A mai RiPortré vendége Kassai-Kézi Gábor, a Rubeola FC Csömör elnöke. Nem hétköznapi ember, karakteres személy, mindig karakteres véleménnyel. A mostani riportban sem hazudtolja meg magát, ami a magyar futsalról vallott nézeteit illeti. Ezen kívül olvashatunk a gyerekkorról, a kezdetekrõl, a családról és a barátokról is.
Honnan indultál? Ki az a Kassay Kézi Gábor?
- Mindenekelõtt szeretném megköszönni, hogy gondoltatok rám. Megtisztelõ szerepelni ebben a sorozatban. Zuglói vagyok, a Club alapítóihoz hasonlóan. Az egyesület Csömörre költözése óta pedig igazi új otthonra leltem Csömörön. Ma is itt élek a családommal. Csodálatos közösség tagja lehettem itt. Büszke vagyok rá, hogy mind engem, mind pedig a csapatot befogadták ide.
Gyerekkorodban fociztál e? Van e esetleg nagypályás kapcsolatod?
- Apró marást érzek a kérdésben! J Már, hogyne lett volna! Akik még emlékeznek rám azok a megmondhatói, hogy ügyes, technikás játékos voltam... A kérdésre válaszolva, természetesen van nagypályás kapcsolatom. A zuglói grundokon nõttem fel, volt ott pár ügyes srác... Zsámár László, Szekula Ferenc, Fekete Feri neve ugrik be hirtelen...Megfordultam a helyi egyesületekben ( Postás, Telefongyár, KSI), gimnázium után abbahagytam, mert Németországba költöztem. Hazatérve ugyan újra kezdtem a nagypályás focit, de nem sorolnám fel az összes csapatot, ahol játszottam, mert nagyon sokáig tartana. Igazából innen már csak a Rubeola volt nekem fontos.
Elsõ kapcsolatod a futsallal, mi volt az elindító ok, mikor találkoztál vele?
- Hagyhatnánk ezt a futsal nevet? Nekem nagyon nem tetszett, ahogy ránk erõltették ezt a nevet, ráadásul a sportág elveszítette a lehetõséget arra, hogy teremfociként reklámozza magát. Szóval mi már a gimnázium alatt indultunk Rubeola FC néven, pár tornán, de a hivatalos FIFA szabályok szerint 1992-ben kezdtünk el játszani Kozár Lászlónál, a legendás, mára már beépített Holló utcai bajnokságban. Õt mindenképpen megemlíteném, mint aki nagyon sokat segített nekünk az indulásnál. Az én célom csak annyi volt, hogy az érettségi után szétszóródott baráti társaságot összeszedjem újra. Hirtelen nagyon sokfelé vetõdtünk és ez egy jó lehetõség volt arra, hogy folytassuk, amit 1990-ben abbahagytunk. A Rubeola alapja tulajdonképpen a köztem és Milkovits István, valamint Zsámár László közötti gyerekkori barátság volt. Több zuglói barátunk, valamint Milko Madách Imre gimis haverjai csatlakozásával lett teljes a keret. Rendkívül zárt és összetartó közösség voltunk. Ez adta az erõnket és ebbõl fakadtak a korabeli konfliktusaink is.
Mit lehet tudni Kézi Gáborról, amikor nem a futsallal foglalkozik?
- Mint már említettem, Csömörön élek, ahol a Rubeola Kávézó nevû vendéglátó egységet üzemeltetem. A Club elnökeként rendkívül sok feladatom van és természetesen ott a család, ami az összesen öt gyerekünk miatt szintén nagy feladatot jelent.
Van e egyéb hobbyd, vagy idõtöltésed?
- Különösebb hobbim nincsen. Elég sokat dolgozom, keveset vagyok otthon. Ha van idõm szeretek olvasni, moziba járni, idõnként utazni. Most januárban, például a Rubeola síszakosztályának meghívására Franciaországba megyünk egy hétre.
A körülötted lévõk mit szólnak a „hóbortodhoz"?
- Azok, akik körülöttem élnek már régóta megszokták a Rubeolával járó elfoglaltságokat. Azt kell, hogy mondjam ebben nincs semmi új. Igazából a hobbinál is a Rubeolát kellett volna megneveznem, hiszen több mint 20 éve ez tölti ki a mindennapjaimat. Szerencsére általában olyan helyeken dolgoztam mindig, hogy meg tudtam oldani azt a részét. Sok olyan dolog van a teremfociban, amit bár sokan nem tudnak, de mi vezettünk be. Nekünk volt elõször saját címerünk, kabalaállatunk, indulónk, de igazából még az állandó szín is, hiszen a hõskorban mindenki össze-vissza mezekben játszott, amit éppen az aktuális szponzortól kapott.
Milyen filozófiai elveket vallasz?
- Alapvetõen konzervatív értékeket vallok. A régi értékekben hiszek és próbálok következetesen állni a dolgokhoz. A társadalom alapegysége a család. Mindig is arra törekedtem, hogy a Rubeola is egy család legyen, amit a barátság és a közös értékek tartanak össze. Talán a teremfoci csapatok közül nekünk van egyedül öregfiúk gárdánk. A Kiemelt nagypályás bajnokságban szerepelünk, olyan csapatokkal, mint a Fradi, Vasas, Újpest vagy az MTK.
A teljesség igénye nélkül, mondj pár nevet, akit becsülsz, értékelsz a magyar futsalban, és miért?
- Azokat az embereket becsülöm, akik képesek voltak az elmúlt években kitartani a sportág mellett. Azokat tisztelem, akik egy adott közösségért önzetlenül dolgoztak. Azokat tartom sokra, akik nem érdemtelenül sütkéreztek a napfényben, akik a sportágat magát életben tartották. Kevés ilyen van.
Egy ideje nagyon a háttérbe kerültél, úgy is mondhatni kissé eltûntél, mi volt ennek az oka?
- Hosszú éveken keresztül egyedül tartottam életben ezt a csapatot. Talán nem túlzás azt mondani, hogy nélkülem, már megszûnt volna a Rubeola. Nekem nagyon fontos volt ez, mert a barátaimmal lehettem. Idõközben egyre kevesebben maradtunk a régi társaságból. Bár a Rubeola név még mindig jól cseng, de a hõskor már nem jön vissza soha. Nehéz idõszakok jöttek, ami felvetette azt is, hogy talán nem kéne tovább csinálni, mert lehet, hogy lejáratjuk csak a nevet. Aztán mégis, a múlt miatt is folytattuk, hisz a Fradiban se a Sárosi dr. játszik már... Addig akartam eljutni, hogy ne egy emberen múljon a Club sorsa. Mostanra elértem azt, hogy van egy kis csapat, aki az egész rendszert mûködteti. A folyamatokon igyekszem rajta tartani a szemem, de nem baj, ha mások is tesznek a Csömörért.
Régebben Ti voltatok az örök lázadók. Ti voltatok, akik mindig odamondtátok a véleményeteket, igen markánsan. Ez mára kissé megváltozott. Megöregedtetek, vagy mi az oka a nagyobb „diszkréciónak"?
- Büszke vagyok a múltunkra, arra, hogy a grundokról érkezve, barátokként, pénz nélkül eljutottunk a Magyar Bajnoki címig. Jó lenne, ha ezt a mai játékosaink is éreznék... Bátrak voltunk, mert nem függtünk senkitõl, és jók voltunk. Sajnos a disznófejû Nagyúr még mindig itt van és lélegzik, egyedül nem bírtuk legyõzni... Azért, ha nagyon hülyének néznek, még most is összeszedjük magunkat, lásd dunakeszi osztályozó.
Te is rengeteg energiát fektetsz ebbe a „teremfociba". Mit gondolsz, megérte? Belevágnál újra?
- Csak a saját Clubomért dolgozom és dolgoztam. A Szövetségtõl vagy a "futsal"-tól nem kaptunk semmit. Csodálatos éveket köszönhetek a Rubeolának, amit semmire nem cserélnék el. A bajnoki címtõl kezdve a nemzetközi tornákon keresztül, a BL-n át. Idehoztuk akkor Európa egyik legjobb csapatát. Azok az élmények, amiket az ember a barátaival élhetett át, megfizethetetlenek. Ezek alapján természetesen újra belekezdenék. Ha mindenki a saját csapatáért mindent megtesz, az elég kellene, hogy legyen. Sajnos az MLSZ még mindig a szocializmusban él. Ahogy az állam az emberek ellensége, a Szövetség pedig ugyanez a csapatoknak.
