Az elmúlt 9 évben nyolcadszor lett bajnok a Rába ETO. Ez hatalmas, és maradandó teljesítmény minden sportban, így a mi futsalunkban is. Sokan tettek ezért, sokféleképpen, de ez a mostani 2017/18-as mindenképpen rendhagyó. Rendhagyó azért, mert soha nem volt az ETO ilyen nehéz helyzetben, és nem rendelkezett ilyen vékony játékosállománnyal. Mégis most először nyert hokinyelven szólva söpréssel bajnoki címet. Most, amikor a saját szurkolóikon kívül kevesen gondolták, hogy megnyerik a végső ütközetet a Berettyóújfalu ellen. Sőt, még a rájátszásban is bizonytalan volt a csoportelső hely a Haladással szemben.
De lapozzunk vissza, hogy mit is mondott Javi Rodriguez az UEFA Final Four után?
Javi Rodriguez: - Nagyszerű emberek vagytok, mind Ti játékosok, mind Ti többiek (az ETO kollégáira nézve) elmondhatom, hogy ilyen csodálatos emberekkel soha nem dolgoztam pályafutásom során. A sajtó többször is állította, hogy a spanyol edző Javi kétszer is csodát tett. Ezzel nem értek egyet, Ti tettétek a csodát, legyetek rá büszkék és majd mondjátok el unokáitoknak is, milyen csapatban futsaloztatok korábban.”
Most szépen hazamegyünk, csütörtökön megverjük a Haladást és a rájátszás összes mérkőzését is.”
A bajnoki döntőben pedig megszerezzük a végső győzelmet, meg fogjuk nyerni a bajnokságot!”
Akkor mindenki úgy gondolta, hogy ez csak kincstári optimizmus, sőt nem is fogja folytatni a munkát tovább Győrben, sőt a csapat nem is fogja végig játszani a bajnokságot. Szerencsére nem így lett, és bár csökkent a játékoskeret télen, és csak az argentin Rolont igazolták, viszont az ETO elment abba az irányba, amely eddig soha nem jellemezte a magyar egyeduralkodónak mondható sztárcsapatot.
Ez pedig a mindenek-fölötti csapategység, az egymásért való küzdeni tudás, akarás. Hiába győzte le a Haladás több alkalommal is őket a bajnokságban, mégsem gondolnánk, hogy nem az ETO lett volna a legjobb az idei bajnokságban. Javi Rodriguezről, mint edzőről ódákat zeng a sajtó. Pedig szinte edzői praxis nélkül érkezett Győrbe. Szerintünk ő is ugyanolyan kezdő a pályán, mint az MVFC edzője Sergio, csak azt az óriási játékos tapasztalatát, hihetetlen szuggesztióval tudja átadni csapatának, és a legnagyobbakhoz hasonlóan meccsel. Ő és Juanra volt a csapat agytrösztje, az egyik a pályán, a másik pedig mellette, így egészítve ki egymást.
Ha mindent mérlegelünk a bajnokságban - de főleg a Berettyóújfalu elleni döntőt - akkor azt gondoljuk, hogy a taktika volt az terület, amelyben magasan a mezőny fölé nőttek. Ha visszanézzük a döntő három mérkőzését, akkor azt látjuk, hogy mindhárom alkalommal a védekezéssel nyertek. Bátran felvállalták, hogy kevesen vannak, ezért csak akkor nyerhetnek, ha hibátlanná teszik a védekezésüket. És ezt felvállalta még a gólvágó Alex is, nem csak az úgynevezett vízhordók. Egy kicsit emlékeztetett a védekezési stílusuk, a honfoglaló magyarok és a hunok harcmodorára, akik a lovukon menekülést színlelve, de a nyeregben hátrafordulva nyilazták le, törték meg az ellent.
Ékes példa erre az utolsó mérkőzés, ahol az hazaiakból négyszer kényszerítettek ki gyerekes átadási hibát, amelyből négy gólt kaptak. És ezeket nem csak vesztett állásban követték el Amilcarék, hanem még győzelmi esélyben is.
Ami számunkra nagy-nagy öröm, hogy ennek a bajnokságnak a megnyeréséhez nem csak asszisztáltak magyar játékosok, hanem döntő részesei voltak a győzelmeknek. Szemünk előtt vált fantasztikus kapussá Alasztics Marci, aki sokszor vitte a hátán a csapatot, és a döntő három mérkőzésén nyugodtan mondhatjuk, hogy az őrületbe kergette Trencsényiéket. A másik extra teljesítmény Dávid Ricsi egész éves produkciója volt, aki mára Dróth Zoli mellett a legértékesebb játékosa a magyar futsalnak. Az ő útja a kitűnő példa arra, hogy hová juthat el egy játékos hittel, akarattal, elszántsággal.
Lehet, hogy az ETO hattyúdala volt ez a döntő, ezt majd a jövő eldönti. Ám azt kijelenthetjük, hogy ez a csonka csapat keltette az egyik legnagyobb szimpátiát a semleges szurkolókban az eddigi győri bajnokcsapatok közül. Azért, mert a játékosállomány és a büdzsé nem volt fényévekkel jobb a többi csapaténál, és szinte ugyanolyan gondokkal küzdve lettek bajnokok, mint amilyennel küzd sok-sok magyar csapat, amely a futsallal próbálkozik.
A Berettyóújfalu az idén jelentősen megerősödött játékosállományban, és ők is külföldi edzővel próbálkoztak Mullor Cabrera személyében. Az egész éves teljesítményükkel, mutatóikkal mindenkit felül múltak, ezt le is nyilatkozta az edző a döntők előtt.
De lapozzunk vissza, mit is mondott:
Mullor Cabrera: - Az MVFC a legstabilabb csapat volt a legjobb mutatókkal, de pénteken minden a nulláról indul és minden megváltozhat. Látványosan jó számokkal fejeztük be a szezont, mind védekezésben, mind támadásban. 1,6 gólt kaptunk meccsenként átlagban és 4,5-et rúgtunk. Csak egy rossz hónapunk volt, a január, amikor leginkább a Magyar Kupára irányult a figyelmünk, sajnos az nem sikerült, de az első helyünket a bajnokságban meg tudtuk tartani. A kulcs a hazai, megbízható teljesítményünkben rejlik.
Ám a döntő három mérkőzésén a Berettyóújfalu olyan ellenféllel találkozott, amellyel a bajnokság során egyszer sem. Az ETO bátran felvállalta védekezéses harcmodort, amelyben történetében talán soha nem kellett játszania. Ez odáig vezetett, hogy az MVFC a két hazai mérkőzésén gólt sem tudott rúgni. Már az első találkozó után az volt a kulcskérdés, hogy Cabrera megtalálja-e ennek a stílusnak az ellenszerét. Nem szeretnénk kritikát gyakorolni, de ez nem sikerült a fiatal spanyol edzőnek. A felállt védelem ellen csak egyéni játékra, és azokból történő előkészítetlen kapura lövésekre futotta. A másik problémát az jelentette, hogy a négy külföldi játékos közül senki nem nyújtott átlagon felüli teljesítményt az ETO ellen. Talán Sergio húzta a csapatot a győri találkozón, de különösen Sanches és Rafinha produkált átlagon alul. Így pedig az ETO ellen lehetetlen volt nyerni, de még gólt lőni is. A legszembetűnőbb különbség azonban a két csapat között a kapusposzton volt. Igaz, hogy Alasztics extra volt, nehéz volt felvenni a versenyt vele, de az MVFC-nél Tihanyi nem tudott hozzátenni a sikerhez. A két fiatal mellett (Mezei, László) a rutinra szavazott Cabrera Tihanyi személyében, ám ez ezúttal sem jött be, mint a bajnokságban több alkalommal sem. A Berettyóújfalu számára ismét maradt a remény, hogy a következő bajnokságban a legjobbak legyenek.
A 3. mérkőzés összefoglalója:
Fotók: Kisalföld
