Sok futással jó esélyünk lehet a román válogatott ellen a futsal EB-döntőbe kerüléshez
2015.07.24 | 21:46
Az egykori berettyóújfalui játékos, Szécsi Barna örül a selejtező párosításának.
A jövő évi EB-döntő részvételhez szeptemberben egy oda-visszavágón Románia együttesét kell legyőznünk. A sorsolásnál ugyan keleti szomszédunknál kaphattunk volna gyengébb és erősebb ellenfelet is, de pikánsabbat biztosan nem. Ugyanis a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Sito Rivera tavaly még ugyanezen pozícióban az ellenfelünk kispadján ült, ugyanakkor a román csapatot több magyar nemzetiségű játékos is erősíti, míg a kapitányuk a székelyudvarhelyi Jakab Zoltán.
Az esélyeinkről, a két együttes közötti különbségekről Szécsi Barnát, a román bajnokság ezüstérmesét, székelyudvarhelyi FK erősségét otthonában kérdeztem.
Mi a véleményed a sorsolásról?
Örülök, hogy a Fortuna szeszélye folytán összekerült a magyar és a román válogatott, így legalább az egyik csapat biztosan ott lesz a szerbiai döntőben.
Mit gondolsz, melyik gárdának van több esélye a továbbjutásra?
A román együttes valamivel jobb, de nem legyőzhetetlen, ezért szerintem a két válogatottnak közel azonos sansza van az EB-döntőbe kerülésre.
Miben látod ellenfelünk legfőbb erősségét és mivel lehetne őket megfogni?
A legnagyobb erősségük az, hogy a csapat magját tíz éve ugyanazok a játékosok - Csoma, Lupu, Stoica, Al-Ioani, Matei – alkotják. Óriási a rutinjuk, szinte minden meccsükön ugyanazt a futsalt játsszák, amit viszont nagyon tudnak. Valamennyien labdabiztosak és jól lőnek kapura. Több fajta támadáskombinációt ismernek, de ha kell, remekül tudnak improvizálni is. Elsősorban a gyors kontrákra és a jó kapusindításokra alapoznak. Talán az lehet a gyengéjük, hogy a kontratámadásoknál hátrafelé valamivel már lassabbak, így sok futással, gyors mozgással meg lehet őket verni.
A Székely válogatott játékosaként többször is játszottál már a magyar csapat ellen, legutóbb a nyár elején. A meccsek alapján tapasztalsz valamilyen változást?
A júniusi mérkőzéseken úgy éreztem, hogy a magyar válogatott a korábbinál ambiciózusabb, a játékosok „harapósabbak” és jobban akarnak. Ezt a felfogást kellene a selejtezőkön is produkálni.
Mindkét nemzeti bajnokságból van ezüstérmed, az egyiket a Mezei-Vill, a másikat Székelyudvarhely színeiben szerezted. Melyik pontvadászatot érzed a színvonalasabbnak?
Szerintem jelenleg a román bajnokság kiegyensúlyozottabb és erősebb. Nálunk hét olyan csapat van, amely hasonló erősségű és gyakrabban fordulnak elő a meglepetések is. A nézőszámra sem panaszkodhatunk, mi Udvarhelyen rendszeresen teltház előtt játszunk, ami nagyon fontos, mert szurkolók nélkül nincs igazi meccshangulat.
Néhány alkalommal te is magadra húzhattad a magyar címeres mezt, legutoljára több mint két éve. Lemondtál róla, hogy újra válogatott legyél?
Szeretnék még magyar válogatott lenni, de tudom, hogy nem vagyok szem előtt és Erdélyből nem könnyű bekerülni a keretbe. A nemzeti csapatban egyre több a fiatal, viszont úgy érzem, még hasznára lehetnék a gárdának.
A bajnoki meccsek beszámolói alapján húzóembere voltál az udvarhelyi, bajnoki döntőt játszó együttesnek és a rájátszásban is fontos gólokat lőttél. A csapatnál az edződ Jakab Zoltán, aki a román együttes szövetségi kapitányai is egyben. Nem hívott a válogatottba?
De, hívott. Ám ahhoz, hogy abban a csapatban játszhassak, egyrészt le kellene mondanom a magyar állampolgárságomról, másrészt, ami fontosabb, én nem román, hanem magyar válogatott szeretnék lenni.
Akkor ne is kérdezzem, hogy szeptemberben kinek fogsz szurkolni?
Nem titok, hogy a magyar válogatottnak.
Két évvel ezelőtt sokat tipródtál azon, hogy maradj Magyarországon vagy sem. Nem bántad meg, hogy végül a bizonytalant választottad és hazatértél?
Tényleg nem volt könnyű, de így utólag, azt kell mondjam, hogy jobban nem is dönthettem volna. Az eszem azt mondta maradjak, de a szívem hazahúzott. Azóta sok minden történt velem, megtaláltam életem párját, a télen megnősültem, egy hónapja pedig megszületett a kisfiúnk Péter.
Akkor zajlik az életed, a bajnoki szünetben sem unatkozhatsz.
Székelyföldön amúgy sincs idő unatkozni. Van egy kölyökcsapatom, nekik még most is tartok edzéseket, emellett gyakran besegítek apósomék családi panziójánál, ha kell, felszolgálok, vagy éppen kürtőskalácsot sütök és a ház körül is akad mindig tennivaló. Jobbára csak az estéim szabadok, de akkor végre együtt lehetek a kis családommal.
