Nem mondanám szokatlannak, hogy két ember egy forró csoki mellett beszélget teljes odaadással fociról, pontosabban futsalról. Ami nem mindennapi a dologban, hogy két nõ teszi ezt.
Perepatics Lilla készségesen állt a rendelkezésemre egy interjú erejéig.
Lillával évek óta találkozunk sportpályákon . Õ játékvezetõként nekem is dirigált jó néhány meccset . Ezen kívül nem tudtam róla közelebbit.
Találkozásunk pillanatában azonban éreztem, hogy jó beszélgetés kerekedik közöttünk.
Mindenre, amirõl kérdeztem csillogó szemmel és boldogan válaszolt.
Önmagáról mesélve, egy végtelenül pozitív és emberközpontú valakit ismertem meg, aki mindennap foglalkozik is velük. És ami nem elhanyagolható, hogy ezt szeretettel teszi. Jómagam is tapasztaltam, hogy mindig kedves, barátságos tudott maradni azon a három lépés távolságon kívül is.
Elsõ kérdés, ami foglalkoztatott, természetesen az, hogy honnan a foci iránti szeretet?
- Édesapám focista volt, így egész kicsi koromban megszerettem ezt a sportágat. Sokat játszottam is akkoriban.
Aztán más dolgok kezdtek el érdekelni. Tájékozódó futó voltam, majd kajakoztam is.
Késõbb, mikor már dolgozó nõ lettem, újra jött az ihlet. A munkahelyemen többed magammal ismét elkezdtük rúgni a bõrt és különbözõ bajnokságokban és tornákon szerepeltünk. Ettõl kezdve nem volt megállás. Elindult a lavina . Elvégeztem a UEFA "B" licenc edzõit és a játékvezetõi vizsgát is letettem. Beleszerettem ebbe az egészbe.
Hogy miért a játékvezetést választottam?
Úgy érzem, hogy így közvetlenül részese lehetek a csodának. Együtt lélegezhetek a játékosokkal, átérezhetem "majdnem" ugyanazt a fizikai és szellemi munkát, amit õk.
Edzõként bizonyos értelemben tehetetlennek érezném magam. Ez nem zárja ki azt, hogy a késõbbiekben a kispadra is leüljek!
Mit éreztél, amikor meghívtak erre a rangos eseményre???
- Nagyon boldog voltam és vagyok a mai napig. Nemzetközi mérkõzést már volt szerencsém vezetni itthon többször. Külföldi szereplésre azonban eddig még nem kértek fel. Ráadásul az elsõ nõi futsal világkupán vehettem részt, ami számomra azért is nagyon kedves, mert részese lehettem a születésnek.
Hány mérkõzést vezettél? Mi alapján választották a játékvezetõket a mérkõzésekre?
- Négy mérkõzést vezettem a torna során. Ebbõl három csoportmeccs volt. A negyedik mérkõzés pedig a Spanyolország - Portugália elõdöntõ volt, ami a közvélemény szerint az egyik legfontosabb mérkõzés volt a világkupán.Két majd azonos képességû csapatról lévén szó, a találkozó három esélyes volt, ezért is volt nagy jelentõsége. Ezenkívül a spanyol tv élõben közvetítette az eseményt. Hazai pályán a spanyol gárda szeretett volna telt házas csarnok elõtt bizonyítani, hogy döntõbe verekszi magát. Ez azonban nem sikerült. A portugálok izgalmas mérkõzésen 4-3-ra diadalmaskodtak felettük. A döntõn idõmérõ voltam, ott egész más hangulat volt, mert a brazil csapat kimagaslott a többihez képest. Mutatja ezt az 5-1 -es végeredmény is a portugál csapat ellen. A játékvezetõk meccsre való kijelölésében több szempontot is fegyelembe kell venni. Ilyen például a csapatok és játékvezetõk nemzetisége, megfelelõ meccsrutin, elegendõ pihenési idõ, milyen nyelveket beszél a játékvezetõ, milyen az adott teljesítménye.
Hogy mûködött a játékvezetõi stáb?
- Hihetetlen profizmussal találkoztam ezen a téren is.
A szállodában és a sportpályán s sok idõnk volt felkészülni a mérkõzésekre.
Minden nap végén visszanéztük a mérkõzéseket és kielemeztük.Ami új volt számomra, hogy head-szett-el dolgoztunk. Nagyon nagy segítség volt és annak ellenére, hogy öt különbözõ ajkú országból érkeztünk, jól össze tudtunk dolgozni a kollégákkal.
Van egy-két játékszabály és játékvezetõi helyezkedés, amit másképp kell alkalmazni nemzetközi rendezvényen, mint hazánkban. Ezekre is koncentrálni kellett.
Kollégáiddal milyen volt a kapcsolatod?
- Nagyon szimpatikus játékvezetõi csapattal dolgozhattam együtt,, amit köszönök. Négy spanyol, egy portugál, és egy horváth úriember, valamint rajtam kívül még egy hölgy volt, õ Itáliából érkezett ( Francesca Muccardo), és nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.
Nem tapasztaltam semmilyen negatívumot a társak részérõl, se rivalizálást, se féltékenységet, mindenben segítettük egymást. Igazi csapat voltunk.
Melyik csapat volt számodra a legszimpatikusabb? Észre vetted-e az országok kultúráinak, különbözõségét?
- A japán és az orosz csapat volt a legszimpatikusabb. Fegyelmezettek és elõzékenyek voltak, fõleg a japánok, akik meg is hajoltak egy-egy ítélet után mosolyogva, akár pozitív, akár negatív volt az.
Nagy tisztelettel állnak a sporthoz.
A többi csapatról sem tudok rosszat mondani. A portugáloknál volt két apró eset, ami igazolta a mediterrán temperamentumot, de elképesztõ profi munka folyik minden csapatban. Szervezettek, fegyelmezettek, csak a játékkal foglalkoznak, és azt nagyon jól mûvelik mindannyian. Számomra a spanyol csapat profizmusa volt a legszembetûnõbb, többször rúgtak lehetetlen szögekbõl hihetetlen erejû, csodálatos gólokat.A braziloknak pedig nem volt szükségük foglalkozni semmilyen külsõ tényezõvel. Õk olyan magas szinten ûzik ezt a sportot még nõi csapatban is, élvezettel és könnyedén játszák ezt a gyönyörû játékot.
Örültél volna, ha a magyar csapat is szerepelhetett volna ezen a tornán?
(HATALMAS MOSOLY)
- Természetesen! Nagyon boldog és büszke lettem volna, ha kijutott volna a Magyar nõi Futsal válogatott. És meglátásom szerint a középmezõnyben végeztünk volna!
Reméljük, hogy a következõn ott leszünk!
Milyen céljaid, álmaid vannak a jövõben?
- Szakmai téren mindenképpen álmom és célom, hogy Olimpián szerepelhessek. Ez egy nagyon-nagyon régi vágyam. Ezt értékelném karrierem csúcsának. Bízom benne, hogy hamarosan olimpiai sportággá választatik a futsal is, és akkor ott is bizonyíthatok!
Magánemberként pedig szeretnék családot alapítani az fõiskola befejeztével, ami hamarosan elérkezik. Ugyanis a munkám mellett éppen jógaoktatónak tanulok. Tehát mozgalmasan telnek napjaim.
Zárógondolatként szeretném megköszönni, hogy eljöttél és válaszoltál kérdéseimre. Emellett szeretnék Boldog Új Évet kívánni!
Elválásunk pillanatában megállapodtunk abban - Adja Isten, hogy találkozzunk az Olimpián, ahol már a Futsal is résztvevõ lesz! - Mi hisszük, hogy mihamarabb eljön ez az idõpont. Akkor újra leülünk és megbeszéljük a történteket egy forró csoki mellett!
Ferenczi Anna
