Bõvül azoknak a köre, akik felfedezik sportágunkat. Hogy mire alapozhatjuk ezt az elsõ ránézésre kicsit meghökkentõnek látszó kijelentést? Lássuk!
Bármilyen sportágban örömteli dolog, ha a válogatott csapat telt ház elõtt tud játszani. A futsal együttesünk ezt elmondhatja magáról, és egymást követõ két este is megtöltötték a sportcsarnokokat a nézõk, az elsõ napon 2500 drukker szurkolhatott a lelátón. A többségében gyermekekbõl álló publikum remek atmoszférát teremtett, igazi meccshangulat volt.
A gyerekek meghívása tehát nagyon jó döntés volt, nem egyedi azonban a dolog, ezt a módszert már más világeseményeken is sikerrel alkalmazták. Azok a fiatalok, akik kint voltak az összecsapáson egy igazi élménnyel lettek gazdagabbak, s biztosak lehetünk abban, hogy ha tehetik, akkor ellátogatnak majd a magyar bajnokik közül is jónéhányra, de szüleik, iskolatársaik között is továbbadhatják sportágunk létezésének hírét, így csak profitálhatunk ebbõl a kezdeményezésbõl. Jó volt látni a mérkõzés lefújásakor, hogy szinte lerohanták játékosainkat, és vadásztak az autogramokra.
Nemcsak a gyerekek segítenek a futsal népszerûsítésében, hanem az utóbbi idõben tapasztalható folyamat is, miszerint egyre több nagypályás futballban dolgozó szakember, korábbi játékos lát fantáziát sportágunkban. Sorolhatjuk a neveket Nyilasi Tibortól Várhidi Péteren át Hannich Péterig, s biztosak lehetünk abban, hogy ismertségük jelentõs elõny a futsal szélesebb körben való megismeréséhez.
Az elõbb említett dolgok az elõtérben zajló folyamatokról szóltak, de a háttérben is fejlõdést tapasztalhatunk. A nagypályás edzõk közül egyre kisebb az elzárkózás a teremlabdarúgástól, egyre többen ismerik és szeretik meg ezt a játékot, látják szakmai elõnyeit. A Görögország ellen Telkiben készülõ magyar csapattal egyidõben nagypályás A-licenszes edzõképzés is zajlott az MLSZ technikai központjában. Az ott résztvevõ tanulók, akik között több volt válogatott és NBI-es focistát is találhatunk (pl. Szanyó Károly, Madar Csaba, Füle Antal, Szatke Zoltán) élénken érdeklõdtek a futsal iránt, Kozma Mihállyal is többen elbeszélgettek, megnézték a nemzeti együttes gyakorlását, s mint kiderült, nyomon követik a futsalban zajló eseményeket is. Mindez segíthet a nagypálya és a futsal értelmes és szorosabb együttmûködésében.
Történnek tehát pozitív dolgok is, de természetesen még korántsem rózsás a helyzet, vannak hibák, és rengeteg a tennivaló, de az elsõ lépések már megtörténtek ahhoz, hogy sportágunk kibújjon a futottak még kategóriából.
Brumár László
