Rubeola FC Csömör - DEAC Armada Futsal Club 3:5 (0:2)
Újabb idegenbeli gyõzelemmel abszolválta a DEAC Armada Futsal Club a Férfi Futsal NB I. 10. fordulóját Csömörön.
A hazai Rubeola gárdája meglehetõs fiatal átlag életkorú játékos kerettel lépett pályára csapatunk ellen, melynek minõsége és játékstílusa nagyban emlékeztetett tavaly õszi önmagunkra. A fiatal csömöri reménységek lelkesen és helyenként jól védekezve, de támadásban tanácstalanul és jól tapintható önbizalomhiánnyal játszották le a mérkõzés jelentõs részét.
Csapatunk türelmesen játszva, helyenként jól védekezve indította ellencsapásait és bíztunk az idei bajnokágban már-már védjegyünké váló korai Fekete Viktor gólban. Erre a gólra bátran alapozhattunk, hiszen a megtáltosodó „örök ígéret" a Szeged ellen az elsõ és harmadik, a Csõ-Montage ellen a második és tízedik percben talált be. Már meg sem lepõdtünk, amikor egy labdaszerzést követõen a 3. percben Fekete Viktor száguldott át a hazai térfélen és Pátrovics Attila kapus lábai között a kapu közepébe helyezte a labdát (0:1).
A megszerzett elõnnyel rendre rosszul sáfárkodtunk az elõzõ mérkõzéseken, ezért továbbra is koncentrált játékra törekedtünk. A gólszerzéshez elengedhetetlen utolsó passzokba rendre hiba csúszott, de azért a levegõben lógott Berecz Zsolt 9. percben lõtt gólja, amikor higgadtan húzta el a labdát a kapus mellett, majd passzolt a kapuba (0:2).
A félidõ hátralévõ részében lelkesen nyomott a Rubeola, míg mi kontrákra rendezkedtünk be. A kétgólos félidei elõnyt Szalánczi Zoltán magabiztossága és szép védései óvták meg egyik oldalról, míg másik oldalról csak reménykedhettünk abban, hogy a számtalan kihagyott helyzet nem bosszulja meg magát a második félidõben.
A második félidõben továbbra is fegyelmezetten, de nem felszabadultan, inkább görcsösen játszott csapatunk. Többnyire a biztos védekezésre koncentráltak játékosaink, a támadásokhoz csak kevesen és ritkán zárkóztak fel a hátsó emberek. Egyik ritka ellenpéldaként Fekete Viktor kapusról kipattanó lövését Szécsi Barna emelte higgadtan a kapu közepébe a 24. percben (0:3). Csapatunk innentõl kezdve már igencsak a zuhanyzóba és a haza vezetõ M3-as autópályára gondolt, és a veszett fejsze nyelét megragadó, teljesen kitámadó hazaiak rohamainak kivédekezésére összpontosított. A csapat átlagos teljesítményét a mérkõzés záró negyedében kapusunk látványos védései és Nagy Zsolt egyéni megvillanásai tartották elfogadható szinten.
Az utolsó öt perc passzivitása vagy erõnléti problémái (?) három hazai gólban (35., 38. és 40. perc) csúcsosodtak ki, melyek közé a 30. és a 38. percben a „bihari Baresi", Nagy Zsolt csempészet vendég találatokat sebészi pontosságú helyezett lövéseivel, melyeket mindkét esetben látványos cselsorozattal készített elõ.
A mérkõzés képe alapján megérdemelt kétgólos sikert arattunk, melyet az egy héttel ezelõtti hazai kapituláció után akár príma kis eredménynek nevezhetünk. Csapatunk még közel sincs csúcsformában, azonban nyertünk, és a gyõzelmet túlságosan nem kell megmagyarázni.
