Radics Ágnes az élő példa arra, hogy egy családanyának a szülés után sem kell lemondani a versenyszerű sportolásról. Ez persze nem kevés szervezőmunkát igényel. A kiváló játékos családtagjai azonban pontosan tudják, hogy Ági élete a futsallal együtt teljes, így szívesen segítenek neki a gyerekfelügyeletben. A bűbájos Attika fotóit elnézve, ezt meg is tudjuk érteni.
Legutóbbi amikor interjút készítettünk veled, leginkább kisfiad születése volt a fő téma. Folytassuk is innen a beszélgetést: hogy van Attika és a kedves családod?
– Köszönöm szépen, minden rendben, szépen fejlődik a kisfiam. Nagyon szeret bújócskázni és mindenre felmászni. A kocsikkal és a labdával is imád játszani, de sajnos már megfertőzte őt is a digitális világ, így a youtubeos videók is felkeltik az érdeklődését. Az édesapjával, Sólyom Attilával is nagyon szeret mókázni és játszani, valamint mostanában egyre többet járunk biciklizni.
Az előző szezon hajrájában az MVFC színeiben visszatértél a futsalba, s rövid időn belül húzóember lettél. Könnyen sikerült felvenned a ritmust? Hogy érzed magad Berettyóújfalun?
– A Mezei Villben nagyon jól érzem magam, nagyon szeretem az egész csapatot. Úgy érzem, hogy a játékostársaimmal hamar megtaláltam a közös hangot, és az edzőmmel, Trencsényi Jánossal is remekül kijövünk. A ritmussal pedig azért volt szerencsém, mert az előző évi NB II-s bajnokság véleményem szerint nem volt nagyon magas színvonalú, s mivel én utoljára NB I-ben hagytam abba, – ami azért teljesen más tempójú- , így ez most pont kapóra jött nekem a szülés utáni visszatéréshez.
Trencsényi János az egyik legnevesebb és maximalizmusáról híres tréner. Rögtön éreztette veled, hogy sokat vár tőled?
– Inkább azt éreztem, hogy nagyon örül nekünk, akik félévkor a Deacból ideigazoltunk. Én nagyon bizakodó voltam a felsőházba való jutással kapcsolatban, ő ezt sokkal szkeptikusabban látta, s sajnos neki lett igaza még akkor is, ha csak egy hajszálon múlott a dolog.
Mint a csapat legrutinosabb és legnevesebb játékosaként ki szokta kérni a tréner a véleményedet bizonyos kérdésekben?
– Trenyó nagyon jó szakember, talán elfogultság nélkül jelenthetem ki, hogy a jelenlegi NB-s bajnokság egyik legjobb és legfelkészültebb edzője. Nem igazán szokta kikérni a véleményem, de nincs is erre szükség. Ő pontosan tudja, hogy mit kell/kellene csinálnunk, mi pedig próbáljuk azt teljesíteni, kisebb nagyobb sikerrel.
Miként tudod összeegyeztetni a családdal kapcsolatos teendőket a futsallal?
– Talán ez a legnehezebb a visszatérésem óta. A családom nagyon sokat segít, Attila is bőven kiveszi a részét a teendőkben, de mivel még ő is aktívan focizik a városi bajnokságban, ráadásul két csapatban is, így gyakran előfordul, hogy ütközik az ő mérkőzése az én edzésemmel. Ilyenkor jönnek segítségül a nagyszülők. Édesanyámék rendszeresen járnak hozzánk, és segítenek amiben csak tudnak, de szerencsére nagyon jó kapcsolatot ápolok Attila édesanyjával is, így ő is sokat van nálunk, és rengeteget tud foglalkozni a hetedik kisunokájával is.
Sokszor hallani olyat, hogy anyaként egy sportoló talán még jobb teljesítményre lesz képes mint szülés előtt. Vajon Te is képes leszel hasonlóra?
– Nagyon szeretném, hogy így legyen, de a realitást nézve erre nem sok esélyem van, hiszen már nem vagyok fiatal. A rutin és az évek mellettem szólnak, de fizikailag már sokkal nehezebb felvenni a versenyt a fiatal tehetségekkel. Az biztos, hogy úgy ahogy eddig is, most is mindent megteszek, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Hogy ez mire lesz elég, azt majd az idő eldönti.
Ahogy azt várni lehetett érkezéseddel felpezsdült az élet az MVFC női csapatánál. Korábban létszámgondokkal küzdött az együttes, manapság már ideális létszámmal folyik a szakmai munka. Csupa jó hírek érkeztek felőletek. Meg tudod erősíteni információnkat?
– Igen, szerencsére egyre többen jönnek hozzánk. Nemrég két NB I-s szintű játekos, Mága Alexandra és Balla Anikó is minket választott a DEAC helyett, valamint a Nyíregyházától Pozsgai Kitti is visszatért hozzánk, aki a sérüléseből felépülve szintén hasznára lesz a csapatnak. Örömmel mondhatom, hogy új igazolásként Hajdu Fanni és Bodnár Petra is csatlakozott hozzánk.
Berettyóújfalun minden a futsal körül forog, főleg a férficsapat körül. Minden tiszteletünk Mezei Józsié aki a női futsalt is felvállalta, s a lányokat is versenyezteti. S bár nyilvánvaló, hogy a reflektorfényből nektek kevesebb jutott, de látsz esélyt arra, hogy a jövőben a női csapat is közel olyan népszerűségnek örvendjen mint a férfi?
– Nagyon bízom benne, hogy mi is kaphatunk hasonló feltételeket, mint a fiúk. De ehhez előbb bizonyítanunk kell, hogy érdemesek vagyunk rá. A legjobb módja ennek, ha végre a felsőházba kerülnénk, és esetleg jövőre fel tudnánk jutni az élvonalba. Úgy gondolom, hogy a sok győztes meccs a nézőket is jobban kicsábítaná a mérkőzésekre, s így Józsi bá is jobban előtérbe helyezné a női futsalosait is.
Mint említetted leginkább eredményekkel lehet kivívni a helyi publikum rokonszenvét, elismerését. A játékosállomány alapján elképzelhető, hogy a feljutásért is harcban lehettek. Képesek vagytok erre, vagy újságírói túlzás ez a felvetés?
– Úgy gondolom, hogy a jelenlegi játékosállomány képes lehet bármire, de ehhez rengeteg munkát kell belefektetni az edzésekbe. Ha együtt maradunk, és az edzéseken valamint a mérkőzéseken mindannyiunkra számíthat Trenyó, akkor ebből még valami szép is kisülhet a végén.
Lenne igény a vezetők, a játékosok és a szurkolók részéről az élvonalra?
– Véleményem szerint igen. A vezetők és a játékosok részéről egyértelműen kijelenthető, a szurkolók részéről pedig úgy gondolom, hogy azért jönnek ki meccseinkre, hogy a lehető legjobb eredményt érje el a csapat.
Kik lehetnek a legnagyobb riválisok?
– Ez jó kérdés, hiszen egészén megváltozott a tavalyihoz képest az NB II összetétele. Most nincs külön keleti és nyugati- , hanem egy csoport van. Így szerintem az a csapat lesz a befutó, aki egész évben standard jó játékot tud produkálni. Talán a Kalafa, és a PAFC lehet a legnagyobb rivális, de az Eltét és a Dévaványát is ide sorolom. Bevallom őszintén, hogy nem igazán vagyok képben az NB II-ben történő játékosigazolásokkal kapcsolatban. Csak magunkra figyelek, és arra, hogy mi a lehető legjobban szerepeljünk.
Olyan embernek ismertünk meg akinek van véleménye a futsalt érintő kérdésekben is. Éppen ezért szeretnénk ha elmondanád mit gondolsz arról, hogy folyamatosan csökken a másodosztályú női csapatok száma?
– Úgy gondolom, hogy a nagypálya és a futsal külön választása az oka, ami egy nagyon nehéz es összetett kérdés. Véleményem van, de az sajnos nem egyezik az MLSZ-ben döntést hozók véleményével. Az tény, hogy profi szinten nem lehet egyszerre két sportágát űzni. Viszont Magyarországon a futsal amatőr sportág. Elképzelhető az is, hogy ez a döntés hosszú távon a futsalnak is jót fog tenni, de ezt egyelőre nem látom, sőt jelenleg egyértelműen ez a sportág sínylette meg a változtatást.
Mint ahogy korábban is nyilatkoztam már, utánpótlás szinten kifejezetten rossz döntésnek tartom, hogy külön válasszák a nagypályás labdarúgást a futsaltól. A két sport tökéletes kiegészítője egymásnak, ráadásul nagyon kévés versenyhétvége van, ahol átfedésben lennének. Így a nagypályás holt időben az egyik legjobb versenyhelyzetet adó és fejlődési lehetőség lenne a fiatalok számára a futsal bajnokság. De ezt a nagypályát preferáló és abban dolgozó szakemberek másként látják.
A mostani szezontól kezdve kulcskérdéssé vált az utánpótlás-nevelés és az onnan kikerülő játékosok beépítése a felnőtt csapatba. Nálatok mi a helyzet ez ügyben? Annyit tudunk, hogy Füredi Andrea és férje nagyon lelkiismeretesen dolgozik a kicsikkel.
– Így van. Füge nagyon lelkes és én is úgy látom, hogy remek munkát végeznek a férjével az utánpótlás-nevelésben. Csak bízni tudok abban, hogy az onnan kiöregedő fiatal ügyes és tehetséges játékosok maradnak a futsal kötelékében. De ekkor még mindig fenn áll a veszélye annak, hogy egy másik kluboz mennek, ahol esetleg jobb körülményeket tudnak biztosítani a számukra. Szóval hosszabb távon nagyon fontosnak tartom, hogy a saját nevelésű tehetségeket mindenképpen a klubnál tartsuk, és a lehető legjobb feltételeket mi biztosítsuk a számukra, mert ekkor lesz igazán fenntartható a folyamatos fejlődés és fennmaradás.
Neked személy szerint mi a konkrét elvárásod csapatoddal és önmagaddal szemben?
– Ugyan az az elvarásom magammal- , mint a csapattal szemben is. Ki kell hozni a maximumot magunkból és minden edzésén és mérkőzésén 100%-ot kell nyújtani. Ekkor tiszta lelkiismerettel és nyugodtan fogok tudni aludni, bármi is az eredmény. Ha mindenki mindent megtesz a sikerért, akkor nem lehet semmi baj
