SINKOVICS GÁBOR
Magyar ember nagypályán, gyönyörû, zöld gyepen, szikrázó napsütésben, sörrel a kezében szereti a futballt. Úgy az igazi, ha a szél belekap a zászlóba, a középpályás pedig hosszú, negyvenméteres keresztpasszal indítja a tizenhatosra betörõ csatárt. De a magyar ember annak idején annyira szerette a futballt, hogy megnézte akkor is, ha teremben ûzték.
És itt most nem a csehszlovák Pospisil testvérekrõl van szó, akik a világ csodájára kerékpárral taszigálták a lasztit - sajátos sportágat ûzve. A teremfutball nagyon is jelentõs esemény volt itthon. 1972 decemberétõl évrõl évre a Képes Sport rendezte a felejthetetlen kispályás tornát Miskolcon, rendre zsúfolt ház elõtt, éneklõ szurkolótáborokkal, a parketten hazai sztárokkal.
Aztán egyszer ennek is vége lett. Eltûnt - a magyar futball sikerével együtt. Akik most a hét végén ott üvöltöttek teli torokból a gyöngyösi sportcsarnok lelátóján, szurkolva a magyar futsalválogatottnak a vb-selejtezõtornán, aligha gondoltak vissza az elsõ KS-tornára, amelyen a Fradi, a Vasas, a Tatabánya és a Diósgyõr szerepelt (ferencvárosi elsõséggel...). Rég volt. Külön sportág lett a futsal, kislabdával és a mieinknek a világ élvonalához képest zsebpénznyi fizetéssel. Arról nem is beszélve, hogy nálunk nagyjából négyszáz igazolt versenyzõ van. A riválisok több tízezer játékosához képest. Ezért is volt annyira boldog Gyöngyös apraja-nagyja és az a csaknem négyszázezer ember, aki a Sport tévén keresztül nézte futsalválogatottunk gyõzelmét Macedónia, Anglia és Lengyelország legjobbjai ellen. Jó volt látni boldog magyarokat. Felemelõ érzés volt figyelni, ahogy a világ legszebb piros-fehér-zöld lobogói betöltik a sportcsarnokot. S mindenekelõtt felejthetetlen pillanatként maradt meg mindenkiben a mieink gyõzelmi mámora. Apró siker ez, de nekünk bizony meg kell becsülnünk. Olyan sportág ajándékozott meg bennünket sikerélménynyel, amelyet például annak idején Ronaldinho is ûzött, s amelynek itthon igenis lehetne tömegbázisa - csupán tornatermek és lelkes futballszeretõ ifjak kellenek hozzá. Példaképek már most is vannak.
Azok a fiatalemberek, akik Gyöngyösön címeres mezben szerepeltek. Kell ennél nagyobb vonzerõ?
