Tibor
(Fotó: Simó Szabolcs)