Simon Bogi elbúcsúzott
2015.08.18 | 09:52
A hétvégi Thelena Kupán hivatalossá vált, hogy a Tolna-Mözs ikonja, a magyar női futsal meghatározó egyéniségei közé tartozó Simon Boglárka befejezte pályafutását és az élvonalban már nem találkozhatunk a nevével. Bogi hosszas gondolkodás után jutott erre az elhatározásra, döntését legelőször édesapjával osztotta meg.
F-H: Bajnokesélyes állomány jött össze nyáron Tolnán, így meglepett minket , hogy pont mostanra időzítetted bejelentésed. Bizonyára nem lehetett könnyű meghoznod a végső döntést.
- Valóban nem. 1994-ben kezdtem el futsalozni és valójában már 2014-ben szerettem volna visszavonulni, azonban pályafutásom úgy lett teljes, hogy az ország legjobb edzőjének Frank Tamás irányítása alatt még egy évet ráhúzzak. Jól döntöttem, ugyanakkor a bajnokság végére már elfáradtam, az ambícióm sem volt már a régi és nem szerettem volna becsapni játékostársaimat, edzőmet és vezetőinket sem. Én világ életemben a maximumra törekedtem az edzéseken és a mérkőzéseken, nem lett volna méltó hozzám, ha azt látják, hogy számomra már nem a futsal az első.
F-H: Ki volt az első, akivel megosztottad elhatározásodat?
- Édesapámmal. Két órán át beszélgettünk, mérlegre tettük az érveket és ellenérveket és végül ő is úgy érezte, hogy jól döntöttem. Édesapám számomra a példaképem is, nagyon sokat számított nekem mindig is a véleménye.
F-H: A Thelena Kupán búcsúztattak el és elismertségedre jellemző, hogy szinte valamennyi egykori edződ, játékostársad, kollégád, akik hatással voltak pályafutásodra megjelent a helyszínen, és nyugodtan ki lehet jelenteni felejthetetlen élményben volt részed.
- Megmondom őszintén nagyon meghatódtam. Valóban ott volt szinte mindenki, aki hozzátett valamit pályafutásomhoz, Hevesi Tamás például a torna után koncertet adott, s gyakorlatilag minden dala után üzent nekem valami személyeset. A legnagyobb titokban folyt a háttérmunka, semmit nem tudtam róla, örökké hálás leszek édesapámnak, hogy megszervezte búcsúztatásomat. Szüleim minden körülményt biztosítottak számomra, hogy sportolhassak, amit rengetegszer megköszöntem már nekik, de még mindig úgy érzem nem elégszer.
F-H: Ha már edzőidet említetted, kitől tanultad a legtöbbet?
- Nehéz kérdés. Az adott életszakaszomon valamennyijüktől sokat tanultam, ha mégis ki kell valakit emelnem közülük, akkor Wiesner Józsefre és Frank Tamásra esik a választásom. Mindketten nagy hatással voltak rám, büszke vagyok arra, hogy irányításuk alatt játszhattam.
F-H: Mit jelentett számodra a futsal?
- Rendszert vitt az életembe, kitartásra, önfegyelemre nevelt, ráadásul legjobb barátnőimet, barátaimat is a sportágon keresztül ismertem meg. Tolnán családi hangulat uralkodott mindig is, ezért is maradtam mindig hű az egyesülethez.
F-H: Sikerekben bővelkedett pályafutásod, mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
- Egyéni díjaimra is büszke vagyok ugyan de mindig is csapatjátékosnak tartottam magam így a két Magyar Kupa ezüstéremre, a bajnoki második helyre és a 4 válogatott szereplést tartom pályafutásom csúcspontjainak.
F-H: Van hiányérzeted, ami esetleg kimaradt pályafutásodból?
- A mai fiataloknak sokkal több lehetősége van a kibontakozásra mint nekünk rutinos játékosoknak. Akkoriban még nem volt lehetőség külföldre szerződni, nem volt ennyi futsalválogatott mérkőzés sem és a mai játékosok sokkal jobb körülmények között készülhetnek. Én a grundon tanultam meg játszani, 20 éves voltam, amikor valódi futsalképzést kaptam. A rendkívül tehetséges és nagy jövő előtt álló csapattársam Buchmüller Petra viszont már 15 évesen Frank Tamás keze alatt pallérozódhat, így minden esélye megvan arra, hogy hatalmas karriert futhasson be. Nincs hiányérzetem ne értsen félre senki, csak a mi korosztályunknak sokkal nehezebb dolga volt.
F-H: Gyakorlatilag az ország legjobb játékosaival játszhattál együtt klubszinten és a válogatottban is. Mi volt az álomsorod?
- Hodován Editet tartottam mindig is a legtöbbre, de Varga Adéllal, Szekér Anitával, Ganczer Hajnival különösen élmény volt egy sorban játszani. A kapusok közül Vincze Anikót tartom a legjobbnak.
F-H: Ha játékosként már nem is de vezetőként vállalsz feladatot a Tolna-Mözsben?
- Ez még a jövő zenéje. Az edzősködést kipróbáltam, de nem vonz különösebben, nincs türelmem hozzá. A Thelena Kupa szervezésében azonban részt vettem, főleg a külföldi csapatoknak nyújtottam segítséget és kimondottan élveztem a technikai dolgok intézését így főleg ezen a fronton tudom elképzelni esetleges szerepvállalásomat. Nézőként, amikor csak tudok, jelen leszek a mérkőzéseken és szurkolni fogok a lányoknak.
F-H: Mihez kezdesz a megnövekedett szabadidőddel? Teljesen leállsz az edzésekkel?
- Hetente kétszer futok és a konditermi edzéseket sem hagyom abba. Új hobbim a kerékpározás, ami azért érdekes, mert már 10 éve van kerékpárom, de csak mostanában ültem fel rá egyre nagyobb gyakorisággal. A futsal mellett nem volt erre korábban időm, ahogy a nyaralás, a nyári szünet, a több napos karácsonyozás is kimaradt életemből az edzések és a mérkőzések miatt így most ezekre is több időt tudok fordítani. Bevallom kimondottan jólesik a munka után kollégákkal, barátokkal grillezni, kirándulni, időnként borozgatni, ezekre sem volt eddig lehetőségem. Tervezem, hogy második diplomámat is megszerzem és a nyelvtanulásra is több időt kívánok szentelni.
F-H: Úgy tudjuk, komoly párkapcsolatban élsz így hamarosan akár a családalapítás is szóba jöhet nálatok. Ha netán lányod születne a futsal felé terelnéd őt, vagy nem erőltetnéd?
- Valóban komoly párkapcsolatban élek azonban visszavonulásomban nem játszott ez szerepet, maximum felgyorsította. A kérdésre válaszolva, ha lányom születne, fontosnak tartanám, hogy sportoljon. Én lennék a legboldogabb ha futsalozna, azonban nem kényszerítenék rá semmit. Az viszont fontos, hogy azokat az emberi értékeket adjam tovább neki, amit én kaptam a szüleimtől.
[gallery ids="41178,41181,41184,41186,41189,41191,41193,41194,41197,41199,41200,41202,41217,41203,41205,41206,41208,41211,41214"]
