Ha azt mondom szeptember 4, az nekünk, a futsalt szeretõknek azt jelenti, hogy indul az új, a 2009 -2010. évi bajnokság.
Szándékosan használom ugyanazt a mondatot, mint az egy évvel ezelõtti szezonindító írásomban, bár tavaly szeptember 8-án játszottuk az elsõ fordulót. Szándékosan használom azért is, mert hagyománytisztelõ, konzervatív beállítottságú ember vagyok, már csak a koromnál fogva is. Meg persze azért is, mert valamilyen folyamatosságot is szeretnék látni a futsalunkban.
Habitusunktól, vérmérsékletünktõl függõen másképpen értékeljük az elmúlt bajnokságot és mások az elvárásaink a következõvel szemben is. Azt gondolom, hogy mint minden mást, így a futsalt is az õt körülvevõ közeg figyelembevételével tudjuk reálisan megítélni.
A realitás pedig az, hogy óriási áttörés nem következett be az elmúlt évben a futsalunk életében. Pedig sokan várták, remélték, hogy a legjobbjaink székelyudvarhelyi profi körülményei, a válogatott jó nemzetközi megmérettetéseinek lehetõségei, a berettyói már-már profi körülmények, a folyamatos jelenlét a televízióban, a közelgõ EB döntõ rendezésének lehetõsége majd megadja azt a lökést, amelyet olyan sokan várnak évek óta.
Persze megint csak habitusunktól függõen, többféleképpen ítéljük meg a várt elõrelépés elmaradásának az okait. Higgyék el én is tudnám sorolni az okokat oldalakon át, a személyes felelõsségektõl kezdve a társadalmi, szociológiai és még sok-sok problémakör idézésével. A tény azonban tény marad: a magyar futsal struktúrája, versenyrendszere, résztvevõi, a benne forgó pénz szinte változatlan évek óta.
Nekünk mások a lehetõségeink, mint a sok pénzzel rendelkezõ nagyoknak /Spanyolország, Oroszország/, mások az adottságaink, mint a szinte csak futballt és futsalt ûzõ dél-amerikai országoknak. Nekünk kevesebbel kell beérnünk, hiszen jelenleg nincs erre a sportágra elegendõ tõke országunkban, arról pedig ne is beszéljünk, hogy milyen sok sportág verseng az életben maradásért jelenleg Magyarországon.
Rajtunk talán csak két dolog segítene. Az egyik a megújulás, a másik pedig az összefogás.
Na, most én úgy látom, hogy jelenleg egyikre sem vagyunk képesek. Mármint azok, akik a sportág letéteményeseinek, mindentudóinak és mindenhatóinak tartják magukat.
De hála Istennek, folyamatosan jönnek az új arcok, az új futsal õrültek közénk, akik meggyõzõdésem, hogy nem engedik, hogy eltûnjön ez a játék. Akik képesek lesznek a fent említett megújulásra és összefogásra.
Sok mindenben egyetértek a legnagyobb „futsal õrültünkkel", Kis Janival, egyben azonban biztosan nem, mégpedig abban, hogy haldoklik a magyar futsal.
Azt nem lehet nem észrevenni, hogy:
- immár évek óta mutat példát egy vidéki kisváros, egy másik õrülttel, bizonyos Mezei Józsival, hogy lehet ezt jól is csinálni
- ha egy város tényleg a csapat mögé áll, lehet profi körülményeket teremteni (Rába ETO)
- ha egy megyei elnök komolyan veszi azt, amiért megválasztották, akkor nagyon sokat tud tenni a régiójáért (Balázs András, Horváth Cs Attila, Török Károly)
- a nõi futsalt nagyon nagy belsõ, fejlõdni akaró energia feszíti, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elsõ és második osztály mögött régiós bajnokságokat is szerveznek
- a most induló bajnokságra felkészülõ egyes csapatok komoly technikai héttérrel készülhettek
- a magyar válogatott brazil túrájáról készült összefoglalóba 600 000 nézõ nézett bele
- megjelentek, és felszínen is maradtak futsal gyerek klubok, osztályok (Márkus Ákos, Dufek János)
- az általános, a középiskolákban, és egyetemi szinten is országos futsal bajnokság van kiírva, immár több éve
- téli idõszakban, ma már a tornák negyedét futsal szabályok szerint írják ki a szervezõk
- Budapesten és Bács-Kiskun megyében Amatõr Futsal Bajnokság folyik
- elindult az elsõ edzõképzés
Sorolhatnám még a pozitív jelzéseket, de természetesen nagyon sok negatívat is.
Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív. Én azt javaslom, hogy erõsítsük az elõbbieket és javítsuk az utóbbiakat.
Egy eklatáns példa erre.
Egy évvel ezelõtt óriási ellenérzéssel fogadták NB I-es csapataink az elektronikus jegyzõkönyv bevezetését. Nagy tehernek érezték, és minden erõt megmozgattak ellene. A napokban olvasom külföldi hivatalos honlapon, hogy a spanyol szövetség bevezette ugyanezt, és, hogy ez mennyire modern, milyen példaértékû. Jelzem, egy évvel utánunk. Ugye, hogy mennyire más lehet ugyannak a dolognak a megítélése, attól függõen, hogy honnan nézzük, és, hogy ki csinálja.
De, hogy a példám ne legyen tökéletes, azt is hozzáteszem, hogy a spanyol szövetség pályázott az UEFÁ-nál a technikai háttér finanszírozásához, és komoly támogatást kaptak hozzá.
Úgy látszik, nem csak a pályán vannak elõnyben velünk szemben, hanem vezetõi szinten is.
Visszatérve eredeti témámhoz, az új bajnokság indulásához, természetesen én is érdeklõdve várom.
Nagyon sajnálom a Kecskemét visszalépését, talán több sikerélmény kellett volna tavaly.
Még jobban sajnálom a budakalászi Dupontot, hiszen lakóhelyem közelsége és a fiatal csapat élvezetes hazai mérkõzései miatt, szinte állandó nézõjük voltam.
Remélem, hogy a nagy multú Szentes ismét komolyan bele tud szólni a bajnokságba, hiszen a régiót egyedül képviselik az elsõ osztályban.
Nehéz bajnokság elé néz a Rubeola és a Gödöllõ, mivel jelentõsen megváltozott a játékoskeretük.
Az újoncok eltérõ eséllyel rajtolnak, nekik szokniuk kell az elsõ osztály légkörét. Feltételrendszerük nagyon különbözõ. A Borsod Volán nagy múlttal rendelkezik, komoly vezetõi háttérrel, a Gyöngyös Izsvák Zsolt tulajdonos vezetésével már belekóstolt a magasabb szintû osztályba, míg a Dunavarsánynak nagyon nehéz dolga lesz a bajnokságban.
Az Aramis szintén jelentõs személyi változásokon ment keresztül, mint vezetõi, mint játékos szinten, ezért meglepetés lenne, ha meg tudnák ismételni tavalyi ragyogó szereplésüket.
A Csõ-Montage csendben bár, de nagyon sokat erõsített a szünetben rutinos, a magyar futsal idoljainak mondható játékosokkal. Sokat várok tõlük, különösen, ha meg tudnak egyezni a nagy öregek az edzõ személyében, s a követendõ taktikában.
A Fradi ragyogóan erõsített, számomra csalódás lenne, ha nem tudnának a négy közé kerülni.
A bajnokság két favoritja, az utóbbi évek legjobb magyar klubcsapata a Mezei-Vill, valamint a magyar válogatott elsõ sorát, és szövetségi kapitányát megszerzõ Rába ETO. A párharc köztük teljesen nyílt, az esélyek egyenlõk, már elõre várom a jövõ nyári Play- Off-beli összecsapásukat. Azt azonban mindkettõjüknek tudniuk kell, hogy tippjeim sosem szoktak bejönni.
Ám a rájátszásig is izgalmakban bõvelkedõ, magas színvonalú, sok nézõt vonzó bajnokságot kívánok mindnyájunknak.
Kasza János
