Eredeti cikkem április 24-én íródott. Ma július elseje van. Mi a közös? Mindkét dátum olyan ember születésnapját jelöli, akik küzdenek. A saját eszközeikkel, saját stílusukban, de szeretnének jobb és szebb jövõt. A futsalnak...is...
Az említett elsõ dátum elõtt pár nappal felhívást tettek közzé. Értelmiségiek véleményét várták. Azon agyaltam (tudom, szõõõke), hogy értelmiségi vagyok-e. Mint amikor azon morfondírozok, hogy újságíró, vagy újságba író vagyok-e (a fõszerkesztõm tudni véli a választ). Mindenesetre, amikor olyan cikkeket olvasok, ahol pocskondiáznak, lejáratnak embereket, vagy arra kérnek, köszönjük meg azt a munkát, amit mint szolgáltató üzleti alapon elvégzett, azt hiszem, nem tudok se értelmiségiként, se értelmes emberként viselkedni. Kinyílik az a bizonyos kés a zsebemben, és úgy tudnék viselkedni, mint azok, akik a Városligetben bicskával szelik a vattacukrot!
A köszönet elvárására álljon itt egy példa a saját, privát szférámból (elõször és utoljára). Egy légitársaságnál dolgozom, bocsánat! ,,A" légitársaságnál. Sportoló barátaim csak azt kérdezgetik: ,,a szálltok rendelkezésünkre ,,gyárban" vagy?" Igen, ez a fõ munkám. Ezért kapom a fizetésemet, ebbõl élek. Hogy segítek. Naponta kapom tizenhét éve (ez az elsõ munkahelyem) a köszönõ leveleket, telefonokat (ajjaj, most kiderül a korom), és én naponta kérek meg mindenkit, hogy ne köszönje. Ez a dolgom. Szívvel-lélekkel teszem, hisz ez a munkám, a kötelességem. Az újság (ba) írás a hobbim, a ,,szerelmem", a ,,másik" Életem, és ugyanolyan magas hõfokon mûvelem (vagy próbálom mûvelni), ahogyan minden mást. De csak hobbi. Mint ahogyan ezen sportágbeli riportalanyaimnak is csak hobbi. Nem ebbõl élnek. Ma, Magyarország megélhetési társadalom, mindenki úgy keresi a kenyerét, ahogyan tudja. De (tisztelet a kivételnek), nem a futsalból. Ezért is féltõn óvják a megszerzett, kiharcolt, elért posztjukat, helyüket azok, aki kedvtelésbõl, a sport iránti alázatból, szeretetbõl vannak itt. Hogy mire gondolok? Naponta kérnek meg arra ebben a sportágban a résztvevõk, mielõtt mondanának bármit is, ezt vagy azt ne írjam meg. Vagy beszélgetünk, és kikötik, mirõl írhatok. Vagy megkérnek, a médiában való megjelenés elõtt küldjem át nekik az anyagot, hogy korrektúrázhassák. Persze, hogy tartanak a ,,felsõbb hatalmaktól", akik az elért álmaikat, pozíciójukat, sportjukat elvehetik tõlük. Ahogyan a mai magyar társadalmat hatalmi harcok, összefonódások, ,,koma-sógor-jóbarát" korrupciók jellemzik, ez átszivárog más területre is. Sajnos sok embernek jó a ,, kész .icsa meleg málé" elvben el lenni, és ahelyett, hogy a felemelkedésért tenne, csak elvan... Visszatérve a köszönömre, ha a csapatok és az ,,õrült" vezetõik, szponzoraik nem lennének, szövetség sem lenne. Igaz? Egyik sincs a másik nélkül, ezt ne felejtsük el! Ezért nem kellene erõfitogtatással jelezni, ki az úr a háznál. Szerintem a sport maga az úr, mindenki más az alattvalója. Aki ezt nem így értelmezi, nem így érzi, és nem ez a szívügye, szerintem nincs itt a helye.
Ahogyan a futsal oldalakon olvasom, nagy a baj. Én is szívesen közkincsé tenném a javaslataimat, de én csak egy újságba író vagyok. Pedig lehetne 12 pont. Kezdetnek. Összeülve megtanácskozni, hogyan induljanak neki a csapatok az új bajnoki évnek.
Ráérnek, mondjuk augusztus 19-én, szerdán 17 órakor? A nagy tûzijáték elõtt. Egy kisebbre. CSINÁLJUNK FORRADALMAT!
Máshogyan már úgy tûnik, nem megy. De megkérek mindenkit, ne az legyen a téma, mit mondott tavasszal az Attila, kivel bratyizik a Jani, és mivel tett be a másiknak a Feri (a nevek kitalációk, de bármilyen egyezés nem a véletlen mûve!). Együtt álmodozzunk, és aztán kovácsoljunk terveket, hogy kötelezõvé kellene tenni az NB I-es nagypályás csapatoknak futsalcsapatok bajnokságban való indítását; hogy a költségeket csökkenteni kell, ezáltal inspirál(hat)ó lenne több csapat nevezése, bevonása, havonkénti csapatértekezletekrõl, heti közlönyökrõl, régiók/megyék közötti utánpótlás versenyeztetésrõl; nagyobb médiavisszhangról, ami lehet(ne) saját (demokratikus); nagyobb nézõszámról, élõ közvetítésekrõl.
A diktatúrára tudok példát, nem is kell messzire menni. Az egyik (mindegyik?) országos napilap(ok) nem közöl (nek) futsal illetve strandfoci híreket, illetve cikkeket. Mi lehet az oka? Talán ugyanaz, mint a nem létezõ élõ közvetítéseknek ugyanezen sportok mérkõzéseirõl. A rossz menedzselés... vagy?
(Idézek a június 30-ai Nemzeti Sportból, Nyilasi Tibortól, a ,,Megmondom a magamét" címû rovatból: ,,Egyvalamiben biztos vagyok, mert ez a világ rendje: minden diktátor ugyanúgy végzi." Erõs szavak? Nem hiszem.)
Mindezt Magyarországon, akkor, április 24-én vetettem papírra.
A születésnap gazdája azóta sem kapta meg tõlem az ajándékát, de szerintem neki annál nagyobb ajándék nincs (jó, ez béna vicc), amikor a futsal-hungary oldalát megnyitja. Hisz a nevével találkozik azonnal, ahogyan mindenki: ,, KIS TÜRELMET KÉRÜNK!" (helyesen: KIS! TÜRELMET KÉRÜNK!)
Van egy mondás, miszerint nem is igazi egyéniség az, akinek nincsenek ellenségei. De ezek mind azt jelzik, irigylik. Nekem a fõnököm egyik hangos dorgálása volt az elsõ közelebbi ismeretség ,,Kisjani" nevével:
- Megmondtam, hogy egy s-sel írja a nevééééét!
Mire személyesen is megismerkedtünk, annyi rosszat hallottam róla, hogy már érdekelt. És nem csalódtam, csak kellemesen. Borzasztó nagy tûz munkál benne. Én Don Quijote-nak hívom, persze nem az õ Dulcinea-ja miatt. És nem is azért, mert elment az esze. Bár igaz, akik ebben a sportágban vagyunk, mindegyikõnknek elment valamennyire. Õt az álomvilága, és a - sokak szerint - szélmalomharca miatt nevezem így. Mert tudom, hogy igaza van, mert az álmok valóra válnak, de szinte reménytelen, hogy hallgassanak rá.
Csúnyán beszél, nem diplomatikusan fogalmaz? Idézném Hofi Gézát, amikor a korrupcióról beszélt:
- Önben kinek a ..szát tisztelhetjük?
Kimondta, amit ki kellett. Hogy ezt ilyen formában? Nézzenek meg egy Dr. House részt. Rájönnek, mivel lehet embereket, szituációkat befolyásolni, jobb irányba, a megoldás felé terelni, pusztán verbális eszközökkel.
Dr. House-t érdekli? Fenét!
EGYETLEN EGY CÉLJA VAN! GYÓGYÍTANI! A TUDÁST FELHASZNÁLVA FEJLÕDNI, ÉS EZÁLTAL MENTENI, AMI MENTHETÕ!
CSINÁLJUNK FORRADALMAT! Idézhetném József Attila versének részletét: ,,Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni. Hogy fölengednének az emberek..."
Ma, amikor befejezem a cikket, július elseje van. A születésnapom. Mit szeretnék? Békét és összefogást a futsalban! - mormogom magam elé. Hogy az jelenleg lehetetlen? Akkor egy Nemzeti Sport-elõfizetést.
Csak hogy tudjam, mikor írnak végre rólunk... RÓLUNK, A FUTSALRÓL!
Kezdésként az augusztus 19-ei tanácskozásunkról...
Szedlák Csilla
