A harmadik csoportmérkõzéseket a Barihoz 50 km-re lévõ Andriában rendezték meg. Az "elõmeccset" a finnek 3-1 arányban nyerték Montenegro ellen, és máris kezdõdhetett a csoportot eldöntõ olasz-magyar találkozó. Erõs háromnegyed ház volt a kör alakú csarnokban, és a hazai nézõk igazi olasz módra buzdították az azzurikat. Sajnos a magyar keretbõl továbbra is hiányzott Trencsényi, sõt Hegyesi sem tudott a csapattal tartani a mérkõzésre gyomorrontás miatt.
Az olaszok keményen bekezdtek, és a harmadik percben már meg is szerezték a vezetést. Körbe lõtték a kapunkat, alaposan megdolgoztatva Pallait. A játék sebessége szinte követhetetlen volt, és bizony csak pillanatokra tudtuk megtartani a labdát. A második sorunkat most a Lovas-Dávid-Frank P-Nagy Tamás négyes alkotta. Ahogy mondani szokták a szükség törvényt bont, ebben a rögtönzött felállásban is keményen harcoltak a fiatalok, és a félidei 0-3-ért is meg kellett küzdeniük. A félidõ utolsó perceiben lehoztuk a kapusunkat, hogy tartani tudjuk a labdát, ezzel is levegõhöz jutva.
A második félidõ rémálomszerûen indult, mert öt percen belül szétcincáltak bennünket a nézõk által ûzött-hajtott olaszok, és máris 6-0-át mutatott az eredményjelzõ. És ahogy az törvényszerû, a fáradtságot követték a technikai hibák is, ezzel tovább növelve az olasz fölényt. Az egy az egyes párharcokat elveszítettük, ha pedig besegítettünk, akkor üres ember maradt. A becsületgólt ismét Dróth szerezte, de ez nem változtatott a tényen, hogy a két csapat nem volt egy súlycsoportban. A végén sikerült elkerülni a 10 kapott gólt, és nem maradt hátra mint gratulálni a gyõztes olasz válogatottnak.
