A Hungary-t egy információs honlapnak gondoljuk mi szerkesztõk, ezért nem szoktunk véleményt nyilvánítani, csak nagyon ritkán. Most sem véleményezni, "megmondani" szeretnénk, de történt egy súlyos sérülés a legutóbbi fordulóban, amely nagy vitát váltott ki a nõi NB I-ben, és nem mehetünk el mellette szótlanul.
Molnár Sáska Ildikó egy összeütközés következtében igen komoly arcsérülést szenvedett az Astra elleni bajnoki utolsó perceiben. Mindenkinek meghagyom a vélemény jogát, döntse el a video megnézése után. Azonban szeretnénk közreadni Winternitzer doktor nyílt levelét, és egyben nagyon gyors gyógyulást kívánunk Tücsinek.
„Az ASTRA tovább száguld " írja a Futsal Hungary. Ez igaz, de a Száguldás, Porsche, szerelem címû számot idézve: „Esztelen e rohanás" .
A vasárnapi ASTRA - BME mérkõzésen történtek fényében a szövegírónak van igaza.
Néhány dolgot elõre szeretnék bocsátani:
Az ASTRA játékosállománya és játéka kiemelkedik a jelenlegi nõi futsal mezõnybõl.
Nem gondolom, hogy bárki szándékosan kárt akart okozni a másik csapat tagjainak.
De: Mégis megtörtént a baj, a „játékvezetõk" aktív ( inkább passzív) közremûködésével, súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett egy játékos és nem rajtuk múlt, hogy a sérülése nem életveszélyes. Amikor e sorokat írom, akkor kórházban fekszik, mûtétre készítik elõ.
A történtek: Az elsõ félidõ végén a csapatok döntetlen eredménnyel vonultak az öltözõbe. A második félidõ elején az ASTRA mindenáron ki akarta harcolni a vezetést. Ez a 23. percben sikerült is, de a szoros eredmény (2-1) szemmel láthatóan erõteljesen frusztrálta az ASTRA játékosait.
Az egyre nagyobb rohanás és akarás kisebb nagyobb - nem durva - de alkalmanként veszélyeztetõ szabálytalanságokhoz vezetett. Ezeket a játékvezetõk nem torolták meg, hanem szokatlanul nagyvonalúan - persze nem az õ „vérükre ment" - elnézték.
Továbbot intettek amikor a felugró játékos alá feküdtek, a játékos a hátára esett.
Továbbot intettek amikor a fellökött játékos feje koppant a padlón.
Továbbot intettek amikor közvetlenül elõttük felrúgták az egyik játékost.
Szerencsére egyikbõl sem lett súlyosabb sérülés, kisebb nagyobb kék foltok, "puklik" maradtak csak vissza.
Miután a játékvezetõk nem szankcionálták a túlzott hajtást, a játékosok sem érezték, hogy vissza kellene fogniuk magukat. A labdára koncentráltak, a „baba" nem számított. Úgy szereztek gólt, hogy a két lábbal becsúszó játékos a labdát, a védõt és saját magát is a kapuba juttatta.
A következõ ütközés során a labda irányába futó játékosunkat az ellenfél játékosa oldalról érkezve arcon találta, olyan erõvel, hogy a levegõben megfordulva esett hasra. Az ismételten visszanézet felvételek tanúsága szerint könyök ütközött az arccal. Az eredmény többszörös, elmozdulásos arccsont törés, orrcsonttörés, repesztet seb az arcon, stb. Az ilyen sérülések gyógyulási ideje- szövõdménymentes esetekben - 6 hét a mûtét után. A játékvezetõk szerint ez is belefért, miután a mentõre várva kivittük a sérült játékost, játékvezetõi labdával folytatódott a mérkõzés.
Persze minden vélemény szubjectiv, de a megítélést segíti a saját és a helyi televízió videofelvétele is.
Azt hiszem a testi épség fontosabb az eredménynél ! Szerencsés volna ha ennek tudatában lépnének pályára a játékosok, az edzõk és a játékvezetõk is.
dr Winternitz Tamás
