Magyarország - Szlovákia 2-3 (2-2)
Magyarország: Hegedûs - Szeghy, Birinyi, Öreglaki, Korozmán
Cserék: Graeser - Komáromi, Érsek, Szabó T., Szentjobbi, Szabó P., Nagy R., Dávid R.,
Szövetségi edzõ: Márkus Ákos
Gólszerzõk: Nagy R., Öreglaki
A záró forduló elõtt eldõlt, hogy fiataljaink a 4. helyen zárják a tornát, míg ellenfelünk gyõzelme esetén megnyeri. A keretben annyi változás történt, hogy az eltiltott Fehér Krisztián és a sérült Wimmer Bence nem szerepelhetett. 
Elõzõ nap a szlovákok egy nyolcast rúgtak a lengyeleknek, így maximális önbizalommal várhatták a találkozót.
Fiaink a két vereség ellenére nem voltak elkeseredve. Bátran kezdtünk, rögtön magunkhoz is ragadtuk a kezdeményezést és kreatív játékkal több lehetõség is adódott a gólszerzésre, de míg mi kihagytuk, ellenfelünk helyzet nélkül betalált (0-1), majd a félidõ derekára, egy távoli kipattanóra hamarabb eszméltek, így már kettõ volt a hátrány. 0-2. Ennek ellenére nem estünk össze, küzdöttünk tovább, aminek meg is lett az eredménye. Komáromi fordult be szépen, majd lövés helyett Nagy Rolandhoz passzolt, akinek csak az üres kapuba kellett továbbítania. 1-2. A szépítéssel nem elégedett meg a csapat és az egyenlítés nem is váratott sokáig magára. Egy villámgyors kontra végén Szeghy húzott el a baloldalon és a hosszún érkezõ Öreglakihoz passzolt, aki közelrõl egalizálta az eredményt. 2-2.
Fordulás után fölényben játszottunk. Jobb játékunkat a szlovákok durvaságokkal és sportszerûtlenkedéssel próbálták ellensúlyozni. Míg az elsõ félidõben csak szolidabban, addig a másodikban már alattomos módon tették. Komáromit sokadszor rúgták fel és a szlovákok egyik játékosának a játékvezetõk piros lapot adott végre így, két percig emberelõnyben játszhattunk, de sajnos csak helyzetekig, gólig nem jutottunk.
A folytatásban továbbra is nagy elánnal támadtunk, meg voltak a helyzetek, volt, hogy egyedül vezethettük a kapusra a labdát, de csak nem sikerült megszerezni a vezetést. A hajrára északi szomszédaink még tovább tudták fokozni futsal pályára nem való stílusukat, melynek Korozmán Krisztián lett az áldozata, akinek az elsõ diagnózis szerint eltörték az orrát.
A végjátékhoz közeledve az ellenfélnek kockáztatnia kellett, mivel csak gyõzelme esetén lehetett torna gyõztes, így levitte kapusát. Ezt sikerült kivédekeznünk és mivel mi is meg szerettük volna nyerni a találkozót, mi is 5-4-re váltottunk. Egy támadást sikerült üres kapuig játszani, de kihagytuk a kihagyhatatlant, majd ez meg is bosszulta magát. 10 másodperccel a vége elõtt egy gyorsan elvégzett szlovák oldalberúgásnál nem figyeltünk és létszám fölényben vihették a labdát a kapunkra és a visszafelé futó, menteni igyekvõ védõnkrõl befelé pattant a labda, így ellenfelünk megnyerte a mérkõzést 3-2-re és vele együtt a tornát is.
Ez a vereség fájóbb, mint a nyitó napi lengyel meccs, mert sokkal jobban játszottunk, mint ellenfelünk, akik ellen 0-2-rõl felállva úgy veszítettünk, hogy a második játékrészben nem is lõttek kapura. Sajnos kevés hasonló meccset játszanak fiataljaink, és így idõbe tellett felvenni a nemzetközi ritmust, ami gyorsabb és sokkal keményebb, mint a honi NB I. A három vereség ellenére a mutatott játék biztató volt a jövõre nézve.
