„Otthon, édes otthon"
Egyetemünk szakosztálya (DEAC) az országban egyedülállóan két elsõ és három másodosztályú csapatot versenyeztet. Futsal szakosztályunk 5 éve szerepel a másodosztályban, évrõl-évre próbáljuk beépíteni a csapatba az egyetemünkre felvételt nyert hallgatóinkat. A csapatépítés egy egyetemi klubnál nem könnyû feladat, hiszen keretünk minden évben változik. Szeptemberben általában 4-5 új játékos érkezik, de kb. ennyi hallgatónk fejezi be az egyetemet a tanév végén, akik közül kevesen maradnak Debrecenben.
Nehézségeink ellenére úgy érzem mindig tudtunk egy kicsit elõrelépni, a tavalyi szezonban a bajnokság végéig versenyben voltunk a feljutásért. Csapatunkban nincsenek kiemelkedõ képességû játékosok, nem tudunk - és nem is akarunk- pénzért idehozni jobb labdarúgókat. A keretünk valamennyi tagja nálunk ismerkedett meg a futsal alapjaival. Tipikus „munkáscsapat" vagyunk, szervezettségre és fegyelmezettségre építve próbálunk meg minél jobb eredményeket elérni.
A csapat fegyelmezettségét jól mutatja az a tény is, hogy 5 éves szereplésünk alatt -hétfõig - egyetlen játékosunkat sem állították ki szövegelés miatt! Ennek hátterében az áll, hogy pedagógus edzõként a szakma mellett utánpótláskorú játékosaimhoz hasonlóan, felnõtt hallgatóimtól is maximális rendet, fegyelmet követelek. (Valószínûleg ennek is köszönhetõ, hogy több játékosomból lett NB I-es, illetve válogatott játékos nagypályán.)
Akkor hogyan fordulhat elõ, hogy a számunkra már majdnem tétnélküli, múlt heti mérkõzésünkön csapatunkból 3 játékos jutott a kiállítás sorsára, valamint engem is elküldtek a kispadtól?
A mérkõzés felvételének többszöri megtekintése után jöjjenek a száraz tények:
- egyik játékosom az 1. félidõben reklamálás után kapta az elsõ sárga lapját, majd a 2. félidõ közepén egy visszahúzás után megkapta a másodikat is, szövegelés nélkül elhagyta a játékteret. Érdekességként fontos megemlíteni, hogy az ellenfelünknél 4 olyan szituáció is volt, ami hasonló elbírálás esetén szintén sárga lapot érhetett volna.
- a második félidõben elkövetett 7 szabálytalanságunk közül 2 nem volt az, ráadásul volt még egy, amelynél az ellenfél játékosának szabálytalansága elõzte meg a mi faultunkat. A korrektség megkívánja annak az esetnek a megemlítését is, amikor egy általunk elkövetett szabálytalanság után néma maradt a síp.
- a kiállítást követõ emberhátrányban játékosom megfaultolásával szerzett labdát ellenfelünk, amibõl gólt is rúgott.
- ilyen elõzmények után a padon ülve a következõ megjegyzést tettem: „Gusztustalan szemét módon vezettek, mint mindig". Természetesen mehettem is a lelátóra.
- ezeket az eseményeket követõen egy kipattanóból a kapust fél méterrõl hasba lövõ játékosom ellen ítéltek szabálytalanságot, s egyben 10méterest.
- 17 másodperccel a lefújás elõtt 8-7-es hazai vezetésnél a játékvezetõk feltették a koronát teljesítményükre, amikor az ellenfél kapujától 3 m-re szabálytalankodtak játékosommal. Ezt követõen kispadunknál elszabadultak az indulatok- s miután a lelátóról nem tudtam játékosaimat visszafogni- így két játékosomat is kiállították reklamálás miatt.
A futsal egy olyan játék, ahol 1-2 téves játékvezetõi ítélettel komolyan befolyásolni lehet egy mérkõzés végkimenetelét. Ezen a mérkõzésen jóval több, mint egy-két ítélet sújtotta csapatomat. Valószínû, hogy ez a mérkõzés ennek ellenére sem fulladt volna botrányba, ha nincsenek hosszú idõ óta tartó elõzményei.
Három és fél éve van megyei küldés az NB II-ben, és meglepõ módon azóta vannak rendszeres problémák a játékvezetéssel. Ha egy mérkõzésen a tévedések aránya 80%-20% egy csapat kárára, azt egyszer kétszer elfogadja,- hiszen a játékvezetõ is tévedhet - de ha 3 éven keresztül a mérkõzések nagy részére ez jellemzõ, akkor ezt elég nehezen tûrik a játékosok. Mi 3 éven keresztül próbáltuk hazai pályán, Hajdú-Bihar megyei játékvezetõk közremûködésével elviselni a „tévedéseket", szerintem ez elég hosszú idõ.
Ilyen háttérrel nem volt meglepõ Horváth Úr hajdúdorogi ténykedése -ezt már megszoktuk-, számomra viszont érthetetlen, hogy az általam jó játékvezetõnek tartott kollegája miért süllyedt le az Õ színvonalára?
A hétfõi mérkõzésrõl szóló tényközlés egy idegenben vereséget szenvedõ csapat edzõi hõbörgésének is tûnhetne. De, hogy nem errõl van szó, azt a következõ tények is jól mutatják:
A 2009/2010-es bajnoki idényben hazai pályán több gyõztes mérkõzés után szóvá tettem a csapatommal szembeni játékvezetést. (Pl: Hajdúdorog 5-3, Eger 8-2)
Miután játékosaimnak nem engedem meg, hogy kritizálják a játékvezetõi ítéleteket, nekem kell reagálnom a csapatomat ért sérelmekre. Véleményemet elmondom és azt vállalom is. Bár tudom, hogy ez nem mindig szerencsés.
„Az õszinteség veszélyes dolog, és ha sok van belõle, akár életveszélyes is lehet" (O.Wilde).
Tavaly a rájátszásban és az osztályozón országos küldés volt, 8 mérkõzésbõl 6-ot elveszítettünk, egyetlen sárga lapot sem kaptunk reklamálásért és egy rossz szavunk sem lehetett a játékvezetésre! Jeleztem is Király Gábornak, hogy minõségbeli különbség volt az alapszakasz és a rájátszás bíráskodása között. Itt a játékvezetõk egységes elvek alapján, következetesen és korrektül vezették a mérkõzéseket. Közülük többen is megemlítették, hogy sportszerû, kultúráltan viselkedõ csapat vagyunk.
Ha már a sportszerûségnél járunk... Tavaly a rájátszásban tudomásunkra jutott, hogy a Miskolc több olyan játékost is szerepeltetett az utolsó fordulókban valamint a rájátszásban, akiket az engedélyezett idõpont után igazoltak le. Megóvhattuk volna a mérkõzéseiket, de nem akartunk ilyen áron osztályt váltan, érmet szerezni. Ha a pályán nem tudtuk kiharcolni az NB I-et, akkor semmi keresnivalónk ott.
Az idei bajnokság rajtjánál a Hajdúdorog csapatának is segítettünk játékosok átigazolásával kapcsolatban, még érvényes szerzõdéssel rendelkezõ játékost is elengedtünk költségtérítés nélkül („köszönetképpen" télen 2 játékosunkat is megkerestek).
Visszatérve a hétfõ estére. A mérkõzés végén kiállított játékosom - aki 4 meccses eltiltást kapott - másnap üzent a játékvezetõknek, hogy a családtag emlegetéséért elnézést kér, de a többiért nem. Én is fenntartom az általam mondottakat.
Hétfõn kezdõdik a rájátszás, hazai pályán fogadjuk Ózd csapatát.
" A helyzet reménytelen, de nem súlyos" (O.J.Flanagan)
Czóbel Levente
