Szakemberek a lengyel-magyarról
2017.09.26 | 22:55
A lengyel-magyar visszavágó mérkőzés előtt felkértünk két szakembert, hogy majd a mérkőzés után értékeljék, elemezzék a látottakat.
A futsal szakembereink közül Turzó Józsefre esett a választásunk, a nagypályások közül pedig Vágó Attila véleményére voltunk kíváncsiak. Vágó egyébként Pro licenszes labdarúgó edző, aki kétszer volt a női nagypályás válogatottunk kapitánya, és köztudottan a futsal szerelmese is.
Turzó József: - Az előzetes várakozás az mutatta, hogy nehéz mérkőzés lesz, de mégis úgy gondolom, hogy a futsal több tényezője felénk billentheti a mérleg nyelvét. Az egyik a stabil védekezésből indított kontrajáték. Látva az első mérkőzést, mindenképpen gyorsabb csapatnak vélem a mi válogatottunkat. Másik szembeötlő különbség a pontrúgások minőségbeli különbsége. Sito mester csapatának egyik nagy fegyvere, a pontosan, megfelelő ütemben elvégzett rögzített játékhelyzetek elvégzése, amiben a lengyel válogatottnak nem kicsi lemaradása van. És ez a két tényező nagyban befolyásolja egy-egy futsal mérkőzés végső kimenetelét.A mérkőzés első felében látszott az első mérkőzés eredménye. Egyik csapat sem akart nagyot kockáztatni. Mi kontrákra rendezkedtünk be, míg a lengyelek próbáltak kezdeményezni, de minőségben nem olyan jó csapat, hogy komolyabb helyzeteket alakítsanak ki-ki. Egy-egy kapu előtt ellőtt labdát kivéve. És mire leírtam, vagy Knézy Jenő kimondta már kettő nulla volt az ellenfélnek, két súlyos hiba után. Egy rossz pontrúgás elleni védekezés és egy hátul eladott labda után.
De szerencsére ez a két gól ébresztett fel minket, és jól ismert Horváth féle erőszakosságnak köszönhetően egalizáltuk a párharcot. Ebben és ettől az időszaktól végre többet vállaltunk magunkra támadásban. Az első félidő második felétől kiegyenlítettebb lett a párharc. De meg kell említeni a lengyelek sokat javultak a pontrúgások elvégzésében és letámadásnál tudatosan zárták a figuráink átadási szögeit.
A lengyel válogatott érthetetlen kockázatot vállalt a kapus játékkal, még ha előzetes hírek szerint jól is játsszák ezt. Jól zártuk le a mélységi passzokat és azonnal gólt is szereztünk üres kapura. Véleményem szerint itt dőlt el a párharc, hisz 25 perc alatt ez a lengyel válogatott nem fog kettő góllal verni minket, ha mégis helyzetbe kerülnek, ott van Tóth Gyuszi.
Ráadásul kiállítás az ellenfélnél, nem rúgtunk belőle gólt, de lengyelek elveszítették gól lövőjüket. Kicsit hite hagyottnak tűnt a lengyel válogatott a második félidőben, úgy gondoltam lecsorog a mérkőzés, nem is volt egyik oldalon sem komolyabb helyzet. De ez futsal és bármelyik pillanatban változhat, sajnos egy szerencsés, vagyis mi szempontunkból szerencsétlen góllal újra vezetést szerzett ellenfelünk. Még mindig nálunk az előny, de egy kicsit keveset van nálunk ebben az időszakban a labda.
Szerencsére védekezésünkben és Gyusziban bízhatunk. De egy kihagyás és sajnos most már a lengyelek állnak továbbjutásra. És ráadásul ugyanaz történik, mint az első félidőben a másik oldalt. Kiállítás miatt emberhátrányba kerülünk. És gólt kapunk belőle. Bajban vagyunk! Jön az öt a négyes játékunk, amit kifejezetten jónak vélek és veszélyesnek, bízzunk benne. Sajnos nem sikerült, úgy ahogy gondoltuk, és gólt kaptunk belőle, hiába voltunk veszélyesek valami hiányzott, hogy megfordítsuk a mérkőzés belőle. Tévedtem a félidei megérzésemmel, és sajnos így a lengyelek jutottak ki az EB-re.
Vágó Attila: -Nagyon szurkoltam a csapatnak. Sajnos az álom hogy ott legyünk az EB - n nem sikerült. De úgy gondolom hogy nem is érdemeltük meg. A mai mérkőzésen jobb volt az ellenfél. És sajnos jobban is akart. Több játékosuk is jól, átlagon felül játszott.Sajnos nálunk csak Dróth teljesített nemzetközi szinten, és ez bizony kevés. Hamar megrúgták a két gólt és magabiztossá váltak. Mi pedig végig rohanhattunk az eredmény után.
Már a mérkőzés előtt féltem hogy kevés lesz az 1 gólos előny, bár az is igaz, hogy sok az idegenben kapott 6 gól.
Vagyis nem érdemeltük meg a továbbjutást. Pedig ez a csapat nem jobb mint a mi csapatunk. A mérkőzésen a játékosok gyengén teljesítettek, nem voltak rendben mentálisan. Megijedtek a lehetőségtől.
Sajnos megint igaz a mondás, hogy a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Pedig amikor 2-0 után kiegyenlítettünk, azt hittem, hogy meglesz a továbbjutás. Sajnos a játékosok is ezt gondolták. Az volt a legnagyobb hiba, hogy innentől csak védtük a várat. Nagy hiba.
Megfogtuk az ellenfelet, lélektani előny be voltunk. Még egy gólt rá kellet volna rúgni, és megvan agyőzelem. Sajnos nem tettük meg. .
A hazai csapat ráérzett erre, vérszemet kapott, és rúgott 2 gólt. Aztán a lelkes közönsége támogatásával innentől már kézbe tartotta a mérkőzést, és ekkor már a szerencse is velük volt. El kell ismerni, hogy ma jobbak voltak.
A magyar csapatból csak Drót játszott jól, de nemzetközi szinten ez kevés. Pedig nagyon kellet volna a futsalnak a siker, az EB részvétel.
Hajrá Magyar Futsal, Hajrá Magyarok!
