Futsal Hungary

A 2011/12. évi Magyar Férfi Futsal NBI. Elso 11 fordulójának eseményei visszagondolva igen tartalmasnak bizonyultak.

Az elozo szezonban remek házigazdának bizonyuló Nyíradonytól még Huszárok Futsal néven búcsúzó csapatunk vezetosége az utánpótlás bázis szélesítésének lehetosége, a magasabb nézoszám és a biztos gazdasági háttér megteremtése érdekében a név- és székhelyváltás mellett döntött.
A szakítás nem volt teljes, hiszen Nyíradonyi Huszárok Futsal néven a másodosztály küzdelmeiben zömében helyi nevelésu játékosokra építve, az Armada szakmai irányításával szerepel tovább tartalékcsapatunk, valamint utánpótlás csapataink..

Az elso nyári hónapok a Debrecenbe történo hazatérés elokészítésével zajlottak. Néhány rövid egyeztetés után aztán nyílt kosarat kaptunk korunk egyik legfényesebben tündöklo, és nem mellékesen futsal játékosaink 90 %-át kinevelo, hazai szinten mega labdarúgó klubjától a DVSC-tol.
Látva a lázas munkát mely a DEAC új szervezeti és muködési alapokon való felépítését tuzte ki fo céljául, örömmel csatlakoztunk, és adtuk át indulási jogunkat a Debreceni Egyetem sportszervezetének és vágtunk bele a tikkasztó hoségben a felkészülésnek.

Nevünk DEAC Armada Futsal, címerünk az ero és a türelem, általánosabb értelemben pedig a gyozelem jelképe a halhatatlan és folyton megújuló Fonix madár lett.

Mivel hazai pályánk a Hódos Imre Sportcsarnok személyében csak még további hetekig tartó „helyezkedés" és adminisztrációt követoen materializálódott, Gellén Andrásnak köszönhetoen átmenetileg a Monostorpályi úti kézilabda utánpótláscsarnokban edzhettünk tényleg baráti, úgyszólván „nagyker" áron.

A felkészülést tehát harmadik szezonunkban végre otthon, Debrecenben kezdtük meg július 18.-án.
A változások a keretben a felkészülés elején az alábbiak voltak (zárójelben az érkezés/távozás helye/oka):

Érkezett
- Bákonyi Norbert (újonc)
- Fekete Viktor (Borsod Volán Szabadido-központ SE)
- Fábri Dávid (újonc)
- Sánta János Attila (újonc)
- Ábrám Dávid (újonc)
- Devits Ádám (újonc)
- Kovács István (edzo)

Távozott:
- Belényesi László (létszámfelettivé vált)
- Dobre Gabriel (eligazolt a Rába Eto-ba)
- Moga Flavius Lorant (MVFC Berettyóújfalu kapusedzoje lett)
- Molnár István (létszámfelettivé vált)
- Raducu Emil Andrei (Spanyol futsal másodosztályba igazolt)
- Turzó József (kölcsönadás keretében az MVFC Berettyóújfalu vezetoedzoje lett)

Turzó József életútja sajátságos, hiszen személyében hazánk egyik legfelkészültebb fiatal edzoje bontakozott ki csapatunknál, akinek kiteljesüléséhez elengedhetetlen az önálló és felelosségteljes szakmai munka, melyre Kozma Mihály géniusza okán csak korlátozva nyílt lehetosége. Kapóra jött tehát a menet közben megüresedett berettyóújfalui kispad, ahová, mint volt MVFC játékos, tulajdonképpen hazatért. Esetleges MVFC-vel szerzett bajnoki címe esetén természetesen kölcsönszerzodése egy újabb évvel hosszabbodik meg.

A felkészülési mérkozéseken kétszer „lesimáztuk" az idegenlégiósai nélkül még javában csak formálódó Berettyót, valamint ikszeltünk a román bajnok Marosvásárhellyel.

Elso mérkozésünkön a jó erokbol álló hazai futsal fellegvárba, Üllore látogattunk. Bár az elvégzett edzésmunka foleg intenzitásban és koncentrációban hagyott maga után kívánnivalót, az edzomérkozéseken mutatott jó formában bízva magabiztosan léptünk pályára.
Armadánk, bár nem túl meggyozo játékkal, de egészen a 39. percig kezében tartotta a mérkozés alakulását, köszönhetoen Fekete Viktor jó lövo formájának és a precízen végrehajtott pontrúgás kombinációknak.
A szemmel láthatóan a mérkozés vége felé eronléti problémákkal küzdo csapatunk, aztán egy könnyu síppal befújt, egyébként teljesen felesleges kapus általi lökés miatti, bünteto révén egy ponttal volt kénytelen hazatérni.
A mérkozés végén foleg azt bánhattuk, hogy több lehetoségünk is volt a mérkozés lezárására, mellyel azonban nem éltünk, így hagyva meccsben a lelkesen, de átüto ero nélkül játszó Cso-montit.

Hazai bemutatkozásunk a leheto legrosszabbra sikerült. A pár hónappal korábban kilenc gól különbséggel haza küldött Vasas, saját képességeihez mérten is visszafogott teljesítménnyel vitte el a három pontot Debrecenbol. Támadójátékok meddo volt és esetleges, míg védekezésben is hatalmas hibákkal rontottuk a rólunk kialakuló összképet. Foleg kulcsjátékosaink betlije volt fájó és szembetuno.

A Gödölloi Bikák elleni újabb idegenbeli fellépésünkön aztán eredményes támadójátékunk, és kapusunk extraklasszis teljesítménye sima gyozelmet ért. Nagyjából azt az arcát mutatta hozzáállásban csapatunk melyet mindenkori minimumként képzelünk el vágyálmainkban. Abban bíztunk, hogy a fájó hazai vereség felrázta a csapatot és innentol kezdve megállíthatatlanul dübörgünk át minden ellenfelünkön.

Egy hét múlva azonban szembesülnünk kellett a szomorú valósággal, mi szerint fiatal csapatunk nem tudja kulcsjátékosai hullámzó teljesítményét kompenzálni. Mindez az Aramis elleni szorosnak tuno, de a játék képe alapján sima vereségben öltött testet. A rutinos Budafokiak zárt védekezésbol indított gyors kontrákkal és percekig tartó labdatartással keserítették meg az életünket.

A Berettyóújfalu elleni megyei rangadó már a 11. percben eldolt, amikor is hatalmas bírói muhiba következtében piros lappal kiállították kapusunkat, így 39 fokos lázzal küszködo cseréjére hárult a feladat, hogy megállítsa a hazai rohamokat. A rohamok végül elmaradtak, ám rutinos idegenlégiósunk által a hazaiaknak ajándékozott gólok megpecsételték sorsunkat. Ismételten azok a játékosok hagyták cserben a csapatot, akiknek az eredmények szállítása lett volna a feladatuk.

Nagyjából ebben a periódusban vált konkrétummá, hogy a DEAC nagypályás labdarúgó egyesülete nem kívánja biztosítani számunkra az elso osztályú futsal csapatoktól versenykiírásban megkövetelt minimális utánpótlás csapatokat. Nagyon komoly pofon volt ez számunkra, hiszen nem titkoltan azzal a szándékkal fuzionáltuk az egyetemi egyesülettel, hogy közös utánpótlás nevelés keretében biztosítsuk a jövo nemzedékek számára a futsal elsajátításának lehetoségét. Tettük ezt abban a meggyozodésben, hogy ebbol az együttmuködésbol legalább annyit profitálhat az egyesület nagypályás szakosztálya, mint mi. Szerencsére ismét segítségünkre siettek Nyíradonyi barátaink, és egy együttmuködési megállapodás keretében vállalták U15, U17 és U19 korosztályú futsal csapat létrehozását és versenyeztetését a 2011/12-es szezon idejére. Eloállt hát az a faramuci helyzet, hogy ha Nyíradonyban nincs futsal utánpótlás nevelés, akkor Debrecenben nincs elso osztályú futsal.

Az elso öt fordulót követoen mélyen magunkba kellett nézünk és megállapítanunk, hogy azok a játékosok, akikre csapatunk eredményességét alapoztuk bár játéktudásban igen, motivációban és koncentrációban messze elmaradnak attól a szinttol melyet elozetesen tolük reméltünk. A szezon elso negyedét követoen ezért a motivációs és bérezési rendszer átalakítása, valamint a szakmai stáb létszámának megkurtítása mellett foglaltunk állást és vártuk ennek hatását a csapat teljesítményére. Ezzel párhuzamosan helyi kötodésu, mindeddig peremjátékosként számba vett debreceni fiatalokra helyeztük át a terhet és a felelosséget, megadva számukra a lehetoséget, hogy megmutassák elszántságukat, tehetségüket és az edzéseken elsajátított futsal tudásukat.
Nos, tehát az elso öt forduló viszonylagos eredménytelenségének, de sokkal inkább a csapategység és motivációs síkon látható Grand Canyon méretu repedések következtében elkezdodött az addig hazai szinten mindenképpen professzionálisnak nevezheto háttér reamatorizálása. Elvégre, ha a játékosok a napi egy óra edzéslehetoséget a Hódosban "szamócázásra", a Kozma mester által gondosan megtervezett edzésgyakorlatokat közepes iramú lötyögésre, az Active Fitnessben rendelkezésre álló korlátlan és minoségileg príma edzéslehetoséget elozo esti éjszakai hódításaik közösségi szintu megosztására, az internetet pedig a mindenkori mérkozésnap hajnaláig tartó aktív fészbúkolásra használják, azt aligha van a földön csapatáért szívét-lelkét kitevo vezeto aki konfetti dobálással fogadja.

A rutinos és tapasztalt, mindenben "nagy tudású és nélkülözhetetlen" játékosokat nélkülözo, de egységes DEAC Armada Futsal a berettyóújfalui csapást követo második napon annak rendje és módja szerint a Magyar Kupa 1. fordulójában 11:4-re legyalulta a szegedi SZTE EHÖK SE gárdáját. Nofene....

Nem volt megállás, a magukba szálló játékosokkal kiegészülve az idény legfegyelmezettebb és legtaktikusabb produkciójával került a szombathelyi Haladás skalpja a vitrinünkbe úgy, hogy igazából egy percig sem volt kétséges mi hagyjuk el gyoztesen a pályát.
A hazai pályán verhetetlen UTC Junior Sport Szeged hazai jó sorozatát helyenként már-már jó játékkal adtuk át az enyészetnek. Fekete Viktor egy laza négyessel rántotta magával az Armadát a tabella felsobb régióiba.

Három magabiztos gyozelmet követoen aztán felkerült a nagymellény kivétel nélkül minden a csapathoz tartozó játékosra, szakemberre. A Magyar kupa második fordulójában a tabella utolsó helyén szerénykedo Nagykáta csapatának elég volt az utolsó öt percet megnyomja, hogy a kupakiesés végtelen sötétjébe taszítson minket. Mondanom se kell, nem lebecsülve az alázatos és végtelenül lelkes Nagykátai alakulatot, játékosállományban, szakértelemben, körülményekben, költségvetésben körülbelül akkora a különbség a két csapat között, hogy azt zongorázni lehet. Persze tudjuk a kupa más mufaj, de senki sem szeret annak a bizonyosnak a rosszabbik oldalán állni.

Ezt követoen az elozetesen számunkra az év mérkozésének beharangozott Muegyetemiek elleni (MAFC BME Docler), nem csak átvitt értelemben vívott, csatában, ha vezéráldozatok árán is, de kétgólos hátrányból fordítva diadalmaskodtunk. Nagyjából úgy és olyan mélységekbol jöttünk vissza a mérkozésbe, mint a címerünkben a Fonixmadár. Angyalos "angyalka" András térdszalagjai jó idore bemondták az unalmast, Szentjobbi Roland hiányzó bokaszalagjai is hosszabb kényszerpihenoért kiáltottak, míg több mint 100 x román válogatott futsalosunkról az osz során sokadszor derült ki, jóindulattal is csak többen vagyunk vele, de nem elorébb. A csapat viszont egységes és eltökélt volt az elsotol az utolsó pillanatig, egymással vállvetve, egymásért is küzdve jelölte ki a követendo utat saját maga számára.

Megtizedelt játékosállománnyal a Gyor ellen így ha pontszerzésben nem is, de vállalható teljesítményben bíztunk. Véleményes, hogy a 2:8-as vereség ez a kategória-e, de az elso félido szinte végig, míg a második félido utolsó öt perce biztató volt.

Az utolsó két forduló mérkozései közel azonos forgatókönyv szerint alakultak. A kezdo sor mögül elolépo játékosok minoségi fejlodésen átesve, már nem csak percekig, hanem egész mérkozéseken át jó teljesítményt nyújtva, és eredményesen futsalozva álltak az Armada élére. Fekete Viktor és Szalánczi Gergo mellé Siska Gergo, Kiss Attila és Nagy Zsolt is rendre hozzátette azt a pluszt ami a gyozelemhez kellett. Ezt november a csömöri Rubeolások és a nagykátai kupa vesztünk okozói is saját borükön tapasztalhatták.

11. forduló 6 gyozelem 1 döntetlen 4 vereség 40 rúgott és 42 kapott gól, 19 megszerzett pont = 4. hely a tabellán. Becsüljük meg amit elértünk, sóhajtsunk egy felüdítot és jelentsük ki: soha rosszabb oszi szezont Debreceni EAC Armada Futsal Club.

Ami a Nagykáta elleni hazai mérkozés óta a csapat tagjaival történt az is megér egy misét, de ez már egy másik, késobb publikálandó történet....