OROSZ KRÉMTORTA
2018.05.19 | 13:26
Akárcsak a világpolitikában, Oroszország a futsalban sem akar a kevésbé jelentős országok közé tartozni. A jól megszervezett és felépített szövetségi rendszerük mellett több honosított játékossal is rendelkeznek, akiknek a fejlesztési tervük beéréséig képviselniük kell az országot. A barátságos mérkőzéseken és világversenyeken magas szinten játszva kell győzelemre vinni az orosz futsalt. Emellett a pályán kívül is népszerűsíteniük kell a játékot, a nemzeti csapatot. Meg kell jelenjenek az utánpótlás rendezvényeken is, ahol a díjátadásokon aktív reszt kell vállalniuk. Addig is amíg saját nevelésű játékosaikból megteremthetik az új orosz futsal elitet, a krémet, ők adják a legfőbb díszítést a jól megkomponált tortájukon. Az orosz krém előállítása már tíz évvel ezelőtt elkezdődött, amikor felismerve hiányosságaikat a szakág fejlesztése érdekében a tömegesítés és az utánpótlás fejlesztés irányába indultak el.
Már tíz évvel ezelőtt is elcsodálkoztunk azon, hogy ezekben a körzetekre osztott utánpótlás centrumokban milyen sok gyereket tudtak megnyerni és versenyeztetni. Gondoltuk egy nagy országban ezek a számok természetesek. Akkor már 2700 utánpótlás csapatuk volt, amelyet egy évre rá már meg tudtak duplázni. Ám igen csak elcsodálkoztam, hogy még ezt a számunkra igen magas létszámot is meg tudták sokszorozni. Az iskolákra támaszkodó tömegbázisukban jelenleg 12.110 csapatban 1.373.727 játszanak futsalt. Ezekből a fiukból és lányokból válogatják ki a legjobbakat és viszik be a 9 körzetre osztott képzési rendszerükbe. A felnőtt csapataik értelemszerűen szintén ehhez a 9 körzethez kapcsolódnak, így a tehetséges játékosok felfelé áramlása, és élcsapathoz irányítása megoldott.
A győzelem napja alkalmával Moszkvában járt női válogatottunk tagjai éppen ennek a leány bajnokságnak a döntőit láthatta, amelyek a mi nemzetközi tornánkkal egy időben zajlott ugyanazon a helyszínen. Nem volt torlódás zsúfoltság, hiszen a szállodánk egyik emeletén zajló viadalokon bőven elfért egymás mellett ez a rengeteg csapat. Egy szinten ugyanis négy pályán is lehetett egyszerre játszani. A pályákat még komoly lelátók is körbe vették, hogy a közönséget és a csapatokat is rendesen ki tudják szolgálni. Ezen a szinten volt még megoldva a több száz körzetüket képviselő leány játékos étkeztetése is. Aki esetleg kiegészítő sportot is akart űzni, annak még néhány teniszpálya is a rendelkezésére állhatott ugyan ezen a szinte. Akár csak az utánpótlás tornán szereplő csapatoknak a mi lányainknak is csak egy emeletet kellett lesétálni a szobájukhoz, amely igen jól jött a regenerálódás és a kényelem szempontjából. No és persze nem kellett órákat autóbuszban tölteni ebben a Budapestnél hatszor nagyobb, tizenkét és fél milliós metropoliszban. Sokat tesznek tehát az oroszok az infrastruktúra, a játékot övező körülmények magas szintre emeléséért is.
A felnőtteket versenyeztető csapatok száma már tíz évvel ezelőtt is mellbevágóan magas számot mutatott, amelyet azonban még most is tudnak növelni. Jelenleg 585 csapatban 219.992 felnőtt futsal játékost találunk. A legmagasabb professzionális osztályban, a szuperligában versenyeznek az utánpótlásból jövő fiatalok és az átmeneti megoldásként kitalált honosított külföldiek is.
Hiába, egy nagy ország nagy léptékben gondolkodhat. Nálunk, bár sokkal kisebb léptékben ugyan, de szintén felgyorsult a tömegesítés. A férfi és a női játékosaink száma mára már 22.000 főre tehető. A klubjaink azonban még egy-két kivételtől eltekintve nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldi játékost vagy edzőt szerződtessenek, tehát a magyar fiatalokra vár a nemzeti futsalunk felemelése. A mennyiség már jelentősnek tűnik, így reménykedhetünk, hogy ezek közül a fiatalok közül kikerülhetnek az újabb Dróth Zolik, Nagy Anettek vagy Rábl Jánosok. Most tehát a minőség felé kell fordulnunk. Ehhez azonban a klubokban is komoly átalakulásnak kell bekövetkeznie. Ahhoz már túl sokba kerül ez a játék, hogy néhány ember hobbija szórakozása legyen, ám ahhoz még mindig kevés összeg áramlik a szakágunkba, hogy komoly minőséget rövid időn belül fel tudjunk mutatni. A kispálya-nagypálya szimbiózisa nem tarthat örökké, a minőségi munkavégzéshez a futsalnak önálló útra kell lépnie. Ahhoz, hogy szakembereink komoly elmélyült munkát végezhessenek, megfelelő edzésszámra van szükség. Ennek érdekében az elkövetkezendő idők feladata lesz az, hogy az első osztályban csak futsal játékengedéllyel rendelkezők játszhassanak. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy válogatottunk is jól szerepelhessen, előállíthassuk orosz mintára a magyar krémet. Tanuljunk az ő példájukból is!
Kozma Mihály
