Juhász Péter a Futsal Bizottság tagja mesél magáról:
1. Hol születtél, hogyan telt a gyermekkorod?
A Mátra lábánál Gyöngyösön születtem, 1969. szeptember 21-én lassan faroltam ki édesanyám hasából. A 70-es évek felfelé ívelõ magyar gazdasági életében átlagos munkáscsalád tagjaként cseperedtem fel. Édesanyám varrónõ, nõi szabó, édesapám esztergályosként dolgozott, míg én a bölcsõde majd az óvoda és az általános iskola padjait koptattam Gyöngyösön.
A labdával már egészen kisgyermek koromban barátságba kerültem, ami miatt késõbb sok fakanál nyomát kellett elviselnem drága édesanyámtól (éjszakába nyúló grundfocik miatt).
Futball láz
2. Milyen kapcsolatod volt akkoriban a labdarúgással?
A futball több meghatározó gyerekkori élménye közül emlékezetes volt, amikor édesapám a Népstadionba magával vitt kettõs mérkõzésekre. Bizony volt, hogy hazafelé a Budapest-Vámosgyörk szakasz személyvonat utazás után a Vámosgyörk-Gyöngyös útvonalon már csak a tehervonat kapaszkodóján csüngve jutottunk haza.
Akkoriban körülöttem minden gyerek futballista akart lenni, így én sem tehettem mást a GYSE utánpótlás csapataiban kergettem a labdát azzal a tudattal, hogy, ha felnövök, futballista leszek. Aztán késõbb az élet jól átírt mindent.... 
Serdülõ válogatott
2. A középiskolás évek hogyan teltek?
A labdarúgásnak köszönhetõen a nyolcadik osztály végén már tagja voltam az utánpótlás válogatott keretnek és választhattam többek között a Ferencváros, Újpest, MTK csapatai között. Szüleim féltek a fõvárosba engedni. Hívtak az akkor NB I-be jutott Egerbe is és erre megkaptam a szülõi áldást. Az NB I-es utánpótlás bajnokságban játszani nagy élmény volt különösen úgy, hogy rengeteg NB I-es mérkõzésre mehettünk a felnõtt csapat után. Csank János edzõ sokszor kilátogatott a mi edzéseinkre is és ekkor természetesen mindenki kettõzött erõbedobással dolgozott. Néhány csapattársammal együtt még ifi korúan egy-egy sérüléshullámnál volt lehetõségünk az akkor junior bajnokságnak nevezett mérkõzéseken vagy a Magyar Kupában a felnõtt csapatban is játszani. Nagyon sok sikeres sportélmény, iskolai barátságok és szép lányok maradtak meg a megyeszékhelyrõl az emlékeimben. 
Az egri szép idõk
Érettségi után a Hatvan NB II-es csapatához kerültem, ahol még a bajnoki rajt elõtt gyorsan besoroztak katonának a miskolci Pap József SE csapatához. Itt sok - a késõbbi „polgári civil" élethez - hasznos tapasztalatot szereztem, de finoman szólva egyetlen Heves megyeiként kevés sportdiplomáciával bírtam, ami rányomta bélyegét a további sportpályafutásomra. Leszerelésem után alább hagyott a „futballista leszek, ha nagy leszek" gyerekkori álmom. Olyannyira, hogy egy gyöngyösi futballmérkõzésen a véletlen folytán találkoztam a mérkõzésekrõl tudósító újságíróval, aki gyökeresen megváltoztatta elképzelésemet az életrõl. Ettõl kezdve sportújságíró akartam lenni. 
A Média válogatottban
3. Hogyan jött az életedbe a futsal? Milyennek látod - így a megszépítõ messzeségbõl - a kezdeteket?
A sportújságírás iskolapadja a fõvárosba irányította az életem folytatását, miközben Gyöngyösön már javában gyakorlatoztam a helyi televízióban és rádióban. Ez idõ tájt ismerkedtem meg Oczella Lászlóval, aki megkérdezte lenne e kedvem a futsalról írni és népszerûsíteni. Õszintén szólva elõször le kellett fordítani a szó jelentését, majd amikor megtudtam, hogy labdarúgásról van szó azonnal igent mondtam. - Laci, így utólag is köszönöm, hogy nekem szóltál akkor...
JP
A futsal elsõ és eddig egyetlen Magyarországon rendezett világbajnoki döntõjérõl még lemaradtam ugyan - lévén nem voltam még kapcsolatba a sportággal - , de az azt követõ lépéseknél már aktívan jelen voltam. A budapesti sulis évek alatt (1992) bejáratos lettem a Nemzeti Sporthoz, ahol eleinte egy-egy kis hírrel megkezdtem a futsal népszerûségét. Késõbb az akkori labdarúgó rovat vezetõje Vincze András egyre több teret adott nekem és a futsalnak és észre sem vettem, de már a bajnokság és a magyar futsal válogatott rendszeres tudósítója lettem. A bajnoksághoz tartozó sztori, hogy akkoriban szinte minden csapatban volt álnéven futballozó játékos pld.: Speibl, Hurvinyek, Birkás vagy például a válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya - Frank Tamás - Compó néven futott. Emlékszem a Szabolcs megyei Dajka László - késõbb MLSZ futsal bizottság elnöke - által szervezett elsõ futsal téli magyar bajnokságra. Volt, hogy derékig ért a hó, de akkor is minden csapat - köztük akkor én még, mint aktív Szõlõskert futsal játékos - leautóztunk a helyszínre...
A Szõlõsket csapatában késõbbi válogatott játékosokkal és Sári Géza bácsival
Nagyon sok szép emlék fûz a válogatott Eb, Vb selejtezõ tornáihoz a hozzá kapcsolódó felkészülési mérkõzésekhez. Itt legjobban a csapatorvosok mókás jelenléte „Mengele doktor" (fogorvos volt) vagy Frölich Jenõ bácsi éber hozzáállása ragadt meg emlékeimben.
Ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd ezeket a tapasztalataimat a Gyöngyösön rendezett futsal Vb, Eb csoportmérkõzések rendezésére használhatom fel, mint a csarnok vezetõje.
A hõskor úgy vélem minden szereplõjével együtt fontos volt a futsal életében. Egy-egy jó eredmény a fokozatosan növekvõ érdeklõdés, mind-mind egyre jobban erõsítette a játék létjogosultságát az országban.
4. Hogyan látod, merre megy a magyar futsal? Hol a Te helyed ebben?
A futsal vasutas nyelven szólva az elmúlt öt év alatt a gyorsvonat sebességével haladt elõre és fejlõdött Magyarországon. A játék iránt elkötelezett társaimmal az utánpótlás bajnokságok beindításában vállaltunk szerepet az elmúlt években. Több koncepció kidolgozása után mára elmondhatjuk, hogy a felnõtt NB I, NB II-es bajnokságok mellett idén már elértük, hogy a meglévõ utánpótlás bajnokságok mellett újabb az U 13, 11-es korosztályban is elindult a bajnokság. Kezd alakulni a megyei futsal felelõsök hálózata, akik ma még az utánpótlásért felelnek, de remélem, hogy holnapra már újabb és újabb feladatokkal tudjuk õket ellátni. Szerencsére sok nevet lehetne felsorolni, akik a szövetségben dolgozva vagy különbözõ társadalmi funkciókat vállalva segítik ennek a gépezetnek a folyamatos elõre menetelét. Én ebben a folyamatban szeretnék a jövõben is helyet találni magamnak és dolgozni a futsal további fejlõdéséért.
2000-ben a portugáliai Vb selejtezõ elõtt
5. Nagy részed van a strandfoci hazai meghonosításában is. Milyenek voltak azok az évek, azok a nyarak?
Mint amikor egy gyermek megszületik, úgy érzem magam, ha erre a kérdésre kell válaszolnom. Mindig is szerettem volna valami olyat csinálni, ami a magyar labdarúgásban maradandó tud lenni. Úgy vélem ez sikerült és ebben jelentõs része volt azoknak a futsal csapatoknak is, akiket az elsõ bajnokságra invitáltunk. Rengeteg baráti összefogás jellemezte az elsõ éveket, szinte egy nagycsalád lettünk a csapatokkal, akik a magyar vízpartok mellett a homokban focizva töltötték el a nyarat. A bajnokság szervezése sok idõt vett el a szabadidõnkbõl, de nem bántam meg. Itt ismerhettem meg azt a lányt, aki késõbb a feleségem lett és azóta is jóban és rosszban mellettem áll. Köszönöm a kitartását...
A strandfociban eltöltött kilenc év leírhatatlan fantasztikus élményekkel és sok-sok baráttal gazdagított idehaza és külföldön egyaránt. A sportág szerencsére ma is életben van és mûködik immár nélkülem. 2004 nyarán megszületett a kislányom és én õt választottam... 
A strandfoci hõskora - sajtótájékoztató az elsõ bajnokság elõtt
6. Jelenleg mivel foglalkozol?
A futsalosok leggyakrabban Gyöngyösön a városi sportcsarnokban találkozhatnak velem. A Sportfólió Kft. ügyvezetõjeként a csarnok mellett kettõ futballstadion, strand és egy sportrepülõtér üzemeltetése a cég feladata. Úgy vélem szerencsés vagyok, mert sok kiváló kollégám segít abban, hogy minden gördülékenyen mûködjön pld.: egy futsal Eb vagy Vb csoportselejtezõ lebonyolításánál is. Mindemellett megmaradt a sportújságírás szerelme a helyi televízió sportmûsorának vagyok a felelõs szerkesztõje. 
Teltház a gyöngyösi sportcsarnokban
7. Végül is, most Te minek érzed magad igazán? Sportújságírónak, sportvezetõnek vagy cégvezetõnek?
A kérdés jó és, hogy rövid legyek azt válaszolom egy olyan embernek, aki a hét minden napján azt csinálhatja, amit szívbõl szeret. Remélve azt, hogy mindez mások javára is válik.
Feleségemmel, Katalinnal
8. Köztiszteletnek örvendõ polgára vagy Gyöngyösnek. Miért szereted a városodat? Miért nem Pesten dolgozol?
A napokban ünnepeltük a sportcsarnok ötödik születésnapját. A helyi rádióriporter megkérdezte mire emlékszem vissza a legszívesebben?
A válaszom így hangzott: 1981-ben egy diófa tetején ültem - máshol nem volt már hely - és szurkoltam a labdarúgó Magyar Kupában akkor kiválóan menetelõ GYSE, Ferencváros ellen legjobb négy közé jutásért vívott mérkõzésén. Hatalmas több ezres tömeg volt a pálya körül. A stadion közvetlen szomszédságéban a laktanya területén a harckocsi hangár tetején katonák ültek és onnan izgulták végig a mérkõzést. Akkor még eszembe sem jutott, hogy ezt az épületet 2007-ben városi sportcsarnoknak fogják hívni és.... (a GYSE kiverte az MK-ból a Fradit!)
Kipróbáltam a pesti életet a munka és a suli terén is és azt gondolom, hogy köszönöm, de a Mátra lábánál érzem igazán otthon magam. Az elmúlt évek sok-sok kihívást és feladatot hoztak az életembe a gyöngyösi sportéletben, aminek örülök és bízom benn, hogy még a jövõben is lesz mit megoldanom. Sok tervem van még, ami megvalósításra vár és úgy vélem a város sportéletét viheti elõre.
Gyönyörû lányom, Laura
Az elmúlt évtizedek megérleltek bennem egy gondolatot:
Bármit is értél el eddig, minden hétfõn újra kezdõdik egy hét, hogy újra bizonyíthass...
